A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint 2 év alatt mintegy 3500 milliárd forintnyi tõkét vontak ki Magyarországról, amely nemcsak következménye, hanem oka is a hitelezés visszaesésének mindez pedig a vállalati forgóeszköz finanszírozást is súlyosan érinti. A többi visegrádi országból ilyen jelentõs mértékû forráskivonásra nem került sor, Dél-Európában azonban igen. Ennek okaként elsõsorban a rendkívül magas államadósság szintet nevezte meg Vanek Balázs, az Atradius Hitelbiztosító országigazgatója, a következményeit pedig a Fizetési Szokások Barométer eredményei is mutatják.

A vállalatok számára forrásként, a saját tõke, és a hitelintézeti kölcsönök mellett a szállítói hitelek szolgálnak. Utóbbi szerepe jelentõsen felértékelõdni látszik a banki hitelforrások beszûkülése miatt.

Ilyen gazdasági környezetben nem véletlen, hogy a kelet-közép-európai térségben, 2012-ben is a magyar vállalkozások alkalmazzák legintenzívebben a halasztott fizetés módszerét: belföldi vevõk esetén a hazai cégek a számlák értékének 72%-át hajlandóak átmenetileg meghitelezni. Ez az összeurópai átlagot mintegy 30%-kal meghaladó rekord, hiszen a belföldi vevõkre vonatkozó kelet-közép-európai mutató 58,4%, a nyugat-európai pedig 52,5% – derül ki az Atradius Fizetési Szokások Barométerének legfrissebb adataiból, amely Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia vállalatközi fizetési szokásait elemezi. Ez alapján tehát bátran kijelenthetõ, hogy a kis- és közepes vállalatok viselik a magyar gazdaság finanszírozási kockázatának túlnyomó részét.

„A halasztott fizetésre vonatkozó adat tulajdonképpen azt jelenti, hogy a magyar gazdaság likviditását a hazai vállalkozások azzal tartják fent, hogy hajlandóak hitelbe is odaadni az árujukat és szolgáltatásaikat. Ilyen magas hitelezési arányok mellett nagyon kellene ügyelni a késedelmes fizetésbõl, illetve a nemfizetésbõl adódó kockázatokra, mert ez a törékeny egyensúly könnyen felborulhat” – tette hozzá Vanek Balázs.

A 820 cég bevonásával elkészített kutatásból az is kiderül, hogy a magyar cégek a külföldi vevõkkel is nagyon megengedõek: az összes kibocsátott számla értékének több mint 80%-ánál engedélyezik a halasztott fizetést, miközben az aktuális kelet-európai átlag 62,6%, a nyugat-európai pedig 46%. A magyar válaszadóknak csak egy igen kis hányada utasítja el teljes mértékben a szállítói hitelt, õk egyáltalán nem értékesítenek halasztott fizetésre sem belföldi (2,5 %), sem külföldi (5,6 %) vevõk részére.

A cégek tevékenységének vizsgálatából az derül ki, hogy belföldi vevõk esetén a szolgáltatási szektor cégei (a számlaértékek 80,7%-a), nemzetközi tranzakciók esetén pedig a nagy- és kiskereskedelmi vállalkozások (71,8%) hajlandóak leginkább halasztott fizetési lehetõséget biztosítani a vevõiknek. A vállalkozások mérete alapján ugyanakkor az állapítható meg, hogy leginkább a középvállalkozások engedélyezik, hogy belföldi és külföldi partnereik hitelbe vásároljanak: itt az összes számlaérték 83,5, illetve 95,1%-át nem kell azonnal kifizetni.

Itthon inkább rövid távú célokat szolgál a halasztott fizetés

A felmérésben azt is megvizsgálták, hogy melyek a fõbb okai, ha egy vállalat halasztott fizetési lehetõséget biztosít vevõinek. A felmérésben résztvevõ országokkal ellentétben a magyarok a szállítói hitelt a hazai vevõknél rövid távú finanszírozási forrásként értékelték, a külföldi vevõknél pedig nemzetközi eladásösztönzõ eszközként, miután a külföldi vevõk jellemzõen nem is szorulnak hazai finanszírozásra. Nyugaton ezzel szemben a halasztott fizetés lehetõségének biztosítása elsõsorban hosszú távú célokat: a termék minõségének ellenõrzését, illetve hosszú távú kereskedelmi kapcsolat kialakítását szolgálja. 

