Andor László, a foglalkoztatásért, a szociális ügyekért és a társadalmi befogadásért felelõs európai biztos kijelentette: „Európában egyre súlyosbodik a társadalmi válság, és számos tagállamban a kézzel fogható javulásnak még a jelei sem mutatkoznak. A válság sok helyen elsõsorban a legszegényebbeket sújtotta. Állami beruházásokra van szükség ahhoz, hogy a kormányok újra megteremthessék az inkluzív növekedés lehetõségét, és a lakosságnak tényleges esélyt nyújthassanak a méltányos megélhetésre. A Bizottság nemrégiben elfogadott szociális beruházási csomagja az erre alkalmas eszközökre is rámutatott. Mindenekelõtt azonban nagyobb szolidaritásra van szükségünk, az egyes országokon belül és az országok között egyaránt. A válságot csakis összefogással gyõzhetjük le.”
2013 januárjában tovább nõtt a munkanélküliség, amely az Unióban ma már 26,2 millió embert sújt (ebbõl 19 milliót az euroövezetben): ez a gazdaságilag aktív népességnek 10,8%-át (az euroövezetben 11,9%-át) teszi ki. A munkanélküliség arányában az euroövezet déli és a perifériáján elhelyezkedõ, illetve északi országai között mutatkozó különbség 2012-ben elérte az eddig példa nélkül álló 10 százalékot. Az Unió GDP-je 2012 negyedik negyedévében 0,5%-kal csökkent, ami a legjelentõsebb visszaesés 2009 eleje óta. A teljes uniós foglalkoztatottság csökkenése 2012-ben 0,4%-os volt; pozitív fejlemények kizárólag a részmunkaidõs foglalkoztatásban jelentkeztek. 2012 negyedik negyedéve 0,2%-os visszaesést hozott az elõzõ negyedévhez képest.
A legszegényebbek terhei nõttek a leginkább
A költségvetési megszorítások kedvezõtlenül hatottak a foglalkoztatásra. Az adó- és a szociális ellátórendszerek változásai és a közszférában foglalkoztatottak egyre zsugorodó bére a háztartások tényleges bevételének jelentõs hanyatlásához vezetett, és különösen az alacsony jövedelmû háztartások életkörülményeire rótt jelentõs terhet. A kiadások csökkentése és az adók emelése különbözõképpen érintette a magas és az alacsony jövedelmû társadalmi csoportokat. Az elemzés tanúsága szerint elengedhetetlen a költségvetési reformok gondos megtervezése annak elkerülése érdekében, hogy aránytalanul megnövekedjenek a legszegényebbekre nehezedõ terhek, amint ez néhány országban (például Észtországban és Litvániában) történt. Az uniós lakosság körében a pénzügyi nehézségekkel küzdõk aránya jócskán meghaladja az elõzõ évtized során bármikor megfigyelt szintet: ilyen helyzetben van az alacsony jövedelmû háztartásoknak csaknem egynegyede.
A válság korai szakaszában a szociális védelemre fordított kiadások jelentõs mértékben ellensúlyozták a háztartások bevételkiesését, és ezzel hozzájárultak a gazdaság stabilizálásához. A 2010-es év közepe óta ez a jótékony hatás visszaszorult, és 2012-re már azokban az országokban is eljelentéktelenedett, ahol tovább növekedett a munkanélküliség. A szociális kiadások visszaszorulása jóval erõteljesebb volt, mint az eddigi válságok során, ami részben az euróválság nyomán elkerülhetetlenné vált költségvetési konszolidáció kivételes mértékérõl árulkodik. A szociális kiadások csökkenése számos tagállamban semlegesítette a szociális védelmi rendszerek gazdasági stabilizáló szerepét, és – legalábbis rövid távon – valószínûleg hozzájárult a recesszió súlyosbodásához is.
