1989-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) népesedési világnappá nyilvánította július 11-ét, mivel két évvel korábban ezen a napon érte el a Föld lakossága az 5 milliárd fõt. Az ENSZ legfrissebb számításai alapján bolygónk népessége 2019. június 18-án meghaladta a 7,7 milliárdot, amit azt jelenti, hogy 1950-hez képest napjainkban több mint háromszor annyi ember él a földön. Az ENSZ közepes szintû prognózisa szerint 2100-ban elõreláthatólag 10,9 milliárd ember fog a Földön élni. Ekkorra Ázsia továbbra is a legnépesebb földrész marad, de súlya mérséklõdik, miközben Afrika részesedése jelentõsen megnõ.
Az Európai Unió népessége elöregedik
Az Eurostat adatai szerint az Európai Unió 28 tagországának népessége 2018. január 1-jén 512,4 millió fõ volt. Az elmúlt közel hat évtizedben 106 millió fõvel, 26%-kal nõtt az uniós tagállamok lakossága. Míg a várható élettartam értéke ez idõ alatt Nyugat-Európában emelkedett, addig a volt szocialista országokat epidemiológiai krízis sújtotta, és csak az 1990-es rendszerváltás társadalmi hatásai tették lehetõvé az életkilátások további lényeges meghosszabbodását. Egy újszülött 2017-ben az Európai Unióban 80,9 évre számíthatott, 3,2 évvel többre, mint 2002-ben. Ugyanakkor 1960 és az ezredforduló között az európai termékenységi irányzat alapvetõen ereszkedõ tendenciát mutatott, és a 2,1-es reprodukciós szint alatt, 1,5 és 1,6 között stabilizálódott. Mindez jól mutatja a kontinens elõtt álló, az elöregedõ populációkból fakadó kihívásokat, amelyeket a folyamatosan emelkedõ pozitív migrációs egyenleg sem tudott ellensúlyozni.
Eltérõ trendek jellemzik az európai országok népesedési folyamatait
2017-ben az EU 28 tagállama közül 19-ben gyarapodott a népesség. Az országok többségében a népességnövekedés fõleg a bevándorlási többletbõl adódott, a természetes szaporodás jóval kisebb szerepet játszott benne. A lakosságszámhoz viszonyítva a legnagyobb mértékû migrációs többletet Máltán (31 ezrelék), Luxemburgban (16 ezrelék) és Svédországban (10 ezrelék) regisztrálták. Franciaországra migrációs veszteség volt jellemzõ, amit a születések és halálozások pozitív egyenlege bõven kompenzált. A legmagasabb természetes szaporodás Írországban (6,6 ezrelék), Cipruson (3,8 ezrelék), Luxemburgban (3,2 ezrelék) és Franciaországban (2,4 ezrelék) következett be. Németországban, Észtországban, Spanyolországban, Finnországban és Szlovéniában a vándorlási többlet a természetes fogyásból származó népességcsökkenést ellensúlyozta.
Az EU-28-tagállamok kisebbik részében, 9 országban tényleges népességcsökkenés volt 2017-ben. Az apadó létszámú országok közül ötben mind a természetes népmozgalmi folyamatok, mind a nemzetközi vándorlás egyenlege csökkentette a népességet. A leggyorsabb ütemben Litvánia (14 ezrelékkel), Horvátország (12 ezrelékkel) és Lettország (8 ezrelékkel) népessége fogyott. Bulgária populációját a kevésbé jelentõs elvándorlás mellett az Európai Unióban tapasztalható legmagasabb természetes fogyás (6,5 ezrelék) sújtotta. A fogyó népességûek csoportjába tartozók közül Magyarországon, Olaszországban, Görögországban és Portugáliában mérsékelte a lakosság létszámának csökkenését pozitív vándorlási egyenleg.
Az Európai Unió egészét tekintve természetes fogyás várható
Az Eurostat által készített népesség-elõreszámítás alapváltozata szerint – az ENSZ népességbecslésével ellentétben – az unió népessége a század közepéig folyamatosan növekszik, 2045-ben éri el az 529,1 millió fõs maximumát, ami 2,9%-os emelkedést jelent a 2019. évihez képest. Ezt követõen a trend lassú csökkenésbe megy át, a népességszám 2081-ig 518,8 millió fõre mérséklõdik.
Magyarország népességét 8,7 millióra becsüli az Eurostat az idõszak végére, ezzel népességnagysága alapján megõrzi 13. helyét a rangsorban, miközben aránya az európai populációban 1,9%-rõl 1,7%-ra csökken.
A népesség-elõreszámítás szerint 2081-ben a száz aktív korúra jutó legtöbb eltartott Portugáliában (93), Görögországban (91), Olaszországban (88) és Lengyelországban (87) várható, a legkevesebb pedig Spanyolországban, Svédországban, Belgiumban és Luxemburgban, 86 körüli értékkel. Az elõbbi tagországokra nagymértékû elvándorlás és alacsony szinten stabilizálódó termékenység, az utóbbiakra számottevõ bevándorlás és relatíve magasabb reprodukció jellemzõ.
2018 és 2081 között a várható élettartam töretlen emelkedése mindkét országcsoportban jelentõs mértékben meg fogja emelni az idõsek arányát. Sajátos Svédország és Franciaország helyzete, ahol napjainkban az egyik legmagasabb az eltartottak száma száz aktív korúra számolva, 2081-re azonban az unió egyik legalacsonyabb függõségi arányát prognosztizálják ezekben az országokban. Ezzel ellentétes irányú változás várható Szlovákiában, Cipruson és Lengyelországban, amelyek napjainkban a legalacsonyabb függõségi arányúak közé tartoznak, a vizsgált idõszak végére azonban a legmagasabb értékkel rendelkezõ országok között találjuk õket. Magyarország népességében is jelentõs mértékû átrendezõdésre lehet számítani: míg napjainkban száz aktív korúra 50 fiatal és idõs jut, addig 2081-re ez az érték több mint másfélszeresére, 78-ra emelkedhet.