Szalai Piroska, a nõi foglalkoztatásért felelõs miniszteri biztos a középosztály bébiboomjáról szóló munkaanyagába bevette a Botos-házaspár javaslatát. Az Antall-kormány tárca nélküli minisztere és férje, a rendszerváltás utáni elsõ társadalombiztosítási fõigazgató szerint véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy a nyugdíjat csak a munkában töltött évek száma és az egykori kereset határozza meg. Ez a számítási mód hazug, mert úgy tesz, mintha a járulékot a saját nyugdíjunkra fizetnénkm, holott amit ma levonnak tõlünk, azt holnap már utalják is a szüleinknek, nagyszüleinknek.

Nincs utód, nincs ellátás

A nekünk járó nyugdíjat – nemzeti szinten - a gyerekeink állják majd, s összegét gyakorlatilag az határozza meg, hány utódot nevelünk. Ezen persze a járulékok megemelésével is lehet javítani, annak azonban a gazdaság vesenyképessége inná meg a levét.

A mostani 30 évesek termékenységi adatairból kiderült, hogy a 75 ezer 1980-ban született nõ közül 36 ezer volt gyermektelen, és mindössze 18 ezernek volt legalább két gyermeke a negyedik X-be lépve.

A Heti Válasz számításai szerint a kétgyermekesek számára semmilyen változást nem hozna a javaslat. Ám a velük azonos ideig dolgozó és ugyanannyit keresõ négygyermekesek (férfiak és nõk egyaránt) 25 százalékkal többet kapnának, a háromgyermekesek pedig 15 százalék nyugdíjbónuszhoz jutnának. Az egygyermekeseket azonban szigorúan büntetné az új rendszer: nyugdíjukat 25 százalékkal vennék vissza, a gyermektelenek pedig közel 40 százalékkal kisebb idõskori ellátást kapnának, mint a kétgyermekesek.

A mai harmincévesek közel fele egyáltalán nem szült még (ez 40 százalékos nyugdíj-csökkentésbe kerülhetne), további 28 százaléknak pedig csak egy gyermeke van (-25 százalék nyugdíj). A demográfusok elõrejelzése szerint az 1975-ösök (ma 37 évesek) 18 százaléka, az 1980-asok (32 évesek) 29 százaléka nem gondoskodna élete során utódról.