Május végére a százmilliárd forintot is meghaladja a várakozások szerint a bankok és a takarékszövetkezetek által folyósított Minõsített Fogyasztóbarát Lakáshitelek állománya. Egy átlagos ügyfél bõ 16 éves futamidõre, közel 11 millió forint összegben vesz fel ebbõl a fajta jelzáloghitelbõl.

A lakossági ügyfelek több mint háromnegyede (76 százaléka) a fix kamatozású lakáshitel mellett dönt a Magyar Nemzeti Bank (MNB) márciusi adatai szerint. Tavaly szeptember óta 11 bank és 12 takarékszövetkezet kínál fogyasztóbarát lakáshitelt. A törlesztõrészletek rögzítése biztonságot nyújt az ügyfélnek, ha a jelzáloghitel hosszú futamideje alatt megemelkednének a – ma Európa-szerte rekordalacsony – kamatok.

Az MNB Hitelezési felmérése szerint a bankok az év elsõ negyedéve alatt nem változtattak a lakáscélú és a fogyasztási hitelek feltételein, ám elõre tekintve lazítást helyeztek kilátásba mindkét hiteltermék esetében. A bankok élénk lakáshitel-keresletrõl számoltak be az év elsõ három hónapjában, és ez a tendencia a várakozások szerint egész évben folytatódni fog. A folyamatot igencsak hajtja a Családi Otthonteremtési Kedvezmény (CSOK): a negyedév során az új kibocsátású lakáshitel-volumen 14 százaléka volt a CSOK-hoz köthetõ.

A Magyar Nemzeti Bank jelenleg is több lépéssel támogatja a hosszabb kamatperiódusú hitelek térnyerését, ezzel egyidõben a szakértõk azon dolgoznak, hogy további szabályozások is életbe léphessenek. - "Az MNB az elmúlt hónapokban egyrészt a Minõsített Fogyasztóbarát Lakáshitel minõsítés bevezetésével és népszerûsítésével, másrészt a jelzáloglevél-piac mélyítését támogató eszközei révén támogatta a hosszabb távra rögzített kamatozású hitelek térnyerését" - olvasható a jegybank Stabilitási jelentésében. Hozzáteszik: "Részben ezen intézkedések hatására 2017 szeptemberétõl nagymértékben csökkent a változó kamatozású hitelek aránya az új kihelyezésen belül: a 2017. augusztusi, 42 százalékos részesedésük után 2018. március végére mintegy 24 százalékra mérséklõdött részesedésük a teljes lakáshitel-folyósításon belül. A kockázatok további mérséklése, valamint azok újbóli felfutásának megelõzése érdekében azonban további szabályozói eszközök bevetése is indokolt lehet."

A jegybank szakértõi szerint a teljes hiteldíj mutató (THM) kiszámítása során jelenleg a változó kamatozású hitelek esetében az alacsony kamatkörnyezetben alul van becsülve a hitel teljes futamidején várható tényleges hitelköltség és ennek következtében a mutatóban túlzott mértékû különbözet mutatkozik egy hosszabb távra rögzített kamatozású termékhez viszonyítva. A problémára megoldást jelenthet, ha a pénzáramlások számításakor a pénzügyi szervezetek nem a kezdeti kamatlábat vennék alapul, hanem a pénzpiaci kamatok alapján megbecsülnék a jövõbeni (határidõs) kamatlábak várható nagyságát, és ezekbõl indulnának ki a THM számítása során. Az így kiszámolt, kamatkockázattal korrigált teljes hiteldíj mutató esetében kisebb lenne a különbözet egy változó és egy hosszabb távra rögzített kamatozású termék THM értéke között, ami a fogyasztó számára is tisztább döntési helyzetet és könnyebb összehasonlíthatóságot biztosítana.

Közvetlen hatást válthatna ki az is az MNB jelentése szerint, ha a nemzetközi példákat is figyelembe véve bevezetnék, hogy egy rövidebb rögzített kamatozású jelzáloghitel felvétele esetében azonos jövedelem esetén csak kisebb összegû hitelt vehessen fel az ügyfél. Így inkább a hosszabb, például a legalább 5 vagy 10 éves fix kamatozású hitelek felé terelné az ügyfeleket a szabályozás, amelyek esetén a limitek változatlanok maradhatnának.

Azon ügyfelek esetében pedig, akik mégis a rövidebb kamatrögzítést választanák, a módosítás hatására nagyobb jövedelmi puffer állna rendelkezésre egy esetleges törlesztõrészlet-emelkedés hatásainak elviselésére. A hozzáértõk szerint egy ilyen szabályozói lépés közvetlenül a szerzõdések szintjén segítené elõ a hitelezés fenntartható módon való növekedésének támogatását.