Michel Barnier, a belsõ piacért és a szolgáltatásokért felelõs biztos elmondta: „Az Unió élen jár a bûncselekményekbõl származó jövedelem tisztára mosása elleni küzdelemmel kapcsolatos nemzetközi törekvésekben. A feketepénz-áramlás árthat a pénzügyi szektor stabilitásának és hírnevének, a terrorizmus pedig társadalmunk alapjait támadja meg. A büntetõjogi megközelítésen túl a pénzügyi rendszerben végrehajtott megelõzõ intézkedések járulhatnak hozzá a pénzmosás megakadályozásához. Célunk, hogy egyértelmû szabályokat javasoljunk, amelyek megerõsítik a bankok, jogászok, könyvelõk és más érintett szakemberek éberségét.”

A ma elõterjesztett intézkedéscsomag, amely kiegészíti a Bizottság által a bûnözés, korrupció és adókikerülés elleni küzdelemmel összefüggésben tett vagy tervezett egyéb intézkedéseket, többek között az alábbiakból áll:

• a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelõzésérõl szóló irányelv
• a pénzátutalásokat kísérõ adatokról szóló rendelet, amelynek célja az átutalások megfelelõ nyomonkövethetõségének biztosítása

Mindkét javaslat teljes mértékben figyelembe veszi a világszinten mûködõ, pénzmosás elleni testület, a Pénzügyi Akció Munkacsoport (Financial Action Task Force – FATF), legutóbbi ajánlásait, és számos területen továbblép, hogy létrehozza a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó legmagasabb színvonalú elõírásokat.

Konkrétabban, mindkét javaslat célzottabb és jobban összpontosított kockázatalapú megközelítést ír elõ.

Az új irányelv javítja a szabályok egyértelmûségét és összhangját a tagállamokban

• a tényleges tulajdonosok azonosítására szolgáló egyértelmû mechanizmus biztosítása révén. Emellett a vállalkozásoknak nyilvántartást kell vezetniük azoknak a személyeknek a személyazonossági adatairól, akik a valóságban a vállalkozás mögött állnak.
• az ügyfél-átvilágításra vonatkozó szabályok egyértelmûségének és átláthatóságának javítása révén, annak érdekében, hogy megfelelõ ellenõrzések és eljárások biztosítsák az ügyfelek jobb megismerését és vállalkozásuk jellegének megértését. Különösen fontos annak biztosítása, hogy az érintettek ne értelmezzék félre az egyszerûsített eljárásokat és ne tekintsék az ügyfél-átvilágítási kötelezettség alóli teljes mentességnek.
• valamint a politikai közszereplõkre (vagyis a politikai pozíciójuknál fogva esetleg nagyobb kockázatot jelentõ személyekre) vonatkozó rendelkezések kiterjesztése révén, mely rendelkezések (a külföldi közszereplõk mellett) mostantól alkalmazandók a belföldi (uniós tagállamban letelepedett) közszereplõkre, valamint a nemzetközi szervezetekben tevékenykedõ közszereplõkre is. Ez magában foglalja többek között az állam- és kormányfõket, a parlamenti képviselõket, a legfelsõbb bíróságok bíráit.

Ezeken túlmenõen kiterjeszti hatáskörét új fenyegetésekre és gyenge pontokra például annak biztosítása révén, hogy az elõírások a teljes szerencsejáték-ágazatot lefedjék (a korábbi irányelv csak a kaszinókra vonatkozott), és az adóbûncselekményekre vonatkozó kifejezett utalás beillesztése révén.

Megerõsíti a pénzmosás elleni küzdelem magas színvonalú elõírásait azáltal, hogy az FATF elõírásain túlmutatva hatálya alá vonja azokat a személyeket, akik árukkal kereskednek vagy szolgáltatást nyújtanak legalább 7 500 euró összegû készpénzfizetés mellett, mivel egyes érdekeltek jelezték, hogy a hatályos, 15 000 euró összegû küszöbérték nem elegendõ. Ezekre a személyekre vonatkoznak majd az irányelv elõírásai, és ez többek között azt jelenti, hogy ügyfél-átvilágítást kell végrehajtaniuk, nyilvántartást kell vezetniük, rendelkezniük kell belsõ ellenõrzéssel és jelentést kell készíteniük a gyanús ügyletekrõl. Így az irányelv minimális harmonizációt ír elõ, és a tagállamok dönthetnek úgy is, hogy ennél alacsonyabb küszöbértéket határoznak meg.

Megerõsíti az együttmûködést a különbözõ nemzeti pénzügyi hírszerzõ egységek (FIU-k) között, amelyek feladata a pénzmosással vagy terrorizmusfinanszírozással összefüggõ gyanúra vonatkozó bejelentések átvétele, elemzése és az illetékes hatóságok tájékoztatása.

A két javaslat elõirányozza az illetékes hatóságok szankcionálási hatáskörének megerõsítését például azáltal, hogy bevezet egy sor minimális, elveken alapuló szabályt a közigazgatási szankciók megerõsítéséhez, és arra vonatkozó elõírásokat határoz meg, hogy több országra kiterjedõ esetekben hangolják össze intézkedéseiket.