2011. december 30-án lezárult a végtörlesztési igények beadása, 2012. január 30-án pedig újabb fontos mérföldkõhöz érkezett a kedvezményes árfolyamon történõ teljes törlesztési program: végtörlesztésre csak azoknak az adósoknak van lehetõsége, akik eddig a napig hitelesen igazolni tudták, hogy a szükséges fedezet rendelkezésükre áll. A továbbiakban már csak a folyamatban lévõ ügyletek adminisztrációja zajlik, így a jelenleg rendelkezésre álló információk csaknem véglegesnek tekinthetõk.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által tegnap közzétett adatok1 alapján a lakosság a szeptember végén még 5600 Mrd forintnyi jelzálog-fedezetû devizahitel állományának forintban számítva valamivel több, mint 19%-át, devizában számítva 18,2%-át törlesztette kedvezményes árfolyamon. Az összesen törlesztett 18,2%-on felül további (devizában számolva) 3,3% hitel kiegyenlítéséhez szükséges 145 Mrd Ft fedezet meglétét igazolta a lakosság. Idõbeli lefutását tekintve a végtörlesztések száma és volumene decemberben és januárban volt a legjelentõsebb, és a legtöbb hitelt, a megelõzõ hetek átlagának több mint háromszorosát, az utolsó héten fizették ki.

A végtörlesztések megoszlása az intézmények között nem egyenletes. Január végéig a legmagasabb részvételi arány a bankoknál volt megfigyelhetõ, ahol a hitelállomány 19%-t a fizették vissza. A szövetkezeti hitelintézetek ügyfelei ettõl nem sokkal elmaradva közel 18%-t tudtak törleszteni. A fióktelepek a végtörleszthetõ devizahitel-állományuk 14%-t vesztették el, míg a pénzügyi vállalkozások 9 %-ot.

A bankoknál és a fióktelepeknél a várakozásoknak megfelelõen a legnagyobb mennyiséget a svájci frank alapú hitelek végtörlesztése tette ki. A CHF hiteleknek a 20,7 %-a került kifizetésre, a japán jen alapú hiteleknél is hasonlóan nagy volt az érdeklõdés, itt a hitelek 19,4%-t fizették vissza, az állomány azonban lényegesen kisebb volumenû, mint a frank hiteleké. Az euró alapú hitelek nagy része 2008 után került kifolyósításra a 250-es EUR árfolyam fölött, így az adósok többsége nem volt jogosult végtörlesztésre. Ennek megfelelõen a hiteleknek csak 1,5%-t fizették vissza a program keretében. A végtörlesztés kapcsán visszafizetett ingatlanhitelek átlagos összege fix végtörlesztési árfolyamon 5,5 millió forint volt, ami jelzi, hogy kifejezetten alacsony összegû – 2-3 millió forintos – hiteleket is tömegesen végtörlesztettek.

A végtörlesztéshez lehetõség volt forint hitel igénybevételére, ennek folyósítása azonban nem volt kötelezõ a pénzintézetek számára. A kiváltó hitelek így is a megvalósult végtörlesztések mintegy negyedét finanszírozták. A szövetkezeti hitelintézetek rendkívül aktívak voltak, és más hitelintézetek adósai számára közel ugyanannyi hitelt folyósítottak, mint a bankok a nem saját ügyfeleik számára. A szövetkezeti hitelintézetek a törlesztések és kiváltó hitelek eredõjeként több mint 50 Mrd Ft-tal növelni tudták lakossági hitelállományukat (a fedezetigazolások realizálása elõtt).

A végtörlesztés finanszírozásához a kiváltó hiteleken kívül a lakosság egyéb forrásokat is felhasznált. A biztosítások visszavásárlása megnõtt 2011. szeptember vége óta, a hosszú távú trendhez képest 41,5 Mrd Ft-tal. A befektetési alapok jegyeibõl a trendhez képest szintén lényegesen többet, 110 Mrd forintot váltottak vissza a végtörlesztés kezdete óta, mint az azt megelõzõ idõszakban. A banki betétállomány január végéig 100 Mrd Ft-ot meghaladó mértékben csökkent (szeptember végéhez képest), és jelentõsen megnõtt az ingatlanpiaci tranzakciók száma is. Mivel az ingatlan eladások értéke a vevõ oldalán részben megtakarításokból történt, a becsült ingatlanpiaci tranzakcióknak a felével, kb. 50 Mrd forinttal számoltunk a végtörlesztés forrásaként. Így összességében a végtörlesztett 776 Mrd Ft mintegy kétharmadát magyarázza a pénzügyi és egyéb megtakarítások fentiekben bemutatott csökkenése.

További forrást jelenthetnek a külföldrõl hazahozott betétek, amelyekrõl jelenleg még nem áll rendelkezésre adat. Ennek igénybevételére utalhat ugyanakkor az, hogy a végtörlesztés idõszakában a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint jelentõsen nõtt a forgalomban lévõ készpénzállomány – vélelmezhetõen a devizabetétek forintra váltása következtében. A végtörlesztéshez minden bizonnyal igénybe vette a lakosság a korábban készpénzben tartott megtakarításokat is.

A végtörlesztés összességében 1.074 Mrd Ft-tal csökkentette a pénzintézetek hitelállományát (a mindenkori aktuális árfolyamon számolva), ami az eddigiekben 298 Mrd Ft bruttó veszteséget okozott. A jelenlegi árfolyamon számítva a már igazolt fedezettel bíró 145 Mrd hitel végtörlesztése további kb. 38 Mrd forint veszteséget okozhat. Ennek mintegy 30%-át a hitelintézetek az 2011-évi bankadóból leírhatják, így a valós nettó veszteségük a teljes piacra vonatkozóan a 210 milliárd forintot haladhatja meg valamivel.

A veszteségek egy része a forint árfolyamának – részben a végtörlesztés hatására bekövetkezett – gyengülésébõl adódott. A végtörlesztés koncepciójának elfogadásakor, illetve annak hatályba lépésekor érvényes árfolyam (EUR: 289,73; CHF 237,05) alacsonyabb volt, mint az átlagárfolyam, amelyen a végtörlesztések ténylegesen megtörténtek, ami közel 20%-kal növelte a bankok veszteségét. Egyes bankok devizapozíciójuk kinyitásával védekeztek a végtörlesztésrõl szóló bejelentés óta bekövetkezett árfolyamgyengülés ellen, és így mérsékelni tudták a további veszteségeiket.

A bankszektorban fennmaradó veszteség az eszközarányos jövedelmezõséget 0,7 százalékponttal, a ROE-t 7,3 százalékponttal rontja. A veszteség a bankszektor tõkemegfelelésére is jelentõs hatással van, a kompenzáció ellenére a végtörlesztés a szektorszintû tõkemegfelelést 0,9 százalékponttal csökkentette.