Az irányelv harmonizáltabb keretet hoz létre az uniós költségvetést érintõ bûncselekmények ügyében a büntetõeljárás lefolytatására és büntetés kiszabására vonatkozóan, hogy a továbbiakban a bûnözõk ne tudják kihasználni a nemzeti jogrendszerek közötti különbségeket. Az irányelv rendelkezik az uniós költségvetés sérelmére elkövetett bûncselekmények közös fogalommeghatározásairól és a minimális szankciókról, beleértve súlyos bûncselekmények esetén a szabadságvesztést, továbbá azonos határidõket biztosít, amelyeken belül mód van a bûnügyi nyomozás, valamint büntetõeljárás lefolytatására (elévülési szabályok). Ez elõsegíti a csalást elkövetõk elrettentését, biztosítja a hatékony jogi eljárást nemzeti szinten, valamint megkönnyíti az elveszett pénzeszközök visszaszerzését.
Viviane Reding alelnök, az Unió jogérvényesülési biztosa a következõket nyilatkozta: „Az uniós pénzeket nem vághatják zsebre a bûnözõk. Kulcsfontosságú, hogy a legszigorúbb büntetõjogi normákat léptessük életbe az adófizetõink pénzének védelme érdekében. A célkitûzés világos: az uniós költségvetés sérelmére elkövetett csalás nem maradhat büntetlenül, védenünk kell az adófizetõk pénzét. A mai javaslat elõsegíti majd az uniós büntetõjogi rendelkezések széttagoltságának megszüntetését, aminek következtében jelenleg egyes tagállamok szabadságvesztéssel büntetnek egy adott bûncselekményt, a többi tagállam viszont semmilyen intézkedést sem tesz.”
Algirdas ©emeta, a csalás elleni küzdelemért felelõs biztos szerint: „Az uniós pénzeszközök védelmére irányuló jelenlegi megközelítés Európa-szerte a legnagyobb jóindulattal is fejlesztésre szorul. Nem engedhetjük, hogy a csalást elkövetõk kivonhassák magukat a büntetõeljárások és szankciók alól, egész egyszerûen földrajzi helyzetük miatt. Az európai adófizetõk pénzét határozottan védeni kell valamennyi tagállamban. A mai javaslat jelentõs lépés ebbe az irányba.”
Jelenleg igen eltérõ megközelítések léteznek a tagállamokban az uniós pénzek védelmére vonatkozóan. Az uniós költségvetés sérelmére elkövetett csalás értelmezése országonként változik, ahogy a büntetések is. Nézzünk egy példát: a csalás esetén kiszabott szankciók mértéke eltérõ Unió-szerte, van ahol csalás elkövetése esetén nem kötelezõ büntetést kiszabni, és van ahol 12 évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetik. A nyomozás vagy büntetõeljárás lefolytatására rendelkezésre álló idõtartamok is jelentõsen eltérõek, 1-tõl 12 évig terjednek.
E probléma kezelése érdekében a mai javaslat meghatároz egyes bûncselekményeket, mint például a csalást vagy a csalással kapcsolatos egyéb bûncselekményeket, a korrupciót, a pénzeszközök hûtlen kezelését, a pénzmosást vagy a közbeszerzési eljárások akadályoztatását az uniós költségvetés sérelmére. Ezek a közös fogalommeghatározások segítik az igazságügyi hatóságok általi azonos alkalmazást EU-szerte, ugyanis az uniós költségvetés végrehajtása során a tagállamokban felderített csalások esetében elítélt személyek aránya 14 % és 80 % között változik (az uniós átlag 43 %) tagállamtól függõen.
A Bizottság mai javaslata elõírja a tagállamok számára, hogy minimális szankcióként hat hónapig terjedõ szabadságvesztést állapítsanak meg súlyos bûncselekmények esetében. A pénzeszközök visszafizettetésének elõsegítése érdekében a javaslat rendelkezik az ezen bûncselekményekbõl származó jövedelmek elkobzásáról.