2025-ben a másodlagos természeti kockázatok – köztük az erdőtüzek, heves zivatarok és árvizek – adták a globális biztosított természeti katasztrófakárok 92%-át. Az összesített kár elérte a 107 milliárd dollárt – áll a Swiss Re Institute sajtóközleményében.
A növekvő népesség, az emelkedő eszközértékek és az egyre magasabb újjáépítési költségek folyamatosan növelik a biztosítási kitettséget. A Swiss Re modellezése szerint egy kiugró káreseményekkel járó évben a biztosított veszteségek akár 320 milliárd dollárra is emelkedhetnek már 2026-ban. Ez rávilágít a hatékony alkalmazkodási és kockázatcsökkentési intézkedések fontosságára.
Rekordkárok – kevés „nagy” eseménnyel
2025-ben a természeti katasztrófákról szóló híreket egyértelműen a másodlagos kockázatok uralták. A Los Angeles-i erdőtüzek például mintegy 40 milliárd dollár biztosított kárt okoztak, ami rekordnak számít. A heves konvektív viharok (SCS) 51 milliárd dollárnyi veszteséget eredményeztek globálisan.
A Swiss Re definíciója szerint ide tartoznak minden olyan természeti veszélyek, amelyek nem az elsődleges, nagy katasztrófák közé sorolhatók. Ilyenek például az erdőtüzek, heves konvektív viharok (jégeső, erős szél), árvizek, aszályok vagy – Európán kívül – téli viharok. Nem tartoznak ide az olyan fő kockázatok, mint a földrengések vagy a trópusi ciklonok. 2025-ben már csak az erdőtüzek, viharok és árvizek együtt a globális biztosított károk 88%-át tették ki.
A károk alakulását az is befolyásolta, hogy 2025-ben nem értek partot jelentős hurrikánok az Egyesült Államokban. Ugyanakkor hosszú távon a biztosított természeti katasztrófakárok évi 5–7%-os növekedési trendet követnek. Ez tartós alkalmazkodást tesz szükségessé a biztosíthatóság fenntartása érdekében.
A Swiss Re szakértői szerint a 2025-ös, átlag alatti károk inkább kedvező véletlennek, mintsem a kockázatok csökkenésének köszönhetők. Normál trend mellett a károk 2026-ban elérhetik a 148 milliárd dollárt, szélsőséges esetben pedig ennek több mint dupláját.
Szerkezeti növekedés a károkban
A biztosított károk növekedése strukturális jelenség. A kitettség folyamatos bővülése – például értékesebb ingatlanok építése kockázatos területeken – alapvetően hajtja a trendet.
1970 és 2025 között a globális, időjárási eredetű biztosított károk növekedésének több mint 80%-át a kitettség emelkedése magyarázza.
Regionális bontásban:
- Észak-Amerikában az erdőtüzek és a heves viharok dominálnak; az erdőtüzek kárai évente átlagosan 14%-kal nőnek.
- Európában a növekedés több mint fele a heves viharokhoz köthető (évi ~10%).
- Ázsiában az árvizek a fő hajtóerők.
- Óceániában/Ausztráliában a viharok és árvizek egyaránt jelentősek.
Bár a trópusi ciklonok továbbra is a legnagyobb átlagos éves veszteséget okozzák, a történelmi növekedés fő motorja a heves zivatartevékenység (38%). Az erdőtüzek gyorsan növekednek, de alacsonyabb bázis miatt eddig kisebb súlyt képviseltek.
Fontos változás, hogy egyes régiókban a károk növekedését már nem csak a kitettség magyarázza. Az éghajlati változások, a veszélyek erősödése és a sérülékenység alakulása egyre nagyobb szerepet kap. Például:
- Észak-Amerikában a hosszabb tűzszezon és az időjárási mintázatok változása fokozza a kockázatot.
- Európában a viharok miatti károk növekedésének kevesebb mint fele írható a kitettség számlájára.
Növekvő védelemhiány, javuló biztosítási lefedettség
A természeti katasztrófák globális gazdasági kára 2025-ben elérte a 220 milliárd dollárt. Ennek 49%-át fedezte biztosítás – ez a valaha mért legmagasabb arány. Mindez jelzi, hogy a biztosítási szektor fontos szerepet játszik a védelemhiány csökkentésében. Ugyanakkor a fejlődő gazdaságokban továbbra is jelentős a lemaradás: ott a károk 80–90%-a tipikusan nincs biztosítva.
A Swiss Re szerint a hosszú távú trendek mögött egyszerű okok állnak: egyre több értékes eszköz kerül veszélyeztetett területekre, miközben az újjáépítési költségek is emelkednek. Emellett egyes kockázatok gyorsabban változnak, mint ahogy a kitettség növekedése önmagában indokolná.
A Swiss Re szerint a biztosíthatóság megőrzéséhez kulcsfontosságú a kockázatcsökkentés és az alkalmazkodás, valamint a biztosítási lefedettség bővítése.