A klímaváltozás okozta természeti katasztrófák mellett egyre nagyobb figyelmet kapnak azok a ritka, de rendkívül súlyos következményekkel járó események, amelyek egyszerre veszélyeztetik az energiaellátást, a digitális infrastruktúrát és a gazdaság működését. Egy friss kutatás szerint egy extrém napvihar – az úgynevezett Carrington-esemény – hatása a korábban feltételezettnél akár jóval nagyobb is lehet, ami új megvilágításba helyezi a biztosítási szektor felkészülési feladatait.

A Carrington-esemény elnevezés az 1859-ben bekövetkezett, minden idők legerősebb ismert geomágneses viharára utal. A napkitörés következtében világszerte meghibásodtak a távíróhálózatok, egyes állomásokon tüzek is keletkeztek, miközben a sarki fény egészen alacsony földrajzi szélességeken is látható volt. Bár a világ akkor még alig függött az elektromos infrastruktúrától, a mai digitalizált gazdaság sérülékenysége nagyságrendekkel nagyobb.

Az elmúlt években a tudományos modellek abból indultak ki, hogy a Föld mágneses tere egy bizonyos intenzitás felett részben „telítődik”, vagyis korlátozza a Napból érkező töltött részecskék hatását. A Nature folyóiratban megjelent új kutatás azonban arra jutott, hogy ez a feltételezett telítődési hatás valószínűleg mérési torzítás eredménye volt. Ha ez igaz, akkor egy extrém geomágneses vihar akár kétszer akkora hatást is kiválthat, mint amellyel a korábbi modellek számoltak.

Egy Carrington-típusú esemény ma már nem csupán hosszabb áramszünetet jelentene. A nagyfeszültségű villamosenergia-hálózatok mellett sérülhetnek a műholdas kommunikációs rendszerek, a GPS-szolgáltatások, a mobil- és adatátviteli hálózatok, valamint a pénzügyi infrastruktúra is. A kritikus szolgáltatások – a vízellátástól kezdve az egészségügyön át az ellátási láncokig – jelentős mértékben függnek a folyamatos energiaellátástól és a digitális rendszerektől, ezért egy ilyen esemény gyorsan tovagyűrűző gazdasági károkat okozhat.

A biztosítási szektor számára éppen ezek az összefüggő, rendszerszintű kockázatok jelentik a legnagyobb kihívást. Egy extrém napvihar egyszerre érintheti a vagyonbiztosítási, üzemszüneti, felelősségbiztosítási és kiberkockázati területeket, miközben a károk jelentős része közvetetten, az infrastruktúrák kieséséből fakadna. Ez felértékeli a kockázatmodellezés, a forgatókönyv-alapú stressztesztek és az üzletmenet-folytonossági tervek szerepét. A biztosítók egyre inkább nemcsak kártérítőként, hanem ügyfeleik rezilienciáját támogató partnerként is megjelennek.

Magyarország ugyan nem tartozik a leginkább veszélyeztetett geomágneses régiók közé, de az európai villamosenergia-rendszer és a nemzetközi digitális infrastruktúra szerves részeként egy jelentős esemény hazánkra is hatással lenne. Az Európai Unió is kiemelt figyelmet fordít az űridőjárási kockázatokra, mivel azok egyszerre veszélyeztethetik az energiaellátást, a távközlést, a műholdas szolgáltatásokat és más kritikus infrastruktúrákat.

Az EIOPA több jelentésében is hangsúlyozta, hogy a biztosítóknak a hagyományos természeti katasztrófák mellett egyre nagyobb figyelmet kell fordítaniuk az összetett, rendszerszintű kockázatokra, valamint az üzleti ellenálló képesség erősítésére. Bár a Carrington-esemény rendkívül ritka, jól példázza, hogy a jövő kockázatai egyre kevésbé kezelhetők elszigetelten: a fizikai infrastruktúrák, a digitális rendszerek és a gazdaság szoros összekapcsoltsága miatt egyetlen esemény is globális következményekkel járhat. Ebben a környezetben a biztosítási piac számára a reziliencia növelése, a kritikus infrastruktúrák védelmének támogatása és a komplex katasztrófa-forgatókönyvek kidolgozása legalább olyan fontos feladattá válik, mint maga a károk finanszírozása.