„Durban csak még inkább elhalasztotta a hatékony klímavédelmi intézkedéseket. Újabb kilenc évnek kell eltelnie, hogy a kötelezõ kibocsátás-csökkentési célkitûzések hatályba lépjenek, és még akkor sem lehet majd tudni, hogy ezek a célok milyen eredményre vezetnek” – közölte a Munich Re geo-kockázatokat kutató részlegének vezetõje, Peter Höppe.

A tárgyalások azonban még ennél is kisebb, azaz zéró eredménnyel zárultak volna, ha Németország és az Európa Unió nem tesz komoly erõfeszítéseket.

A globális felmelegedés 2°C alatt tartása érdekében az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását 2020-tól kezdve csökkenteni kell. Ugyanakkor a durbani tárgyalások nem zárultak olyan éghajlat-változási megállapodással, amely a 2020 elõtti idõszakra is kötelezõérvényû lenne – olvasható a Munich Re közleményében. Sõt, a Kiotói Jegyzõkönyv kiterjesztése még visszalépést is jelent a társaság szerint, miután Kanada, Oroszország és Japán már kihátráltak a protokoll mögül, így az már csak a globális kibocsátók mintegy 15%-át fedi le.

Höppe rámutatott, hogy sem a 2020-tól érvényes célok, sem a Kiotói Jegyzõkönyv második szakasza nem tartalmaznak kötelezettségvállalásokat a CO2-kibocsátás csökkentés tekintetében. Ennek eredményeként a globális felmelegedés várhatóan csak növelni fogja az idõjárási szélsõségek veszélyeit.

Habár már a tárgyalások kezdete elõtt is gyakorlatilag nulla esély látszott arra, hogy kötelezõ érvényû klímavédelmi megállapodást kössenek a résztvevõk, abban azonban sokan bíztak, hogy a tárgyalások olyan megállapodással végzõdnek, melyek segítséget nyújtanak a globális felmelegedés által leginkább sújtott fejlõdõ országok számára, azonban ezen a téren sem született jelentõs elõrelépés.

A Munich Re szerint célszerû lenne egy olyan találkozót rendezni jövõre, melyen azon országok kis csoportja gyûlne össze, akik nagymértékben felelõsek a globális üvegházhatású gázok kibocsátásáért. A hatékony klímavédelem eléréséhez a hat legnagyobb kibocsátó – Kína, USA, EU, India, Oroszország és Japán) megállapodására van szükség, melyek a széndioxid-kibocsátás 75%-áért felelõsek.

A viszontbiztosító szerint ezen országok egy csoportjának kell majd kézbe venni a vezetést, és fokozni erõfeszítéseiket a megújuló energiaforrások támogatásáért. Ezek azok a nemzetek lehetnek, akik már belátták, hogy az energiaszektor egyrészt reformra szorul, és a megújuló erõforrásoknak kell átvenniük a szerepet az ellátásban, másrészt, akik ebben látják versenyképességük megtartásának zálogát is – mondta Höppe. Az EU-t figyelmen kívül hagyva, India, Kína és Németország tölthetik be a vezetõ szerepet. Ez az évszázad a fosszilis tüzelõanyagokról a megújuló energiára történõ átállásról kell, hogy szóljon, amely feladatot politikai kihívás helyett kell gazdasági szükségszerûségnek kell tekinteni.