A biztosítók a tavaly év végi átkötési idõszakban összességében 1,026 millió új szerzõdést regisztráltak, amibõl 116 ezer a flottákat érintette. Az 1 milliónyi átkötésbõl 288 ezer volt a régi biztosítóhoz visszakötõk száma, így a biztosítót váltók száma valójában „csak” 738 ezer körül alakul majd az átkötések körüli viták rendezõdése (pl. történt-e felmondás, s ha igen, az érvényes volt-e), illetve az adatok véglegezõdése után.

Az átkötés során az ügyfelek átlagosan a régi díjuk 28,5%-át spórolták meg (a fölmondott szerzõdések átlagos állománydíja 24 987 forint volt, az újrakötött szerzõdéseké 17 868 forint), így még a 30%-os baleseti adóval együtt is átlagosan 7%-kal kevesebbet fizetnek, mint korábban. A saját biztosítójukhoz visszakötõk egy hajszálnyival még többet spórolhattak. Itt az átlagos állománydíjak közötti különbség 28,8% volt. Emlékezetes: a 2012-es díjtarifákkal a 2011-es állományon (a bonus-malus hatásokat is figyelembe véve) mindössze 2,8%-kal kapunk alacsonyabb díjakat, mint a 2011-es tarifákkal.

2011 végén az egy gépjármûre jutó állománydíj 23 277 forint volt. Ez 2012-tõl a december 31-ei évfordulós szerzõdéseknél érvénybe lépett új díjtarifák, az új bonus-malus besorolások, s az átkötések hatására 20 598 forintra esett, ami átlagosan 11,5%-os díjcsökkenés. E mérték a nem naptári évfordulós szerzõdések miatt az év során várhatóan nõni fog.

A 2011. december 31-ére fölmondott szerzõdések átlagdíja 24 987 forint volt, azaz az átlagosnál magasabb díjú szerzõdõk váltottak. Ez érthetõ is, mert az alacsony díjú szerzõdéseknél kevésbé volt elérhetõ olyan díjcsökkenés, amiért megérte váltani. A váltók átlagdíja 17 868 forintra, azaz mélyen a teljes piaci új átlagdíj alá csökkent. Ez mutatja, hogy mennyire megérte váltani, de nem jelenti azt, hogy a nem váltók is ekkora vagy ehhez hasonló csökkenést tudtak volna elérni, ha a váltás mellett döntenek.

A 2011. december 31-ei 99,5 milliárdos összpiaci állománydíj 2012. január 1-jére, azaz kizárólag az új díjtarifák alkalmazása, a bonus-malus átsorolások és az átkötések hatása miatt 88,8 milliárdra csökkent. Ez a 10,6 milliárdos (11,5%-os) díjtömeg-csökkenés két lépcsõben valósult meg. Egyrészt a biztosítók újratarifálták áraikat, és minden szerzõdõre adódott egy új díj a régi biztosítójánál. Valójában a szerzõdõk ezt az új díjat vetették össze a többi biztosítónál elérhetõ árakkal, és ez alapján döntöttek a maradásról vagy a váltásról.

A tarifaváltás, illetve a bonus-malus átsorolás a teljes portfólión 2,7 milliárddal csökkentette a díjtömeget, míg az átkötések során az átkötõk összes állománydíja (a régi biztosító régi díjához képest) 7,3 milliárddal apadt. Mindezek alapján a 10,6 milliárdos díjtömeg-csökkenés csak úgy jöhetett létre, hogy a váltóknak összességében a biztosítók a régi díjuknál 0,6 milliárddal, azaz átlagosan 2,5%-kal magasabb díjat ajánlottak meg. Magyarul, számos ügyfélnek a régi biztosítója jelentõs tarifanövelést ajánlott, amelyhez képest különösen érdemes volt váltani.

E kétlépcsõs folyamatot mutatja az alábbi ábra:

Az átkötést választók tehát nem csak azért váltottak, mert a régi díjukhoz képest lényegesen kedvezõbb ajánlatot kaptak, hanem azért is, mert a régi biztosítójuk az elõzõnél átlagosan lényegesen magasabb díjat kalkulált volna nekik. Ha e tényezõt is figyelembe vesszük, akkor pusztán az átkötéssel a váltást választó ügyfelek összességében 7,9 milliárdot spóroltak, ami (a régi biztosítójuk által kínált új árhoz képest) átlagosan 30,2%-os megtakarítást jelent. Másfelõl ez azt is jelenti, hogy a maradók sem pusztán kényelmi okok miatt nem váltottak, az õ esetükben is jelentõsen, 5,8%-kal csökkent átlagosan a díj.

Az alábbi táblázat a fenti két lépés hatását külön-külön becsülve tartalmazza. Látható, hogy az egyes lépések végén hogyan alakult az átkötést választók, illetve a régi biztosítójuknál maradók átlagos állománydíja, illetve a végsõ díjuk az egyes lépcsõfokokhoz viszonyítva mennyivel csökkent.