2013 februárjában a Bizottság szociális beruházási csomagot terjesztett elõ, amelyet útmutatónak szán a tagállamok számára a jelentõs kihívások legyõzésére érdekében alkalmazandó hatékonyabb és eredményesebb szociális politika kidolgozásához. A Bizottság a csomagban hangsúlyozta, hogy még a szûkös állami költségvetések idején is fenn kell tartani, sõt növelni kell az állami beruházásokat az olyan területeken, mint a gyermekgondozás, az oktatás és az aktív, egészséges öregedés, mivel ilyen befektetések híján számosan képtelenek részt venni a társadalom életében vagy fejleszteni gazdasági potenciáljukat.
Soha nem látott szinten a fiatalok munkanélkülisége és inaktivitása
Az Unióban nemcsak a fiatalok munkanélkülisége ért el újabb csúcspontot (2013 januárjában az aktív fiatalok 23,6%-ának nem volt munkája), hanem a munka nélkül töltött idõszakok is egyre hosszabbá válnak. 2012 harmadik negyedévében az aktív fiatalok 7,1%-a több mint egy éve volt munkanélküli; ez az arány egy évvel korábban 6,3% volt. Ez a tendencia azt a súlyos veszélyt hordozza magában, hogy e fiatalok elszakadnak a munkaerõpiactól és ezzel magától a társadalomtól is. Kifejezetten aggodalomra ad okot azoknak a 25 év alatti fiataloknak a növekvõ – jelenleg mintegy 8 millióra tehetõ – száma, akik nem dolgoznak, és oktatásban vagy képzésben sem részesülnek.
Az elfogadhatatlanul magas fiatalkori munkanélküliség problémájának megoldásához igyekszik segítséget nyújtani a Bizottság 2012. december 5-én közzétett, a fiatalok foglalkoztatására vonatkozó csomagja. A csomag részeként a Bizottság az ifjúsági garancia általános bevezetésére vonatkozó ajánlásra tett javaslatot annak érdekében, hogy az iskolarendszerû tanulmányainak befejezését vagy munkanélkülivé válását követõ négy hónapon belül a 25 éven aluli fiatalok mindegyike színvonalas állásajánlatot kapjon, illetve megfelelõ lehetõséget arra, hogy folytassa tanulmányait, tanulószerzõdéses gyakorlati képzésben részesüljön, vagy szakmai gyakorlatot szerezzen. A Miniszterek Tanácsa az ajánlással kapcsolatban 2013. február 28-án politikai megállapodásra jutott . A Bizottság a közelmúltban mûködési szabályokat javasolt az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés minél gyorsabb alkalmazása érdekében. Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés elindítására az Európai Tanács 2013. február 7-8-i ülésén tett javaslatot. A kezdeményezés a 2014–2020 közötti idõszakra 6 milliárd EUR költségvetéssel rendelkezik.
A válság a termékenységet is sújtja
A negyedéves áttekintés a válságnak a termékenységre gyakorolt negatív hatását is elemzi. A termékenységi mutató 2009 óta megtorpant, és az EU-27 országaiban valamivel az 1,6 gyermek/nõ arány alatt állapodott meg. Tovább emelkedett a nõk átlagos életkora az elsõ gyermek születésekor, és ma már eléri a 30 éves küszöböt.
Másfelõl a várható élettartam is tovább növekedett, a jelenlegi átlag férfiaknál 77,4, nõknél pedig 83,1 év. Az EU-n kívüli országokból érkezõ bevándorlás a 2007-es csúcshoz képest csökkent, de az EU-27 országok még 2011-ben is nettó félmilliós emelkedést tartottak nyilván, azaz ezer uniós lakosra jutott egy harmadik országból érkezõ bevándorló. Emelkedik az állampolgárságot megszerzõk száma, amely már megközelítette az egy milliót. Semmiképpen nem szabad alábecsülni az uniós munkaerõpiacot érintõ hosszútávú kihívásokat, amelyek a munkaerõ csökkenésébõl és elöregedésébõl adódnak.