Az FSA egyik vezetõje, Andrew Bailey szerint a Szolvencia II-vel kapcsolatos költségek – becslések szerint összesen legalább 3 milliárd fontjába kerültek a brit biztosítóknak – “õszintén védhetetlenek” – írja a Financial Times.

Azt ugyan nem nevezte meg, hogy ki tehetõ felelõssé a súlyos anyagi terhekért, megjegyzése mégis jól mutatja a brit szabályozó hatóságok és az európai politikai döntéshozók közötti feszültséget.

A projekttel kapcsolatos munkálatok már legalább egy évtizede tartanak, és folyamatosan húzódnak, nem is valószínû, hogy a biztosítók tõketartalékaira vonatkozó keretszabályok 2016 elõtt életbe lépjenek.

Bailey azonban még az elhalasztott menetrendben sem bízik igazián, általa reálisnak tartott idõpontot azonban nem kívánt megnevezni, mindössze azt mondta, hogy a keretrendszert végül valamikor úgyis meg kell valósítani.

Egy héttel korábban az FSA azt mondta nagyobb brit biztosítóknak, hogy engedélyt fognak kapni a keretrendszer egyes elemeinek korábban történõ bevezetésére.

A Szolvencia II – melynek célja, hogy a biztosítók által vállalt kockázatoknak jobban megfelelõ tartalékokat képezzenek – messzemenõ követkzeményekkel jár a vállalatirányítás és az üzletszerzés vonatkozásában.

A biztosítók magával az ötlettel egyetértenek, azonban egyes gyakorlati részekkel kapcsolatban komoly lobbit folytattak az EU döntéshozóinál – amely részben az irányelv bevezetésének késését eredményezte. Különösen aggasztónak tartják a brit biztosítók a hosszú távú garanciákat nyújtó életbiztosításokra vonatkozó tõkekövetelmények miatt. A szabályozó hatóságok ugyanakkor azért aggódnak, hogy a biztosítók képesek lesznek-e eleget tenni az általuk vállalt garanciáknak a mostani alacsony kamatkörnyezetben.

Az FSA szakértõje szerint az ilyen hosszú lejáratú kötelezettségek vállalása „eredendõ problémának” tekinthetõ, tekintettel azok makrogazdasági környezetben tapasztalható változások iránti érzékenységére.