Nyugdíjguru: Hosszabb élet - több feladat
2018.05.03
Ma még senki nem mer szembenézni azzal, mi történik majd, ha néhány évtizeden belül a lakosság többsége 90-100 éves koráig él majd, miközben szociális ellátórendszereink a múlt században azzal a feltételezéssel épültek ki, hogy az emberek óriási többsége meghal, mire elérné a 60-70 éves életkorát. Az elkerülhetetlen következmények mindegyikének lesz pénzügyi vetülete - s erre idõben fel kell készülnünk, ha nem szeretnénk a tömeges öregedés önmagában is súlyos traumáját a tömeges elnyomorodás vírusos fertõzésével kezelhetetlenné tenni - írja a Nyugdíjguru.

Amilyen jó hír mindannyiunknak, hogy tovább élhetünk, olyan szomorú ez minden leendõ idõs embernek anyagi szempontból, hiszen egyre hosszabb inaktív életszakasz finanszírozásáról kell gondoskodnunk.

A hölgyek több mint két évtizednyi, az urak közel másfél évtizednyi további élettartamra számíthatnak, ha betöltik a nyugdíjkorhatárukat. A tizenöt-húsz év múlva szükséges pénz hiánya azonban pontosan olyan, mint a magas vérnyomás: ma nem fáj – de ha nem kezeljük, holnap bizonyosan megöl minket. Ha egy ma 45 éves embernek elviselhetetlen lelki gyötrelmet okozna a húsz év múlva, 65 éves korában várható kínzó pénzhiány, éppoly lélekszakadva rohanna hosszú távú nyugdíj-elõtakarékossági szerzõdést kötni, mint sajgó foggal a fogorvoshoz.

Az az ideális nyugdíj, amely az életszínvonalat legalább a megszokott szint 70-80 százalékán képes tartani, plusz elegendõ tartalékot ad az öregkor állandóan fenyegetõ egészségi vészhelyzeteire.

Így az aktív korban megszokott kiadások legalább 70-80 százalékára állandó fedezetet kell teremteni. Egy jó nyugdíj-elõtakarékossági program az államtól várható, egyre zsugorodó nyugdíjat olyan szintre egészíti ki, amely lehetõvé teszi, hogy az életét bárki hasonló körülmények között folytathassa, mint aktív korában tette. Ha az ehhez szükséges tõkét kell létrehozni, erre csak akkor van esély, ha értelmesen kezdjük el a kiadásainkat szerkeszteni, és elõször minden hónapban a jövõbeli kiadások fedezetét biztosító összeget tesszük el, csak utána kezdjük felélni a maradékot – azaz kifizetni az aktuális számlákat és az élet szokásos napi költségeit.