Az a Munka Törvénykönyve (Mt.) rendelkezéseibõl is egyértelmûen leszûrhetõ, hogy a munkaidõ-nyilvántartás vezetése a munkáltatót terhelõ kötelezettség, a dokumentumban szereplõ adatoknak naprakész módon kell rendelkezésre állniuk, még pedig oly módon, hogy abból a munkaidõ kezdõ és befejezõ idõpontja megállapítható legyen.
A tapasztalatok egyértelmûen azt mutatják, hogy az összes munkaügyi dokumentum közül messze a munkaidõ nyilvántartást övezi a legtöbb bizonytalanság. Ennek egyik oka az, hogy mivel az Mt. a kötelezettségrõl csak röviden rendelkezik, a követelmények részleteit a sok esetben csupán a kapcsolódó bírósági ítéletek alakítják.
Ellenõrizhetõség – akár az éjszakai mûszak során is
Tipikus példa, hogy a munkaidõ-nyilvántartások vezetése kapcsán az Mt. nem tartalmazza a munkavállaló közvetlen vagy közvetett módon történõ betekintési, ellenõrzési vagy másolatkészítési jogát. A kapcsolódó ellenõrzési és bírósági gyakorlat alapján ugyanakkor az ellenõrzés jogát a magyar munkavállaló részére is biztosítani szükséges. Ez a jog egyébként számos európai állam – például Ausztria, Csehország, Lengyelország, stb. - munkajogában ismert és szabályozott, célszerû lenne itthon is annak explicit beemelése a törvény szövegébe.
De ugyanilyen banánhéj a munkaügyi hatóság által történõ mindenkori ellenõrizhetõség kérdése is. Hiába alkalmaz a munkáltató elektronikus munkaidõ nyilvántartó rendszert, ha az ellenõrzés idõpontjában – ami történetesen mondjuk az éjszakai mûszak – nincs senki az üzem területén, aki a rendszerbe „belépve” bemutathatná az ellenõrzés tárgyát képezõ munkaidõ-nyilvántartásokat.
Hitelesség
„A hitelesség és nyilvántartásszerûség követelménye is gyakran sérül: egy olyan elektronikus munkaidõ nyilvántartás, melyben az adatokat utólag és nyom nélkül bármikor tudja módosítani a munkáltató, lényegében egy ceruzásan készített papír alapú idõnyilvántartásnak feleltethetõ meg – hívja fel a figyelmet Máriás Attila, a BDO Magyarország HR üzletágának vezetõ munkaügyi tanácsadó partnere. – Nem csoda, hogy a munkaügyi ellenõrzések során erre a szempontra is fokozottan odafigyelnek az ellenõrök.”
Néhány további, nagyon tipikus példa a munkáltatók által elkövetett hibákra:
- a munkaidõ-nyilvántartás nem a munkaidõ kezdõ és befejezõ idõpontját, hanem a munkahelyre történõ érkezést és onnan történõ távozást tartja nyilván. Ez fõként azért lehet probléma, mert jó eséllyel rendkívüli munkaidõ fog keletkezni. Ilyenkor pedig jogosan kéri számon az hatóság a rendkívüli munkaidõben történõ munkavégzés díjazási szabályainak hiányát is.
- a munkaidõ nyilvántartás adatai nem teljesen naprakészek, mert csak meghatározott idõ elteltével frissül a rendszer
- a munkaidõ-nyilvántartásban nem kerül rögzítésre minden olyan adat, amibõl a munkaidõvel, pihenõidõvel kapcsolatos szabályok megtartása ellenõrizhetõ és igazolható (munkaidõ kezdõ és befejezõ idõpontja, munkaközi szünet, heti pihenõnapok, szabadnapok, stb.)
„A fenti példák is jól mutatják, mennyire ágas-bogas a munkaidõhöz kapcsolódó problémák köre, amit az is nehezít, hogy a napi ellenõrzési gyakorlatban egy-egy kérdést tekintve az ország egyes régióiban is eltérõ a munkaügyi ellenõrzési gyakorlat – hívja fel a figyelmet a BDO Magyarország szakértõje. – Jelentõsen javítana a helyzeten a követelmények jelenleginél szélesebb körû kodifikálása, melynek révén erõsíthetõ lenne a munkavállalók kapcsolódó munkajogi védelme is.”