Harmadik alkalommal készítette el a 20 ezer fõnél népesebb városok rangsorát életminõség szempontjából az Otthon Centrum. Az úgynevezett "életminõség-indikátor" értékét az ingatlanárakkal összevetve rangsorolták, az egyes tényezõket pedig a KSH által gyûjtött adatok - így a foglalkoztatottak aránya, az ingázás, a háziorvosok ezer fõre vetített aránya, vagy a településre beköltözõk száma - alapján vizsgálták.

Az elsõ tíz helyezett között hat fõvárosi kerület, valamint Eger, Veszprém, Tata és Szekszárd találhatók. Ezekben a kerületekben és városokban 65 százalék feletti volt a számított mutatók átlagértéke (a legmagasabb érték, 85 százalék az I. kerületre jellemzõ). A sorrendben tavaly óta annyi változott, hogy néhány fõvárosi kerület helyett vidéki város került elõbbre. 

Az idei lista alapján az agglomeráció és a vidéki megyeszékhelyek a középmezõnyben helyezkednek el. Ebben szerepet játszik, hogy a foglalkoztatottság, az egészségügyi ellátás és az oktatás mutatói általában a város méretének növekedésével arányosan kedvezõbb, míg a kisebb települések és a fõváros belvárosi kerületei a munkába járás idõtartamában rendelkeznek kedvezõbb mutatókkal.

Budapesten az élen az I. és az V. kerület végzett, szorosan mögötte a VI., VII., és IX. kerülettel, Budáról a XII. kerület került a legjobbak közé. A lakosságszámra vetítve itt van a legtöbb háziorvos, a legtöbb középiskolás és nagyon kedvezõ a foglalkoztatási helyzet. A legtöbben fél óránál kevesebbet utaznak a munkahelyükre.

A számított rangsor végén a fõvárosi külsõ kerületeket találjuk, amelyek a vizsgált mutatók tekintetében átlagosnak bizonyulnak, és különösen az ingázás miatt kerülnek kedvezõtlenebb helyzetbe. Érdekes módon ezek a külsõ kerületek - a XV., XIX. és a budai XXII. kerület kivételével - nem olyan erõs költözési célpontok, mint a közelükben található agglomerációs települések. Úgy tûnik, hogy aki zöldövezetbe vágyik, inkább távolabbra költözik, például Szigetszentmiklós vagy Gyál sokkal népszerûbb belföldi vándorlási célpont, mint Csepel vagy Pestszentlõrinc.

Vidéken Eger (70%), Veszprém (68%), és a fõváros közeli Tata (66%) bizonyult a legélhetõbbnek. Egerbe viszonylag sokan költöztek be az elmúlt években, Veszprémbe szintén, és itt a foglalkoztatás is kedvezõen alakult. Mindhárom városra jellemzõ, hogy nem kell sokat ingázni a munkahelyekre, amit e városok mérete, és a közelükben elérhetõ munkahelyek biztosítanak.

A nagyobb régióközpontok, mint Debrecen, Szeged vagy Pécs a középmezõnyben szerepelnek, mert bár megfelelõ az intézményi ellátottság, de az ott lakóknak a munkába járás idõtartama - a városok méretébõl fakadóan - több idõt igényel. A megyei jogú városok többsége 53-60%-os eredmény mellett a középmezõnyben helyezkedik el.

Az agglomerációban Budaörs és Gödöllõ értékei a legjobbak 57-58 százalékkal. A két város a településre vándorlók számában emelkedett ki a többi város és kerület közül. Mindez nem meglepõ, hiszen az elmúlt években, a legnagyobb migrációs nyereséget Pest megye fõvároshoz közeli települései érték el.

A fõváros belsõ, és budai kerületeinek a lakásárai a legmagasabbak. Az I., II., az V., és a XII. kerületek nem csak a kiválasztott életminõség-mutatók szempontjából kiválóak, hanem ezzel összefüggésben a legmagasabb ingatlanárakkal jellemezhetõ kerületek is, hiszen ide koncentrálódik legnagyobb mértékben a kereslet.

Érdekes viszont azon kisebb városok helyzete, amelyek ingatlanárai az életminõségük alapján mért érték alatt marad. Dunaújváros, Gyöngyös vagy Tata, a hasonló méretû városokhoz mérve kedvezõbb körülményeket biztosítanak lakóiknak, ennek ellenére az itt található lakások olcsóbbak, ahhoz képest, amit az életminõség mutató alapján várnánk. Mindhárom város közös jellemzõje, hogy autópályák közelében helyezkedik el és a fõváros egy órán belül elérhetõ.