A viszontbiztosító 2012-es Európai Biztosítási Jelentésében óriási eltérésekre hívja fel a figyelmet az Európa biztosítási piacain elérhetõ termékek körét, és a fogyasztói igényeket illetõen. Az eredményekre egy több mint 15 ezer fõs felmérés derített fényt, melyet 14 európai országban végeztek el. Hazánk ugyan nem szerepelt a felmérésben, azonban a lengyelországi eredmények a többi kelet-közép-európai ország, így Magyarország számára is érdekesek lehetnek.

10 milliárd eurós alulbiztosítottság a lakosság körében

A jelentésben szereplõ 14 ország lakossága körében mintegy 10 milliárd eurós alulbiztosítottságot állapított meg a Swiss Re, amely azt jelenti, hogy ekkora különbség mutatkozik az eltartottak életszínvonalának fenntartásához szükséges jövedelem és a megtakarítások valamint az érvényben lévõ életbiztosítások kifizetései között a családfenntartó halála esetén.

A vér nem válik vízzé

A kommunizmus idõszakában a lengyelek igen erõsen támaszkodtak a családra, mondhatni, Lengyelországban a család jelenti a társadalom alapköveét. A megkérdezettek mintegy 19%-a mondta, hogy hosszú távú betegség, rokkantság vagy haláleset esetén rokonaira támaszkodna, ami 11%-kal magasabb az európai átlagnál. Ugyanakkor 20% azt állította, hogy nincs szüksége hosszú távú gondozási biztosításra – Európa átlagában ezt a megkérdezettek 12%-a állította – ami a Swiss Re véleménye szerint szintén a családi támasz fontosságával, túlértékelésével magyarázható. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy ne lenne lehetõsége a biztosítási iparágnak piachoz jutnia. Még ha a család képes is gyakorlati és érzelmi támogatást nyújtani, pénzügyi segítségre akkor is szükség van a növekvõ megélhetési és gondozási költségek miatt. Ez mindeképp elgondolkodtató szempont kell hogy legyen a hosszú távú gondoskodást nyújtó biztosítási termékek megtervezésekor és a marketingstratégiák kidolgozásakor.

A pénzügyi válság, valamint számos megtakarítási program súlyos negatív hatással volt a bizalomra az állami nyugdíjrendszereket és az ellátásokat illetõen, a lakosság elkezdett ráébredni az öngondoskodás fontosságára. Azonban még így sem igazán vásárolnak biztosítási termékeket. A Swiss Re ezt az alábbi indokokkal magyarázza.

1. Túl drágának gondolják a biztosításokat

A jelentés szerint óriási szükség lenne biztosítási fedezetre az európai országok lakóinak, az életbiztosítási iparág pedig egyedülálló helyzetben van ahhoz, hogy betöltse ezt az ûrt, méghozzá megfizethetõ áron.

Az elégtelen életbiztosítási penetráció egyik fõ oka az, hogy a lakosság nem képes megfizetni azt. Mivel láthatóan a termékek vélt ára jelenti a legnagyobb akadályt, a jelentés felhívja a figyelmet, hogy azokban az országokban, ahol a kockázati életbiztosítások relatíve jól ismert termékek, az ügyfelek havi 22-30 euró közötti összeget lennének hajlandóak kifizetni egy 100 ezer eurós fedezetet jelentõ biztosítási termékért. Egy 40 éves féri 20 éves lejáratú kockázati életbiztosításának legjobb piaci ára jelenleg a legtöbb országban jelentõsen elmarad azonban a rezervációs ártól.

Mivel az árak elkerülhetetlenül a biztosítási esemény bekövetkezésének valószínûségét tükrözik, és az emberek sokkal nagyobb valószínûséggel lesznek betegek, kerülnek kórházba, és válnak így keresõképtelenné, mint hogy meghaljanak, így az egyéb életbiztosítási termékek általában drágábbak, mint a kockázati életbiztosítások, ezért ezeknél a termékeknél a költségkorlátok nagyobb problémát jelentenek.

