Az OECD definíciója szerint számított egészségügyi kiadások a 2000-es évek elsõ felében a GDP arányában mintegy 6 százalékra emelkedtek az ágazatnak nyújtott többletforrásoknak köszönhetõen, majd 2006 után, a költségvetési szigor idõszakának beköszöntével, 5,3 százalékra estek. Idén a tervezett béremelés hatása nélkül az egészségügyre fordított közkiadások már alig haladhatják meg a GDP 5 százalékát, ami az elmúlt évtized legalacsonyabb kiadási szintjét jelenti. Az egészségügyre fordított közkiadások emellett tartósan elmaradnak a régiós országokban jellemzõ szinttõl.

Kivándorlás fenyeget

Már maga a 2012-re becsült kiadási szint is számottevõ kiadáscsökkenést tükröz, ehhez a nyomott szinthez képest az MNB számításai szerint a GDP 0,3 százalékára tehetõ további kiadásszûkítõ hatás jelentkezik 2016-ig. Mindez a szolgáltatásokkal összefüggõ ráfordítások jelentõs részének jövõre is érvényesülõ nominális befagyasztása, a gyógyszertámogatások erõteljes lefaragása, valamint a nominális GDP növekedésétõl elmaradó kiadási alaptrend együttes következménye.

A szakemberek megtartása érdekében a kormány 30,5 milliárd forintos részleges ágazati bérrendezést jelentett be az idei évre. Ezen felül 2014 és 2016 között további − összességében a GDP 0,3 százalékára rúgó − bérkorrekcióra lesz szükség az MNB számításai szerint az orvosok és egészségügyi szakdolgozók tömeges elvándorlásának megakadályozására. Azonban még egy ilyen mértékû bérrendezés esetén sem érnék be a magyar relatív egészségügyi keresetek a 2004-ben uniós tagállammá vált volt szocialista országok átlagát és továbbra is jócskán elmaradnának az uniós átlagtól.

A jelenlegi színvonal fenntartása is kérdéses

Az elmúlt évek alacsony beruházási szintje következtében az állóeszköz-állomány folyamatosan elértéktelenedett, a jelenlegi szolgáltatási színvonal fenntartása azonban csak az egészségügyi eszközök és ingatlanállomány állagának megõrzése és pótlása mellett képzelhetõ el. Az MNB feltételezései szerint az egészségügyi beruházások volumene 0,15 százalékponttal nõhet a következõ években, így az ágazat összberuházása középtávon elérheti a GDP 0,3 százalékát.

A lakosság fokozatos, de viszonylag mérsékelt ütemû elöregedése a GDP arányában valamivel több, mint 0,4 százalékpontos költségnövekményt okoz az egészségügyben a következõ 15 évben.

Csak a régiós átlagot érhetjük el

E tényezõk eredõjeként 2026-ra az egészségügyi közkiadások megközelíthetik a GDP 5,7 százalékát, ami mind historikusan, mind nemzetközi összehasonlításban visszafogottnak ítélhetõ. A közelmúlt költségvetési intézkedései hatására a kiadások még csökkenõ pályán haladhatnak 2013-ig, majd 2016-ra az ellátórendszer mûködõképességének fenntartásához szükséges korrekciós lépések hatására lényegében visszatérnek a 2011-es szintjükhöz (a GDP 5,3 százaléka).

Ezzel párhuzamosan átrendezõdik a kiadások belsõ szerkezete: a gyógyszertámogatások visszaesnek, míg a bérköltségek és a beruházások megemelkednek. A 2026-ra kivetített kiadási szint több mint 1 százalékponttal alacsonyabb az uniós tagállamok OECD által kimutatott, 2007 és 2009 közötti közkiadásainak átlagánál, csaknem megegyezik a többi visegrádi ország ugyanezen idõszakban megfigyelhetõ hasonló átlagával, bár elmarad az ezekre az országokra közölt legfrissebb, 2009-es értéktõl (a GDP 6,1 százaléka).