Az eseményt megnyitó Horváth Béla, a CIG Életbiztosító igazgatósági elnöke kifejtette, hogy a unit-linked biztosítások elterjedése tulajdonképpen ciklikusságot hozott a biztosítók díjbevételébe, mivel ezekre a termékekre inkább befektetésként tekint a piac. Válság idõszakában azonban inkább a biztosítások védelmi funkciójára érdemes helyezni a hangsúlyt, ezért a CIG Életbiztosító is erre fókuszál. Szeptemberben például saját egészségbiztosítási terméket kíván piacra dobni.

Hosszú távon Horváth Béla arra számít, hogy a piacon az élet- és nem-életbiztosítások mellett egyenrangú szerephez jut az egészségbiztosítási ág is. Mint kifejtette, a fejlett európai országokban az egészségügyi kiadás 15-25 százalékát finanszírozzák a magánbiztosítók, ami hasonló arány esetén Magyarországon évi 300-500 milliárd forintos piacot jelentene a biztosítóknak. A kérdés csupán az, hogy milyen idõtávon képes a piac ezt a szintet elérni.

A várhatóan 2014-tõl hatályba lévõ Szolvencia II keretszabállyal kapcsolatban az igazgatóság elnöke kifejtette, hogy a szükséges tõke biztosítása sok biztosítótársaságnál kérdéses, ami részben magyarázatot nyújt az árfolyamok esésének.

Dr. Csurgó Ottó a CIG negyedéves eredményeinek ismertetése során bemutatta azt a 10 lépéses bevétel-generáló intézkedéssorozatot is, melyet a 2014-es profitcél eléréséhez tûztek ki. Ide tartozik a már említett védelmi típusú biztosítási termékek erõsítése, az egészségbiztosítási termék szeptemberi piacra dobása, a saját értékesítési hálózatok újraszervezése, a független közvetítõkkel történõ intenzívebb kapcsolat kiépítése, a minõségi és folyamatfejlesztés, valamint a már megkezdett költségcsökkentõ lépések folytatása.

Kinek, mit kell tennie?

Az eseményen elõadást tartott Dr. Asztalos László, a felügyelõ bizottság tagja, a Corvinus Egyetem magántanára is a magyar biztosításügy válságáról és a kilábalás lehetõségeirõl, feltételeirõl. Asztalos szerint a magyar biztosításügy 1948 óta a legsúlyosabb válságban van, a kilábaláshoz pedig hosszú évek tartó, kemény intézkedéseket kívánó, következetes és tervszerû menetrend alapján végzendõ közös munka kell.

A biztosítási piacon 2007 óta nominálisan is esik a bevétel, reálértékben pedig már a 2003-as szint alá süllyedt a piac. Ehhez jön még a jövõre tervezett új biztosítási adó, amely kétszeres adóterhet (66 milliárd forint) jelent a biztosítók számára.

Asztalos szerint azonban nem csak átmeneti válságról van szó, ahogy azt sokan hangoztatják, hanem tartós, strukturális problémák terhelik a biztosítási piacot, ami több okra vezethetõ vissza. Egyrészt 1996-2006 között, a biztosítások „aranykorában” ömlött be a pénz a piacra, elsõsorban a kedvezõ szabályozói és adózási feltételeknek köszönhetõen. Ettõl azonban elkényelmesedtek a biztosítók: 10-15 éve nincs átütõ erejû innováció termékfejlesztés és marketing szinten, az e-fejlesztések is elkéstek, a társadalmi változásokra késve reagálnak, a niche piacok felkutatása is hézagos.