A Swiss Re szerint a lengyel biztosítási piac számára a legnagyobb lehetõséget a nyugdíj-elõtakarékosság és az egészségbiztosítás jelenti. A lengyelek nem bíznak ugyanis abban, hogy az állam megfelelõ nyugdíjellátást tud számukra biztosítani, ezzel kapcsolatos várakozásaik jóval pesszimistábbak, mint a többi európai országban. A biztosítók következésképp kiváló helyzetben vannak ahhoz, hogy ezt az igényt megfelelõ nyugdíjcélú termékekkel kielégítsék. A nemzeti egészségügyi rendszer lesújtó helyzete miatt nem képes kielégíteni a lengyelek minõségi ellátás iránti igényeit. A megkérdezettek 22%-a mondta, hogy másutt keres megoldást, illetve fontolgatja, hogy valamilyen egészségbiztosítást kössön a következõ 12 hónapban.

2. Nem értik az emberek a biztosítási termékeket

Két fontos tényezõre kellene a biztosítóknak nagyobb figyelmet fordítaniuk azok komplexitása miatt. Az egyik, a biztosítási feltételek és termékjellemzõk megfogalmazása, a másik a szerzõdéskötési eljárással kapcsolatos. Mindkét ponton elakadhatnak ugyanis az ügyfelek és így álallhatnak a szerzõdéskötési szándéktól.

Az egyszerû és átlátható termékek, valamint a zökkenõmentes vásárlási folyamat elengedhetetlen a sikeres értékesítéshez.

A lengyelek meglehetõsen hosszú idõt hajlandóak biztosítási szerzõdés megkötésére áldozni, átlagosan 31 percet. Ennek az idõnek elegendõnek kellene lennie tehát az alapos kockázatfelmérésre is. Másrészt a lengyelek nem olyan türelmesek, ha a szerzõdés életbe lépésérõl van szó. A megkérdezettek 35%-a elvárná, hogy a szerzõdéskötést követõen azonnal életbe lépjen az, további 38% maximum 3 napot várna erre. Csupánr 17% lenne hajlandó akár 2 hétig is várni, ami gyakran elõfordul abban az esetben, ha a biztosítási kérelmek feldolgozása papíralapú. A Swiss Re szerint tehát az igények feldolgozásának hatékonysága kulcsfontosságú az ügyféligények kielégítése szempontjából.

Ügyfélelérés – a bizalom a kulcs

A termékek forgalmazásának módja erõs hatással van arra, hogy mennyire érzik magukat kényelmesen az ügyfelek miközben életbiztosítási szerzõdést kötnek, valamint arra is, hogy arra is, hogy mennyire bíznak a tényleges termékben.

Meglepõ módon az internetet tartják a legmegbízhatóbb forrásnak informálódás szempontjából, melyet maguk a biztosítótársaságok követnek. A bankokat ötödik helyen említették, ami a viszonylagos bizalomhiányra utal a bankokkal szemben a pénzügyi válságot követõen.

A legtöbb válaszadó nagyon, vagy meglehetõsen kényelmesnek ítéli meg az árösszehasonlító oldalakon történõ biztosításkötést, illetve a munkáltatóján keresztül történõ szerzõdéskötést, melyet a hagyományos értékesítési csatornák, így a függelten tanácsadók és a biztosítók értékesítési munkatársai követnek.

Partnerségre van szükség

A biztosítási iparágnak kell az elsõdleges szereplõvé válnia azokon a területeken, ahol az állam úgy dönt, hogy visszavágja támogatásait, részvételét. Ennek eléréséhez a biztosítóknak össze kell fogniuk az állammal az ügyfelek nevelése, oktatása, az alternatívák felvázolása terén, hogy az állami ellátási szint és az ügyfelek igénye közötti szakadék megszûnhessen.

Az alternatív megoldások közé tartozhat a kiegészítõ egészségügyi ellátás, a sürgõsségi kórházi ellátás illetve az idõsgondozás. Azonban a legfontossabb, hogy a hangsúlyt elõször az ügyféligények felmérésére fordítsák a szereplõk, majd ezek után olyan value-for-money megoldást dolgozzanak ki, amely megfelel ezeknek az igényeknek.

A termékek lehetõ legegyszerûbbé és legátláhatóbbá, valamint a vásárlási folyamat leghetõ legzökkenõmentesebbé tétele elengedhetetlen. Ez elõsegítheti az érdeklõdés fellendülését is, ha figyelemfelkeltõ kampányokkal párosul.

A fogyasztói felmérésben Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Finnország, Németország, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Spanyolország, Svédország, Svájc és Törökország vettek részt. A jelentés eredményei azt mutatják, hogy a piacok mozgásban vannak. A változások ugyan egyrészt mindig kockázatosak, másrészt azonban lehetõségeket jelentenek az életbiztosítások területén.