Visszavetették a vállalatok kockázatkezelésére alkalmas fedezeti és opciós ügyletek terjedését a 2009-2010-ben ismertté vált, milliárdokban mért vállalati veszteségek. A bukásokat - az eredetileg a forint erõsödésére vagy kismértékû kilengésére fogadó ügyleteknél - a forintárfolyam ellenkezõ elõjelû drasztikus elmozdulása okozta. Ez a helyzet pedig azért jött létre, mert egyes vállalatok az opciós ügyletekkel nemcsak az árfolyamok mozgásától függõ árbevételüket fedezték le, hanem spekulatív pozíciókat vettek fel, veszélyeztetve ezzel mûködésüket.

Az akkori ráfizetések híre még ma is visszafogja a vállalati keresletet az árfolyam-, a kamatláb és a nyersanyagár-kockázatok kezelésére is jól használható fedezeti ügyeletek iránt. Az egyszerû határidõs ügyletek ugyan egyre népszerûbbek, a devizaopciókat viszont még mindig elvétve alkalmazzák csak a vállalatok. Holott az opciós ügyletek nemcsak azt teszik lehetõvé, hogy kiszámítható árfolyammal kalkulálhassanak hosszabb idõszak távlatában, hanem azt is, hogy profitálhassanak a számukra kedvezõ irányba mozduló árakból is. Erre egy késõbbi ár rögzítését szolgáló szimpla határidõs ügylet nem alkalmas.

„Az opció lényegében egy egyszerû biztosítási forma, amikor díjat fizetek azért, hogy a kitûzött idõpontban eldönthessem élek-e az elõre rögzített vételi vagy eladási lehetõséggel vagy sem” – emelte ki Kálmán Zoltán, az ING Bank treasury értékesítési üzletágának vezetõje, aki szerint ennek az eszköznek továbbra is helye van a vállalati kockázatkezelésben, ezért fontos lenne, hogy minél elõbb újraéledjen az ehhez szükséges szolgáltatások piaca. Arról nem is beszélve, hogy a devizaopciók a kötési összegek tekintetében is további rugalmasságot visznek a rendszerbe. Az opciók újbóli térnyeréséhez enyhülnie kell annak a túlzott óvatosságnak, amellyel a vállalatok jelenleg az opciós ügyletekrõl szóló ajánlatokat fogadják.

A vállalati félelmeket leginkább a megfelelõ tanácsadás oldhatja Kálmán Zoltán szerint. Az ésszerû kockázatkezelés egyik ismérve például, ha a nettó nyitott devizapozíció háromnegyedét fedezi le egy cég” – említett egy hüvelykujj-szabályt a szakember. Jó stratégia az is, ha egy vállalat az árfolyam kockázat lefedésénél elsõsorban egy elõre meghatározott védelmi pont kiépítésére törekszik és a további nyerési lehetõséggel csak, mint plusz bevételi forrással kalkulál. A bankok tanácsai szerint a kockázatkezelési politika kialakításánál a vállalatoknak érdemes azt is felmérniük, hogy versenytársaik bebiztosítják-e magukat a termeléssel összefüggõ különféle pénzügyi piaci kockázatok ellen vagy sem, ez ugyanis befolyásolja piaci viselkedésüket és kihat ajánlataikra, eredményességükre is.

A vállalatoknál ugyanakkor gyakorta tapasztalható az ING Bank véleménye szerint, hogy a gazdálkodásukban az azonnal kimutatható eredmény a fontos, a kiszámítható körülményeknek kisebb a jelentõsége. Márpedig a kockázat kioltásához szükséges szolgáltatás vétele egyes esetekben azonnali kiadással járhat, miközben a haszna csak egy késõbbi idõpontban jelentkezik. Jó példa erre a kamatlábak piaci mozgását kivédõ swap ügylet. Ahol jó partneri kapcsolat alakult ki a vállalat és a bank között, ott közösen tudják eldönteni, hogy szükség van-e arra, hogy a cég - plusz költséggel járó - fedezeti ügyletekkel biztosítsa be magát. Amennyiben a cég számára elviselhetõ a kockázat mértéke – azaz van tartaléka a kilengések kezelésére – valóban kisebb mértékben van csak szüksége fedezeti ügyletekre.

A kockázatok kezelését szolgáló banki szolgáltatások között az árfolyamkockázat elleni védekezés a legelterjedtebb, de egyre több vállalat ismerkedik meg a nyersanyagár-kockázat vagy árukockázat elleni biztosítással is, bár ezt a szolgáltatást egyelõre még kevés bank kínálja. Az angol terminológia szerinti „commodity hedge” azoknál a cégeknél a legnépszerûbb, amelyeknél a kiadásokban meghatározó részt tölt be a szolgáltatás nyújtásához, illetve a termeléshez szükséges nyersanyag vételára. „A fuvarozóknál például fontos, hogy stabilizálhassák a diesel-üzemanyaggal kapcsolatos kiadásokat, hiszen az az összes termelési költség 60 százalékát is kiteheti. „Az árstabilitást a cégek azzal szokták elérni, hogy a banki partnerük szolgáltatására támaszkodva az üzemanyag árával szorosan együttmozgó nyersanyagra kötnek megfelelõ fedezeti ügyletet bankjukkal” - jegyezte meg az ING Bank szakértõje.

Az árukockázattal kapcsolatos konzultációk nem csak ennek a kockázatfajtának a megértéséhez nyújtanak segítséget a vállalatok számára, hanem elõsegítik azt is, hogy megértsék miben tér el egymástól a hedzs és a spekuláció. Bizony elõfordul, hogy egy vállalat azért nem köt a kockázatait mérséklõ fedezeti (hedzs) ügyletet, mert a menedzsment „nem támogatja a spekulációt”. Így tudtán kívül jelentõs árfolyam, kamatláb vagy akár árupiaci spekulációba fog bele. Egy jól elõkészített és összeállított vállalati kockázatkezelési politika ennek elejét tudja venni és meg tudja határozni, milyen külsõ kockázatkezelési eszközöket lehet és kell a vállalatnak bevetnie, hogy elérje üzleti céljait és tompíthassa az azokat zavaró piaci hatásokat.