Edward Hugh meglehetõsen sokat foglalkozik Japánnal, melynek munkaereje rohamléptékben öregszik és fogyatkozik, ami óriási korlátot állít a gazdaság növekedése elé.

Egy múltheti bécsi konferencián Hugh elmondta továbbá, hogy a függõségi rátában bekövetkezõ változások nyomást gyakorolnak globálisan az államadósságra, amely pedig elmozdulást eredményez a fejlett és feltörekvõ gazdaságok rangsorában.

Hugh szerint az olyan országok, mint Japán vagy Németország, rendelkeznek azokkal az forrásokkal, amelyekkel képesek fenntartani az életszínvonalat, közegészségügyet és a nyugdíjrendszereket, ellenben néhány dél- és kelet-európai ország esetében hiányoznak ezek az eszközök, és nem tudják követni példájukat.

Kihangsúlyozta, hogy a bevándorlás nem jelent megoldást egy elöregedõ társadalomnak, mint ahogy az Spanyolországban látható volt, ahol a migrációs hullám csupán lakásépítési boom-ot és munkanélküliségi problémákat eredményezett.

A bevándorlást ösztönzõ népesedési politikák esetében rendkívül fontos, hogy a gazdaságnak fenntartható pályája legyen- tette hozzá a szakértõ.

Hugh szerint a gyorsan változó demográfiai struktúrák és az ingatlan-boom között egyértelmû kapcsolat figyelhetõ meg, amire Dél-Koreát hozta fel példaként.

\"Miért gondolták azt korábban a közgazdászok és a politikusok, hogy a népesedés nem számít, majd most hirtelen újra mindenütt napirendre került, csakúgy, mint a növekvõ államadósság problémája\"- tette fel a kérdést a konferencián Hugh.

Hugh szerint a népességi adatok esetében nem a méret számit, hanem inkább a korcsoportok eloszlása. Minél idõsebb egy társadalom, annál lényegesebb a meglévõ nyugdíj- és egészségügyi pozíciók megõrzése, még ha ez a fiatalabb generációk számára elõnytelen is. Nem véletlen, hogy a fiatal felnõttek egyre kiábrándultabbak a politikai folyamatok láttán.

Ezzel szemben William Ledward, a Franklin Templeton vagyonkezelõ csoport portfolió menedzsere szerint a kamatpolitikát a társadalom kor-szerkezetéhez kell igazítani, ami Japánban ennek megfelelõen a kamatláb növelését, nem pedig csökkentését tenné szükségessé. Véleménye szerint nincs értelme a kamatok csökkentésének egy olyan társadalomban, ahol a nyugdíjasok aránya magas, mivel így a dolgozó emberek több pénzt költenek, és kevesebbet tesznek félre.

Az öregedõ társadalmakban a nyugdíjasokat kellene arra ösztönözni, hogy többet költsenek, amihez magasabb kamatokra van szükség, hogy növeljék megtakarításaik értékét.