Az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Tanács között zajló háromoldalú tárgyalásokat segíti tanácsaival az EIOPA munkája. Folyamatban lévõ Szolvencia II., az Omnibus II., a biztosításközvetítõi és a nyugdíjbiztosítási direktíva kidolgozása komplex projekt, kidolgozásuk komoly nehézségekkel jár, a tárgyalások több szempontból is holtpontra jutottak.

A Szolvencia II. implementációjára legkorábban 2015-ben kerülhet sor – vélte van Hulle. Kiemelt feladatnak nevezte a közvetítés transzparenciájának megteremtését, a jutalékok megszüntetésével azonban nem ért egyet a szakember, mivel az csak a tehetõsek számára adna lehetõséget a tanácsadás megfizetésére.

A biztosítási termékek mindegyikét túl bonyolultnak nevezte van Hulle, amit ha ügyfél szemmel tekintetének a biztosítók, maguk is érthetetlennek látnának. Fontosnak nevezte azt is, hogy értékesítési csatornától függetlenül egységes szabályok alakuljanak ki, az ügyfél érdekét szem elõtt tartva. Ez a PRIP-ek esetében szigorúbb szabályokat tesz szükségessé.

Európa legnagyobb kihívása, minden kormány számára a nyugdíjkérdés – folytatta van Hulle. Mint fogalmazott, nehéz az igazságot finoman tálalni, hiszen „üres a széf, és nem tudjuk, hogy fogjuk megtölteni”.

Az Európa kormányainak vállára nehezedõ nyugdíj-nyomás kifejtésével, illetve a problémára adható biztosítói válaszokkal folytatta elõadását Mark Twigg, a Cicero Consulting vezetõje. A holland Aegonnal közösen végzett nyugdíj-kutatásukban 10 ország és több mint 9000 ember vett részt. Ebbõl kiderült, hogy a külsõ tényezõk miatti jövõbeni bizonytalanságra Németországban készültek fel leginkább, magas az USA-ban, Hollandiában és Nagy-Britanniában is a lakosság felkészültsége. A tíz ország közül Magyarország végzett a legrosszabb helyen, régiónk is lemaradt ebben.

2040-re 1,8 milliárd nyugdíjas lesz, a családok egyre kevesebb gyereket vállalnak. Hazánk függõségi rátája a század közepén még Európában a legjobbak közé tartozott, mára azonban a demográfia és a szabad mozgás miatt ez jelentõsen leromlott.

A kutatásból az is kiderült, hogy az egynél több nyugdíjpillérrel rendelkezõ országokban a lakosság jobban fel van készülve a nyugdíjas évekre. Hazánkban ezzel szemben igen alacsony a bizalom a nyugdíjrendszerben. Erõs a pesszimizmus a lakosság körében, magyarok a legpesszimistábbak: még a szüleiknél is rosszabb helyzetbe képzeljük magunkat nyugdíjas éveinkre.

A magyarok válaszaiból az is kiderült, hogy megtakarítási képesség hiányában csak a nyugdíjkor elérése utáni munka marad a megoldás a többség számára. Ami a megtakarítások értékét illeti, szintén a magyarok a legpesszimistábbak azzal kapcsolatban, hogy mennyire éri meg öregkorunkra megtakarítani. A biztosítóknak és közvetítõknek tehát nagy szerep jut a megtakarítások fontosságának kihangsúlyozásában. A megkérdezett magyarok 70%-a tudja, hogy fontos a nyugdíj-megtakarítás, de 63% nem tudja megengedni magának. A többség számára valamilyen pénzügyi ösztönzõ jelentené a legnagyobb segítséget, például adózási kedvezményeken keresztül. De tanácsokkal, információkkal is ösztönözni lehet a megtakarításokat.

Sajnos tanácsért az emberek többsége nem biztosítóhoz fordulna, tehát itt is van még mit tenniük a társaságoknak.

Siklósi Máté, a Tetszett Kft. ügyvezetõje, a PSZÁF korábbi igazgatója elõadásában a fogyasztóvédelemrõl, a biztosítói ügyfélelégedettségrõl beszélt. Felmérésüket 16 biztosító ügyfelei töltötték ki, ebbõl kiderült, hogy átlagosan 4,02-ra értékelik az ügyfelek a biztosítókkal kapcsolatos elégedettségüket, ami nagyon jónak számít a pénzügyi szektorban.

A felmérésben sikeres biztosítók teljes mûködési rendjét áthatotta a fogyasztói szemlélet – emelte ki Siklósi. Komplex fogyasztóvédelmi programmal rendelkezett a nyertes biztosító, a legjobbak körében 6-8 ezrelék a szerzõdésszámhoz képest a panaszok száma, ezek mindössze 2%-a jut el a PSZÁF-ig, az ügyfélszolgálati megkeresésekre pedig 8-15 nap alatt adnak választ a magas ügyfél-elégedettséggel rendelkezõ biztosítók.

Gáti László, az OTP Alapkezelõ marketing & értékesítési igazgatója a jelenleg „divatos” alapkezelõi stratégiát, az abszolút hozam stratégiát mutatta be elõadásában, amelyre a mostani bizonytalan gazdasági és tõkepiaci helyzetben igen komoly igény mutatkozik. Ezt mutatja az is, hogy ezen alapok vagyona több mint 10%-kal nõtt az elmúlt évben, sõt, 2012-ben a vezértermékek alapjainak vagyona megduplázódott, egyes esetekben megtriplázódott.

A legsikeresebb OTP hegde fundok éves átlagos hozama – 30-34% - olyan magas volt, hogy még a befektetõket is gyanakvóvá tette, amit azonban a sharpe mutató kellõen magas értéke nem támaszt alá. Gáti szerint nincs titok a magas hozamokban, hiszen a piac tele van aránytalanságokkal, amit ezekkel a stratégiákkal ki lehet használni.

A származtatott eszközök ugyan nem lehetnek részei a biztosítók portfoliójának, de tõkevédett strukturált kötvény formájában már igen. Ezekbe a kötvényekbe nyolc alap került be, így a diverzifikáltság is megfelelõ, a korreláltságuk alacsony. Ezeket a kötvénystruktúrákat 1, 6 akár 10 évre is meg lehet csinálni.

Jelenleg két biztosítótársasággal kötött megállapodást az OTP Alapkezelõ. Mivel mindenki lassú kilábalást prognosztizál Európában, így a devizák közötti aránytalanságok is tartósan fennmaradhatnak, ami kedvez az ezen stratégiát követõ alapoknak.