Rövidebb fizetési határidõt adnak a magyar vállalatok

A hazai cégek közül a középvállalatok biztosítják leghosszabb fizetési határidõket belföldi (33,5 nap) és külföldi (47,4 nap) ügyfeleiknek egyaránt. Ezen a területen egyébként a hazai nagyvállalatok a legszigorúbbak, 27,4 illetve 24,2 napos határidõkkel. A teljes vállalati szektort nézve a magyar vállalkozások hazai ügyfeleiknek valamivel rövidebb határidõt (29,8 nap) szabnak a számlák kiegyenlítésére, mint a külföldieknek (33,9 nap), de mindkét vevõkategória esetben a régiós és európai átlagnál rövidebb határidõkrõl beszélhetünk.

A vonatkozó kelet-közép-európai átlag 30,8 és 38,2 nap, míg a nyugat európai 39,4 és 34,6 nap. A régióban egyébként a cseh cégek biztosítják a leghosszabb fizetési határidõt belföldi ügyfeleiknek, átlagosan 44,2 napot. Összehasonlításképp: Görögországban 75 nap az átlag.

Csak korlátozottan élnek az árkedvezmények lehetõségével

A készpénzzel, vagy a fizetési határidõ elõtt fizetõ vevõnek nyújtott kedvezmények, vagyis a skontó kihasználása ritka jelenség Magyarországon. A magyar válaszadók közel harmada ajánl skontót vevõinek, hasonlóan a kelet-európai (27,8%) és a nyugat-európai (33,8%) vállalatokhoz, azonban a belföldi vevõik átlagosan mindössze 5%-a, külföldi vevõk 5,3%-a használja ki a kínált árkedvezményt, amire egyértelmûen a forráshiány szolgál magyarázatul.

Továbbra is gondok vannak a hazai fizetési fegyelemmel

A fizetési fegyelem hiányát elsõsorban a piac legkisebb szereplõi szenvedik meg. A magyar kisvállalatoknál a legnagyobb arányú a belföldi vevõkhöz kapcsolódó lejárt határidejû számlák aránya (34,4%), a fizetési határidõt követõ egy hónapon belül kifizetett belföldi számlák aránya pedig a mikrovállalkozások esetében a legalacsonyabb (66%). Ez azt jelenti, hogy a mikrovállalkozások által kiállított számlák több mint egyharmadát még egy hónappal a fizetési határidõ lejárta után sem fizetik ki. A mikrovállalkozások alacsony érdekérvényesítõ erejét az is mutatja, hogy a belföldi vállalatközi követeléseik teljes értékének 6%-át 90 napon túli késedelemként tartják nyilván.

A magyar vállalkozások által kiállított összes belföldi számlák értékének 30,2%-át egyenlítik ki határidõn túl, külföldi vevõk esetében ez az arány 23,8%. Európában sem sokkal jobb a helyzet: a kelet-közép-európai cégek belföldi számláinak értékének 31,6, a külföldiek 26,3%-át fizetik késve, Görögországban ugyanez az arány meghaladja a 40%-ot. Nyugat-Európában ugyanez az arány 30,6, illetve 27%.

A hazai számlák 43,2%-át 1-15 nap közötti késéssel egyenlítik ki a belföldi partnerek, ugyanez az arány 63% a külföldi vevõk esetében. A belföldiek 28,4, míg a külföldiek 24%-a fizet 16-30 napon belül, míg 31-60 napos késést a belföldi vevõk 19,2, illetve a külföldiek 6,8%-a produkál, derül ki a felmérésébõl. A 61-90 nap közötti késedelem mindkét vevõkör 5%-ára jellemzõ, a 90 napon túli csúszásoknál ugyanakkor 4,1%, illetve 1,7% a belföldi és külföldi partnerek aránya. Görögországban a 90 napon túl kiegyenlített számlák aránya 14% körüli.

A késedelmes fizetés leggyakoribb okaként likviditási problémáikat jelölik meg a hazai vállalkozások partnerei: a belföldiek 95,7%-a, míg a nemzetközi vevõk 90,1%-a esetében az pénzhiány az indok. A késve fizetõ vevõk közül – régiós és összeurópai összevetésben is – Magyarországon hivatkoznak a legtöbben likviditási gondokra. Összehasonlításképpen, a nyugat-európai arány 66,8% és 46,2%, belföldi és külföldi partnerek esetében.

