Az Insure Our Future szerint 50 évnyi kudarc után a biztosítási ágazatnak cselekednie kell az éghajlati cél támogatása érdekében, kiemelve, hogy a biztosítók visszavonták az éghajlati kockázatok fedezetét, miközben a fosszilis tüzelőanyagok termelésének növelését támogatták.

A szervezet szerint a legtöbb biztosító továbbra is támogatja az olaj- és gázkitermelés növelését célzó projekteket, annak ellenére, hogy a világ vezető klímatudósai figyelmeztetnek, hogy ez nem egyeztethető össze a párizsi 1,5°C-os klímacéllal.

Az Insuramore kutatásaira támaszkodva a jelentés kiemeli, hogy a fosszilis tüzelőanyag-biztosítás 2022-ben mintegy 21,25 milliárd dollárt hozott az iparágnak. A Lloyd's of London piacán működő biztosítók együttesen a világ legnagyobb fosszilis tüzelőanyag-biztosítói a becslések szerint 1,6-2,2 milliárd dolláros éves díjbevétellel - írja az Insure Our Future.

Ez annak ellenére van így, hogy 2017. óta a természeti katasztrófákból eredő biztosított károk átlagosan évi 110 milliárd dollárra emelkedtek, ami több, mint kétszerese az előző öt év átlagának.

Peter Bosshard, az Insure Our Future kampány globális koordinátora a következőket nyilatkozta: "A biztosítási ágazat 1973-ban figyelmeztetett először az éghajlati kockázatokra, amelyek mostanra komor valósággá váltak, különösen az alacsony jövedelmű országok és közösségek számára, amelyek a legkevésbé járultak hozzá az éghajlati vészhelyzethez. A biztosítótársaságok most cserbenhagyják az éghajlati kockázatok által érintett ügyfeleket, ugyanakkor a fosszilis tüzelőanyagok bővítésébe történő biztosítással és befektetéssel tovább szítják az éghajlati válságot.

"Ha a biztosítótársaságok komolyan vennék az éghajlati tudományt, akkor teljes mértékben a hiteles 1,5°C-os célhoz igazítanák kockázatvállalási és befektetési stratégiáikat, és megszüntetnék a fosszilis tüzelőanyag-termelés növelésének minden támogatását. Beperelnék a fosszilis tüzelőanyaggal foglalkozó vállalatokat, hogy a szennyezőkkel fizettessék meg az éghajlati katasztrófák növekvő költségeit, hogy a biztosítás megfizethető maradjon az éghajlat által érintett közösségek számára."

Hilda Flavia Nakabuye, a Fridays For Future Uganda képviselője hozzátette: "A biztosítótársaságok erős pozícióban vannak az emberek és a bolygó védelmében. Ahelyett, hogy a fosszilis tüzelőanyag-ipart támogatnák és a profitot helyeznék előtérbe, védeniük kellene az éghajlati válság által érintett közösségeket."

Az Insure Our Future megjegyzte, hogy annak ellenére, hogy a Munich Re 1973-ban figyelmeztette először az iparágat az éghajlatváltozás kockázataira, 50 évvel később mind a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztása, mind a CO2-kibocsátás továbbra is növekszik.

Ariel Le Bourdonnec, a Reclaim Finance biztosítási elemzője elmondta: "A biztosítók sokat beszélnek az éghajlati kötelezettségvállalásaikról és arról, hogy támogatják ügyfeleiket az energiaátállásban, de ez egyszerűen csak „zöldmosás”. (A zöldmosás az a folyamat, melynek során hamis benyomást vagy félrevezető információt közvetítenek arról, hogy egy vállalat termékei környezetkímélőek.)
Továbbra is profitálnak abból, hogy olyan fedezetet nyújtanak, amely lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy új fosszilis tüzelőanyag-projekteket fejlesszenek ki. A biztosítók a változás motorjai lehetnének, ehelyett azonban aláássák az éghajlatváltozás elleni küzdelmet."

Az átfogó jelentés a szénnel összehasonlítva vizsgálja az olajra és a gázra vonatkozó korlátozásokat.
Végül az Insure Our Future arra figyelmeztet, hogy egyre nagyobb a nyomás az éghajlati célokhoz való igazodásra, megjegyezve, hogy a viszontbiztosítóknak/biztosítóknak számszerűsíthető célokat és feldolgozási folyamatokat tartalmazó átállási terveket kell készíteniük a nettó nulla 2050-ig történő eléréséhez a Szolvencia II. alapján.