A magyar költségvetés szerkezete a gazdasági válság után, de fõleg a 2010-es kormányváltást követõen látványosan megváltozott. A kormány jelentõsen csökkentette a jóléti funkcióra jutó kiadásokat, és növelte az állami mûködési funkciók, valamint a gazdasági funkciók kiadásait - írja aPrivátbankár.
A Policy Agenda a 2019-es költségvetési törvény tervezete kapcsán nézte meg, hogyan áll a magyar büdzsé szerkezete. Az elemzés szerint a 2008-as gazdasági válság elõtt a magyar költségvetés kiadási oldala így oszlott meg:
- 16,1 százalékát költötték az állami mûködési funkciókra (általános közösségi szolgáltatások, védelem, rendvédelem és közbiztonság);
- 60,6 százalékát a jóléti funkciókra (oktatás, egészségügy, társadalombiztosítás, lakásügyek, sport, kultúra);
- 15,2 százalékát a gazdasági funkciókra (bányászat, ipar, közlekedési és távközlési tevékenységek, környezetvédelem);
- 7,8 százalékot az államadósság-kezelésére.
Ezt az összeget pedig valahonnan el kellett venni: az egyik ilyen tétel az államadósság-kezelésére fordított összeg volt. Ez 7,8 százalékról 5,1 százalékra csökkent. A másik jelentõs változtatást a jóléti funkciók jelentették. Itt 60,6 százalékról 55,4 százalékra csökkent a kiadási oldal.
A Policy Agenda szerint az adatokból jól látszik, hogy egyetlen terület van a jóléti funkciókon belül, ahol nõtt a kiadások aránya, ez a szórakoztatás, kultúra, vallási tevékenységek. Ennek a növekedésnek két haszonélvezõje volt: a sport a plusz források 45 százalékát, míg
a kultúra 36 százalékát vitte el. Amennyiben a sport és a kultúra nélkül nézzük a jóléti kiadásokat, akkor a 2007-es – a gazdasági válság elõtti – szerkezettel összehasonlítva 1.480 milliárd forintot vontak el a területtõl, és csoportosítottak át máshova.
A költségvetési szerkezet jelentõs, és nem reformértékû átrendezése úgy következett be, hogy ezt lényegében komolyabb politikai vita nem is övezete. Elsõre jónak tûnhet, hogy a gazdasági versenyképesség erõsítése érdekében nem a jóléti kiadásokat finanszírozza a kormány, hanem a gazdaságba pumpál pénzeket. Ugyanakkor az is látszik, hogy amit elvontak a nyugdíjrendszerbõl, az oktatásból, az egészségügybõl, azt a sportra, a kultúrára, az állam mûködtetésére és egy részét a korábban említett gazdasági funkciókra csoportosították át.
A gazdasági növekedés szempontjából lényeges hatékonyságot az sem mutatja egyértelmûen, hogy a gazdasági funkciók lettek a költségvetési átalakítás nyertesei. Már csak azért sem, mivel a gazdasági bõvülés elõtt álló egyik legnagyobb probléma, hogy nincs megfelelõ munkaerõ, amely szakképzett, magas hozzáadott értékû munkát is képes végezni. Jól mutatja, hogy Magyarország mennyire sajátos utat választott a környezõ országokhoz képest, ha megnézzük, hogy a gazdasági funkciókat és jóléti kiadásokat nézve milyen változás ment végbe a különbözõ országokban.
A kormány összességében a jóléti rendszer leépítésével, belsõ átrendezéssel nagyon jelentõs átalakítást hajtott végre a költségvetésen. Ennek egyik következménye volt, hogy a költségvetési hiány kordában tartásával, csökkenthetõvé vált az államadósság finanszírozása. Az ebbõl felszabaduló források elköltése viszont nem képezte politikai vita tárgyát. Ebben persze az ellenzék felelõssége is megállapítató, amely a kötelezõ köröket lefutotta ugyan egyes szociális, egészségügyi, oktatási költségvetési viták kapcsán, de nem tudta politikává emelni ezeket a kérdéseket.