A magyar nyugdíjrendszerben az állam szerepe óriási, ami mindenkire jelentõs terhet ró - jelentette ki az eseményen Vértesy László, a Civitas Intézet Gazdasági és Társadalomtudományi Kutató Zrt. Zrt. vezérigazgatója, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense.

Vértesy a magyar nyugdíjak nemzetközi összehasonlításáról, illetve a demográfiai folyamatokról beszélve rámutatott: a magyar társadalom öregszik - hasonlóan más OECD- és EU-államokhoz - és fogy, vagyis a jelenlegi közel 10 millióhoz képest a KSH adatai szerint 2060-ra már csak 7,9 millióan leszünk. A 4 millió aktív munkavállalónak kell majd mintegy 2,6 millió nyugdíjas járandóságát finanszíroznia, az öregségi függõségi ráta pedig 31,6 százalékról 62 százalékra emelkedik. Ehhez jön még, hogy a 65 év feletti várható élettartam is emelkedik, azaz nyugdíjasként még 25-30 évet tölthetünk. 

Egyelõre úgy tûnik, hogy nem sok mindenn történok, ami elõsegítené a megoldást - jelentette ki a szakember. Ezt azzal szemléltette, hogy a 65 év felettiek foglalkoztatása borzasztóan alacsony - bár ez az OECD-országokra úgy általában is igaz -, a volt szocialista államokban ez az arány inkább a nullához közelít, Magyarországon 3 százalék körüli.

A demográfiai folyamatokra általában az OECD-tagállamok a nyugdíjkorhatár emelésével válaszolnak: ez általában 65 év körül van, több országban már 68, de bizonyos kirívó esetekben - például Dániában - a 74 éves nyugdíjkorhatár is felmerül.

Az EU-ban általában a tagállamok körülbelül a GDP 12 százalékát költik nyugdíjra, ettõl Magyarország csak pár százalékponttal marad el a maga 9,5 százalékos arányával. Hazánk viszont jelentõsen elmarad az egy fõre esõ éves átlagos öregségi nyugdíj nagyságát illetõen az EU átlagához képest: a magyar 122 ezer forintos átlagnyugdíj az uniós átlag harmada, s ez az arány a bérekre is igaz. Ugyanakkor azon országokban, ahol magasak a nyugdíjak, ott a nyugdíj-megtakarítások szintje is magas.

Magyarországon ráadásul országon belül is óriási eltérések vannak: a budapesti 143 ezer forint körüli átlagnyugdíjhoz képest a keleti és déli megyékben csak 100 ezer forint körüliek az átlagnyugdíjak, azaz 40-50 százalékos eltéréseket lehet látni.

Miután Magyarországon az öregségi nyugdíjjövedelem 85-86 százalékát az állam fedezi - ami a legmagasabb arány az OECD-ben -, óriási terhet rak a költségvetésre. A 28 ezer milliárd forintos költségvetésbõl 5 600 milliárd forintnyit költ a magyar állam nyugdíjakra, ez az oktatásra vagy az egészségügyre fordított összegnek körülbelül a duplája. Más országokban, ahol magasabb az átlagnyugdíj, ott az állami részesedés általában alacsony, inkább tõke- vagy más munkáltatói jövedelmekbõl áll össze a juttatás.

A nyugdíjkassza alakulása kapcsán a kutatóintézet vezérigazgatója azt mondta: bár az elmúlt évek változtatásai után szufficitessé vált a nyugdíjkassza, az már most is látszik, hogy ez a rendszer nem fenntartható. A pozitív egyenleg 2033-2035 körül átlépi a nullát, azaz a mostani intézkedések hatása eltûnik, innentõl folyamatosan emelkedik a hiány, 2050-ben már a GDP 3-4 százaléknál fog járni a deficit. Az egyre emelkedõ hiányt pedig a fiataloknak kell valahogy elõteremteni, hiszen a nyugdíjkassza nem tudja magát hosszabb távon finanszírozni.

Botos József, az Országos Társadalombiztosítási Fõigazgatóság korábbi fõigazgatója szerint az elmúlt években a nyugdíjrendszerben történt beavatkozások csak pénzügytechnikai beavatkozások voltak, a rendszeren nem változtatottak érdemben. A szakember saját számításai alapján úgy vélte, hogy az optimista verzió szerint csak 2040 körül válik kérdésessé, hogy a jelenlegi rendszerben a befolyó járulékok tudják-e fedezni a kifizetett nyugdíjak összegét. A pesszimista verzió szerint viszont 2026-ban még a befolyó járulékok fedezik a nyugdíjkiadásokat, de harminc évvel késõbb, 2056-ban már csak 39 százalékos lesz a mostani 71 százalékos helyettesítési ráta.

A megoldás a tõkefedezeti rendszer kiépítésében lenne, ám annak megvannak a kockázatai, hiszen a pénzügyi válságok legnagyobb vesztesei általában a nyugdíjalapok voltak.