A G20 tagjai támogatják az integrációs törekvéseket

Június 19-én kezdõdött a mexikói Los Cabosban a tizenkilenc vezetõ gazdasági hatalmat és az Európai Uniót tömörítõ G20 országcsoport hetedik csúcsértekezlete, amelyen elsõsorban az euróövezeti válságról és annak világgazdasági hatásairól lesz szó.

A G20 csoport tagjai a találkozón támogatásukat fejezték ki az EU által javasolt szerkezeti átalakításokkal kapcsolatban, így a bankrendszer integrálásának – az úgynevezett bankuniónak – tervét, amit régóta sürget a többi között az Egyesült Államok, mert ez megtörheti a bankok és a megmentésükre kényszerülõ kormányok kölcsönös pénzügyi fertõzõdésének körét. Ez jelentõs elõrelépés lenne a pénzügyi válság megoldásában, mivel kitörést jelentene a gazdaságilag nehéz helyzetben lévõ államok folyamatos hitelfelvételi kényszerébõl. Mindehhez persze a megfelelõ biztosítási fedezetek rendelkezésre állására is szükség van, hiszen ez tarja felszínen a bankokat a pénzügyi válság során.

Az integráció kockázatokkal is járhat

Habár a biztosítási ágazat erõs támogatást képes nyújtani, a világ pénzügyi piacainak nagy része még mindig nincs meggyõzõdve arról, hogy a pénzügyi válságot el lehet hárítani. Az EU ugyan nagy léptékkel halad elõre a probléma megoldására hozott számos javaslatával, azonban még meg kell határoznia egy konkrét idõtervet, amely alatt az intézkedéseket végrehajtják. Az Európai Bizottságra erõs nyomás nehezedik a G20-ak vezetõi és a Nemzetközi Valutalap részérõl, hogy még nagyobb támogatást nyújtsanak a gazdasági válság által leginkább sújtott tagországok számára.

Az EU úgy véli, hogy a pénzügyi válságnak azzal lehet véget vetni, ha a régió banki és pénzügyi rendszerei integráltabb szerkezetet alkotnak, beleértve a bankuniót, vagyis a közös bankfelügyeletet, a bankok tõkefeltöltésének magántõkére több felelõsséget és terhet rakó új szabályozását, a bukott bankok felszámolását és a betéteseknek szóló garanciákat. Egy ilyen intézkedés azt jelentené, hogy számos európai országnak bizonyos mértékben fel kellene adnia szuverenitását és nagyobb mértékû gazdasági kockázatot kellene vállalnia.

Hogy ezen országoknak fokozottabb kockázatokkal kellene szembesülniük, a biztosítási ágazaton belül már egy ideje vitás pontot jelent, amely már jó ideje igyekszik elkerülni az olyan kockázati kitettségeket, amely ellen esetleg nem képes védelmet nyújtani.