Hétéves bevezetési idõszakot alkalmaznának (phasing-in) a meglévõ életbiztosítási szerzõdésekre vonatkozó szabályokban, vagyis nem mentességrõl van szó.

„Az átmeneti rendelkezések (grandfathering) használatának ötlete ellentmondásban áll az üzleti irányítással és egy sor új technikai problémát szül.” – fogalmazott a Towers Watson igazgatója, Michael Kluettgens.

A Burkhard Balz német EP-képviselõ – akinek a Szolvencia II Európai Parlamenten történõ keresztülvitele a feladata - nevével fémjelzett javaslat értelmében az életbiztosítók számára lehetõvé válna, hogy az új tõkekövetelményeket fokozatosan, hét év alatt vezessék be.

Az átmeneti idõszak több idõt adna a biztosítóknak arra, hogy felkészüljenek az új szabályokra, könnyítve ezáltal azon félelmükön, hogy a szabályok 2014-es életbelépésekor hirtelen kellene megemelniük tõketartalékaikat.

A biztosítókat továbbra is aggasztja, hogy szabályok jelenlegi állása szerint a szabályozói tõkekövetelményeik túlságosan volatilisek lennének, amely üzletvitelüket veszélyeztetné, habár a nagy biztosítók, mint az Allianz, az Axa és a Generali felkészültnek tartják magukat az új rendszerre.

Elemzõk a Balz által javasolt átmeneti idõszakot hasznosnak vélik, mivel rövid távon levenné a terhet a biztosítók válláról.

Azonban a Towers Watson vezetõje szerint a meglévõ szerzõdések esetében a leköszönõ Szolvencia I rendelkezéseinek, az új szerzõdéseknél pedig a Szolvencia II elõírásainak alkalmazása nem felel meg a Németországban és Európa más országaiban létezõ életbiztosítások mûködésének.

A biztosítóknak mesterségesen kellene elkülöníteniük régi és új életbiztosítási termékeiket, ha Balz javaslata keresztül megy, mivel jelenleg ezeket egyként kezelik, csakúgy mint befektetéseiket, melyeket biztosítási kockázataik fedezetére használnak – mondta Kluettgens.

Továbbá, a régi és új szerzõdések elkülönített kezelése a kockázatkezelés terén is diszkrepanciákat okozna, így az informatikai részlegnek és a vezetésnek mindenképp életbe kellene léptetniük a Szolvencia II rendelkezéseit, még akkor is, ha Balz javaslata szerin csak a biztosítók tevékenységének egy részére lenne érvényes az új szabályozás.
Azt is nehéz elképzelni, hogy a viszontbiztosítók miként kezelnék életbiztosítási ügyfeleiket, melyek régi és új szerzõdésállománnyal egyaránt rendelkeznek – tette hozzá Kluettgens.
Sokkal értelmesebb és hasznosabb megoldás lenne a biztosítók számára, ha továbbra is a Szolvencia I tõkekövetelményeit alkalmazhatnák az átmeneti idõszakban, ugyanakkor a nemzeti felügyelet felé jelentést kellene tenniük a Szolvencia II legfontosabb adatairól.