Sokan nem fix, hanem változó kamatozású jelzáloghiteleket vettek fel, ezeknek ugyanis jellemzõen alacsonyabb volt a kamata. Csakhogy ezeket a kamatokat félévente vagy évente újraszámolják a bankok, és az adósoknak nincs lehetõségük elõtörlesztésre. Egy újabb gazdasági sokk miatt kétszeresére is emelkedhet a havi hiteltörlesztõ. A hirtelen drágulás elkerülhetõ, mégis sokan kockáztatnak inkább.

A bankok számára ez a típusú hitelezés a legkockázatmentesebb, ezért a sûrû kamatfixálású, hosszú lejáratú hiteleiket adták el legszívesebben: 2017-ben a jelzáloghitelek 28 százaléka ilyen típusú volt, ezek a teljes hitelérték 40 százalékát adták. Berlinger Edina, a Corvinus Egyetem docense publikációjában szenárióelemzésen keresztül mutatja be: ha nõ a jegybanki alapkamat és az infláció, rengeteg adós válhat fizetésképtelenné.

Tegyünk fel két forgatókönyvet a kamatkörnyezet változására.

Két százalékra nõ az alapkamat és három százalékos lesz az infláció, ezért a bankok 5,06 százalékon rögzítik a referenciakamatokat. A bankok az egy éves futamidejû államkötvények referencia kamatlábához kötik a kamatrögzítés alapját, ami az elmúlt húsz évben 7,89 százalék volt átlagosan. Berlinger a THM alapján vett legkedvezõbb hiteleket választotta ki (ahogy a legtöbb hitelfelvevõ), hogy szemléltesse, hogyan változik a törlesztõje egy 20 millió forintos, 20 év futamidejû jelzáloghitelnek a forgatókönyvek hatására.

Az éves kamatrögzítésú mûködõ hitelek törlesztõrészletei nagyot, vagy nyolcvan százalékot nõnek, míg a 20 éves kamatfixálásúakra a kamatkörnyezet megváltoztása nincs hatással. A két forgatókönyv gazdasági értelemben normális eseteket illusztrál, de kivételes helyzetben (20 éves maximumon a referencia kamatláb) Berlinger tanulmánya szerint megtörténhet, hogy egy havi 100 ezer forintos törlesztõ 350 ezerre ugorjon. Aki nyugodt akar maradni, válassza a drágább, de biztos törlesztõrészletet kínáló hiteleket.