Egy friss nemzetközi kutatás szerint a városi fák világszerte a városok által okozott felmelegedés mintegy felét képesek ellensúlyozni, ugyanakkor a hűtőhatás jelentősen egyenlőtlenül oszlik el. A tanulmány a Nature Communications című tudományos folyóiratban jelent meg, és közel 9000 nagyváros adatait elemezte műholdas mérések, meteorológiai állomások és számítógépes modellek kombinációjával.

A kutatás eredményei szerint a világ összes városát átlagolva a fák – az árnyékolás és a párologtatás révén – átlagosan 0,15 Celsius-fokkal hűtik a levegőt. Enélkül a városok az úgynevezett „városi hősziget-hatása” miatt átlagosan 0,31 Celsius-fokkal lennének melegebbek, mivel az épített környezet – az aszfalt, a betonfelületek és a tetők – elnyelik és visszasugározzák a hőt.

A vizsgálat azonban rámutat arra is, hogy ez a természetes hűtőmechanizmus korántsem mindenhol érvényesül egyformán. A világ nagyvárosainak egy részében a faállomány már érzékelhető klímaszabályozó hatást fejt ki, mintegy 185 millió ember él olyan városi környezetben, ahol a fák legalább 0,3 Celsius-fokkal csökkentik a hőmérsékletet. Ugyanakkor a legsűrűbben lakott, gyorsan növekvő, illetve gyakran alacsony jövedelmű városokban a hatás sokkal gyengébb.

A kutatás szerint a 3 milliónál népesebb városok egy részében a fák által biztosított hűtés alig éri el a 0,05 Celsius-fokot. Négy nagyvárosban – Dakarban, Dzsidda városában, Kuvaitvárosban és Ammánban – a rendkívül alacsony faállomány miatt gyakorlatilag nincs kimutatható hűtőhatás. Ezekben a régiókban a vízhiány, a száraz éghajlat és a korlátozott várostervezési erőforrások is nehezítik a zöld infrastruktúra kiépítését.

Ezzel szemben a magasabb jövedelmű országok városai jóval kedvezőbb helyzetben vannak. A tanulmány szerint a gazdagabb régiókban a városok közel 40%-a képes legalább 0,25 Celsius-fokos hűtőhatást elérni a fásítás révén, míg az alacsony jövedelmű országokban ez az arány mindössze 9%. A legnagyobb hűtőhatást mutató városok között szerepel Berlin, Atlanta, Moszkva, Washington, Seattle és Sydney is, ahol a magas lombkorona-fedettség jelentős mikroklimatikus különbségeket eredményez.

A kutatás vezető szerzője, Rob McDonald, a The Nature Conservancy szakértője szerint a különbségek mögött nemcsak éghajlati, hanem társadalmi és várospolitikai tényezők is állnak. A nagyobb telkek, a magasabb jövedelmi szint és a helyi érdekérvényesítő képesség mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a fejlettebb városokban több és nagyobb kiterjedésű faállomány alakuljon ki.

A szakértők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a városi fák fontos, de korlátozott eszközei az alkalmazkodásnak. A kutatás szerint a városi zöldfelületek fejlesztése legfeljebb a jövőbeni városi felmelegedés mintegy 20%-át képes mérsékelni. A tanulmány arra is figyelmeztet, hogy a klímaváltozás hatásai – különösen a hőhullámok – ennél jóval gyorsabb ütemben erősödnek.

Rob McDonald megfogalmazása szerint „a fák nem fogják megoldani a klímaváltozást”, ugyanakkor szerepük fontos kiegészítő eszköz lehet a városi hőstressz mérséklésében. Thomas Crowther ökológus (King Abdullah University of Science and Technology) pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a növekvő városi népesség mellett a zöldfelületeknek kulcsszerepe lesz a lakosság védelmében, de az egyenlőtlen eloszlás társadalmi kockázatokat is hordoz.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a fásítás önmagában nem helyettesítheti a kibocsátáscsökkentést és az energiarendszerek átalakítását, ugyanakkor kiegészítő szerepe jelentős lehet az egészségügyi és biztosítási kockázatok szempontjából is, különösen a hőhullámok által leginkább érintett városokban.