A tõkepiac szárnyalásának köszönhetõen a unit-linked biztosítások lettek a slágertermékek, amely kiszolgáltatottá tette a biztosítókat a tõkepiacokkal szemben. A harmadik tényezõ, ami hozzájárult a helyzet kialakulásához, a parciális lobbizás, vagyis hogy mindenki csak magának igyekszik kiharcolni kedvezményeket, a kimaradó kis szereplõk pedig alávágnak a díjaknak. Ez késõbb oda vezetett, hogy már a nagyobb szereplõk is belementek az árháborúba, ami piacrombolást eredményezett. A szélesebb értelemben vett versenytársak, vagyis a bankok, takarékpénztárak ezzel szemben jobban lobbiztak, ami a nyugdíjpénztári, illetve a bankadós tárgyalások végeredményén is látszik – véli Asztalos.

A strukturális problémákon túl az ideiglenes intézkedések is súlyosbították a biztosítási piac szereplõinek helyzetét. Ezek közé sorolja Asztalos a Bajnai-kormány megszorító csomagját, amely 8-12%-os jövedelemcsökkenést okozott, a tõzsdei összeomlást, amely negatív hozamokat eredményezett az UL biztosítások terén, a deviza árfolyamának gyengülését, amely a végtörlesztésen keresztül vágott oda a biztosítóknak, a baleseti adót, tûzoltóilletéket, majd késõbb a bankadót és biztosítási adót, de az Orbán-kormány korrekciós intézkedései – nyugdíjpénztárak, infláció felpörgetése, burkolt terhek – is nehéz helyzetbe hozták a biztosítókat.

Mindezek ellenére Asztalos úgy véli, hogy nincs ok a pánikra, hiszen az állam bizonyos területekrõl való részleges kivonulásával egyre nagyobb igény jelentkezik majd a magánbiztosítások iránt, az egészségügyön, nyugdíjbiztosításon túl hamarosan az oktatás területén is.

Hol kell a biztosítóknak megújulniuk?

Több területet is megemlített elõadásában Asztalos László György, ahol a biztosítóknak megújulásra van szükségük. Ilyen például a kiegészítõ egészségügyi lehetõségek, amelyet már rég meg kellett volna ragadniuk, a versenysemleges nyugdíj-megoldások kidolgozása a nyugdíjpénztárakkal, az új rendszerû szakmai felelõsségbiztosítások, illetve nagykockázatok kezelése – lásd MAL – vagy a lakás-finanszírozás biztosítási hátterének megteremtése, az építõ-takarékpénztárakkal együtt.

Asztalos szerint az is megdöbbentõ, hogy itthon úgy osztogatják az közgazdász diplomákat, hogy a végzõsöknek fogalmuk sincs a biztosítás mibenlétérõl, holott szerinte ezen ismeretek minden háztartás számára fontosak, ahogy fogalmazott: egy háztartásban legalább egy fõnek ismernie kellene a biztosításokat. A család-alapítás életciklusának megfelelõ biztosítási hátteret is ki kellene alakítani, amely ráadásul a költségvetés finanszírozásának is fontos lenne. A szegényebb rétegeknek ki kellene dolgozni új mikrobiztosítási konstrukciókat, az egykori CSÉB mintájára.

Ami a folyamatokat illeti, a javított call-center mellett személyes szerzõdésápolásra is szükség van, és újra kellene gondolni a biztosításközvetítõkkel történõ együttmûködést.

Mit tegyen a kormány?

A szakértõ szerint a kormány 30 év után végre kezdi felismerni, hogy csak biztosítással tudja megoldani az egészségügyi, nyugdíj, költségvetés-finanszírozási és egyéb problémákat, vagyis olcsó többletforrást bevonni. A biztosítókkal folytatott tárgyalásokkal Asztalos szerint ma már többet lehet elérni annál, mint hogy ne hagyják el az országot, vagy ne fiókosodjanak. Ehhez egy biztosításpolitikai koordinátor kinevezésére volna szükség, aki folyamatosan részt tudna venni például a jogszabályok megalkotási folyamatában. 

Horváth Béla mindezek mellett állami beavatkozást is követel a folyamatos díjcsökkenés megszûntetése érdekében.