A kockázat nagyban függ a foglalkoztatás jellegétõl: a részmunkaidõben foglalkoztatottak körében az uniós ráta 15,8, a teljes munkaidõben foglalkoztatottak körében 7,8 százalék volt.

A szegénység kockázatának való kitettség küszöbértéke az egyes tagállamokban az egy fõre jutó jövedelem középértékének 60 százaléka (a társadalmi transzferek után).
A szegénység kockázatának kitett foglalkoztatottak aránya Romániában volt a legmagasabb (18,9 százalék), de magas a ráta Görögországban (14,1 százalék), Spanyolországban (13,1 százalék) és Luxemburgban (12,0 százalék) is. Ebben a tekintetben a legbiztosabb az alkalmazottak helyzete Finnországban, ahol csak 3,1 százalékuk néz szembe a szegénység kockázatával, de alacsony a mutató Csehországban (3,8 százalék) és Belgiumban (4,7 százalék is).

Magyarországon a ráta 2016-ban megegyezett az uniós átlaggal, a képet azonban árnyalja, hogy ez az adat 2010-ben még 4,3 százalék volt. A szóban forgó hat év alatt bekövetkezett 5,3 százalékpontos emelkedés (amiben a közfoglalkoztatás lehet a meghatározó tényezõ) a legnagyobb az Európai Unióban, amelynek egészében „csak” 1,3 százalékponttal (8,3-ról 9,6 százalékra) nõtt a szegénység kockázatának kitett felnõtt alkalmazottak száma.