Az új rendszer kétféle módon is ösztönözni kívánja a csatlakozást: egyrészt a támogatott konstrukciók díjának akár kétharmadát is téríti díjtámogatásként, másrészt a biztosítással nem rendelkezõk csupán feleakkora juttatásra számíthatnak a kárenyhítõ alapból is, mint biztosítást kötõ társaik. Elõre azonban még nagyságrendileg is nehéz megbecsülni, hogy ez mekkora összeget jelent. A kárenyhítõ alap által elosztható összeg eleve csak a kár kis töredékét téríti, egy káresetre jutó mértéke elsõsorban az adott idõszak idõjárásának elõre nem kalkulálható alakulásától függ.

A biztosítások díjtámogatása szintén bizonytalan mértékû, csupán annyi bizonyos, hogy legfeljebb a teljes díj 65 százalékát téríti. Ha azonban nagyobb számú igénylés érkezik, az egy biztosításra jutó támogatás mértéke arányosan csökken. Ráadásul a „B” és „C” típusú biztosítások díjait csak abban az esetben támogatja a rendszer, ha a jóval összetettebb és ezért drágább „A” típusú növénybiztosítások díjtámogatását már fedezte. Tehát az ideinél nagyobb érdeklõdés mellett a termelõ már korántsem lehet bizonyos abban, hogy „B” vagy „C” típusú biztosítása esetén számíthat-e egyáltalán támogatásra. Mindez különösen annak fényében fontos szempont, hogy az idei alkuszi tapasztalatok szerint a termelõk többsége a „C” típusú díjtámogatott biztosításokat választja. Ezért egy újragondolt elosztási szisztéma várhatóan nagyobb ösztönzõ erõt jelenthetne.

„Komoly finanszírozási nehézséget jelent, hogy a legkésõbb november 1-jéig befizetendõ biztosítási díjra jutó támogatást a gazdálkodók csak március végén tudják visszaigényelni – hangsúlyozta Póczik András, a FBAMSZ szakértõje. – Ezt a sok esetben akár több tízmilliós összeget sok gazdálkodó egyszerûen nem képes 3-4 hónapig nélkülözni ebben az alulfinanszírozott ágazatban, ezért indokolt lenne a folyósítási ütemezés áttervezése is.”

További ösztönzõ hatást jelentene, ráadásul a biztosítás alapelvének is jobban megfelelne, ha az all risk típusú növénybiztosítást kötõ termelõk mentesülnének a kárenyhítõ alapba történõ befizetéstõl.

A jelenlegi rendszer igen bonyolult, az egyes feltételek (önrészek, figyelembe veendõ táblaszintû és gazdasági szintû kiesések, stb.) összetettsége miatt a termelõk szakértõi magyarázat ellenére is nehezen érzékelik, valójában milyen kockázatokat foglal magában az adott biztosítás. Ezért a rendszer egyszerûsítése szélesebb gazdálkodói kör számára tehetné vonzóbbá a díjtámogatott biztosításokat. Ugyanide kívánkozik az is, hogy a jogalkotó a díjtámogatott körben akadályozza meg azt, hogy egyes biztosítók egyéni kikötésekkel szûkíthessék az idõbeli és térbeli kockázatokat. (pl. külön kikötött várakozási idõ) Mindez ugyanis a termelõk érdekeit csorbítja, miközben növeli a rendszer iránti bizalmatlanságot is.

A maximum 65 százalékos díjtámogatás hatását jelentõsen ronthatja a vagyonbiztosítások esetében kivetni tervezett 10 százalékos biztosítási adó, ezért az új konstrukció sikeres bevezetésének esélyét alapvetõen javítaná, ha erre a körre a jogalkotó – legalább átmeneti idõszakra – adómentességet biztosítana.

„Az idei év szerény eredményeit magyarázza az a tény is, hogy sok feltétel csak az egységes kérelem benyújtása elõtti hetekben tisztázódott. Ezért is lenne indokolt, hogy a díjtámogatott mezõgazdasági biztosítások kérdésében mielõbb kerüljön sor az idei tapasztalatokból leszûrt következtetések szakmai megvitatására és ahol szükség van rá, a feltételrendszer további igazítására” – hívta fel a figyelmet Póczik András.