„Önhibájukon kívül kerülnek drámai helyzetbe a hazai kkv-k, hiszen számláik értékének mintegy háromnegyedét nem kapják kézhez azonnal a halasztott fizetés miatt, és még ezek egyharmadát is jelentõs késéssel egyenlítik ki. A késedelmes fizetést ugyan likviditási problémákkal indokolják a vállalkozók, ugyanakkor a késedelmes fizetés kockázatai ellen a kkv-szektorban védekeznek a legkevésbé. Ezek együttesen pedig nagyban rontják a túlélési esélyeiket” – foglalta össze Vanek Balázs.

A magyar belföldi számlák 1,7%-át sohasem fizetik ki, ami jobb arány, mint a közép-kelet-európai 2,6, illetve nyugat-európai 3,5%. A külföldi vevõknek kiállított számlák esetében 0,6%-ot képtelenség behajtani, amely így is jobb, mint a kelet-közép-európai 1,8%, illetve a nyugat-európai 2,7%. Magyarországon a behajthatatlanként leírt belföldi követelések legmagasabb arányát a kisvállalkozások tapasztalják. (2,4%). Összehasonlításképp, Görögországban nagyjából a számlák 7%-át soha nem egyenlítik ki a vevõk.

Ez tehát egy egymilliárd forintos árbevételû cégnél évi 10-20 millió forintos bukást jelent, míg a hitelbiztosítás ára évi 3-4 millió forint lenne – tette hozzá Vanek Balázs.

Itthon még csak tanuljuk a kapitalizmust

A magyar vállalatok sokat fejlõdtek a kintlévõség kezelés területén. Ezt jól mutatja, hogy a magas 55 napos forgási sebesség ellenére is a számlák kevesebb, mint 2%-a behajthatatlan.

A késedelmes vagy nemfizetési kockázatok elleni védekezés jelentõs különbségeket mutat a vállalatok méretének függvényében, de általánosságban elmondható, hogy ezen a területen is leginkább a kkv-ék vannak lemaradva. A magyar nagyvállalatok 66,7%-a úgy nyilatkozott, hogy a következõ hat hónap során fokozni fogja vevõi hitelkockázatának figyelését, ugyanez az arány a kisvállalkozások esetében mindössze 55,6% lesz.

Várhatóan ugyancsak a nagyvállalatok válaszadói (60,0%) lesznek a legaktívabbak vevõik hitelképességének ellenõrzésében, a kisvállalkozások ezen a területen is a második helyre szorultak (54,5%). A vevõtörténet ellenõrzése a nagy és közepes méretû vállalatok kétharmadánál, illetve a kisvállalkozások felénél kap majd fokozottabb figyelmet a következõ félévben.

„A hazai cégek kezdenek rádöbbeni, hogy ilyen körülmények között a fizetési kockázatok elleni védelem, a hitelbiztosítás, a vevõi elõminõsítés, illetve az aktív követeléskezelés elengedhetetlen, azonban ezeken a területeken továbbra is a minden szempontból a legtöbb kockázatnak kitett kkv-szektor a legkevésbé aktív” – mutatott rá Vanek Balázs, hozzátéve: itthon még csak tanuljuk a kapitalizmust.

Mélyponton vagyunk – a többség nem vár változást

A jövõt illetõen továbbra is meglehetõsen borúlátóak a közép-kelet-európai vállalkozások a szállítói hitelek kockázatait illetõen: a megkérdezettek 29%-a a helyzet romlására, 9,5%-uk a javulására számít a következõ hat hónapban. A legpesszimistábbak a csehek, illetve a lengyelek, ahol a cégvezetõk 41,2, illetve 35,1%-a számít a helyzet romlására. Ezzel szemben a magyar válaszadóknak csak a 16,3%-a számít romlásra, 81,5%-uk stagnálást prognosztizál, illetve mindössze 2,2%-uk mondja azt, hogy a jelenlegi helyzet javulni fog.

Iparági bontásban a magyar feldolgozóipar válaszadói voltak a legkevésbé optimisták a fizetési késedelmek alakulásával kapcsolatban, 16%-uk volt azon a véleményen, hogy a szállítói hitelkockázat a következõ hat hónap során növekedni fog. A cégek méretét tekintve pedig leginkább a kisvállalkozások válaszadói (17,5%) számítanak a szállítói hitelkockázat növekedésére a következõ hat hónapban.