Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) ötödik és egyben utolsó mennyiségi hatástanulmánya szerint a brit vagyon-/balesetbiztosítók 8 százaléka rendelkezik 100 százalékosnál alacsonyabb tõke-megfelelési aránnyal, míg a német biztosítók közül egy sem.

Ez különösen meggyõzõ eredmény, tekintve, hogy a Szolvencia II. bevezetésével Európában a tõkekövetelmények több mint 200 százalékos emelkedésére kell számítani – közölte a Bain, illetve a Towers Watson. A megnevezett két országon kívül a többi európai országban, illetve az életbiztosítási ágazatban azonban problémát okozhat majd az új tõkekövetelményeknek való megfelelés.

A tanulmány elkészítésekor nyilvánosan hozzáférhetõ adatok alapján, saját szimulációs modellt alkalmazva elemezték a szakemberek az élet-, egészség-, valamint vagyon-és balesetbiztosítással foglalkozó társaságok fizetõképességét és kockázattal korrigált jövedelmezõségét.

Megállapították, hogy az európai biztosítókat érintõ alapvetõ problémák túlmutatnak az Európai Bizottság ötödik mennyiségi hatástanulmányának (QIS%) idén áprilisban közzétett eredményein.

Olaszországban például a nem-életbiztosítók fele 100 százalékosnál alacsonyabb tõkemegfelelési aránnyal rendelkezik – derül ki a tanulmányból. Ez nagyrészt az olasz biztosítók termékösszetételének köszönhetõ: a nem-életbiztosítási ágazaton belül itt ugyanis ötven százalék feletti a gépjármû-biztosítások aránya, ahol az éles verseny miatt az összesített kárhányad hozzávetõleg 110 százalékos – derül ki a két társaság “Solvency II: A Strategic and Cultural Challenge” címet viselõ, francia, német, olasz és brit biztosítókat vizsgáló tanulmányából.

„Elemzésünk jelentõs hiányosságokat fedett fel az európai biztosítók fizetõképességi mutatói, és kockázattal korrigált jövedelmezõségi mutatói terén” – közölte Gunter Schwarz, a düsseldorfi székhelyû Bain egyik partnere.

A tanulmány szerint a német biztosítók negyedénél, a britek 21 százalékánál 100 százalék alatti a szolvenciamutató a QIS 5 szerint, ami nagyrészt azzal magyarázható, hogy ezeken a piacokon különösen magas a hosszú lejáratú életjáradék típusú termékek aránya (Németországban minden negyedik, míg másutt csak hozzávetõleg minden tizedik).

Németországban ezen kívül gyakori az eltérés a biztosítási szerzõdések, és a befektetett eszközök lejárata között, míg Franciaországban, Olaszországban és az Egyesült Királyságban ritka – állapította meg a felmérés.

A tanulmány arra is felhívta a figyelmet, hogy jelentõs különbségek vannak a hagyományos és a unit-linked életbiztosítási termékek között. Európa-szerte átlagosan a hagyományos termékek kockázattal korrigált jövedelmezõsége enyhe egy százalékos csökkenést mutat, míg a unit-linked termékeknél nem ritkán kétszámjegyû növekedést lehet megfigyelni. A modell megerõsítette azt a széles körben elterjedt meggyõzõdést is, hogy a kgfb-biztosításokon nem igazán tudnak már a társaságok pénzt keresni. Ezen termékvonal kockázattal súlyozott jövedelmezõsége az európai átlagot tekintve mínusz három százalék körül mozog. Az Egyesült Királyságot leszámítva a vagyonbiztosításra is ugyanez mondható el. Egyes európai piacokon azonban vonzó eredményeket lehet elérni a felelõsségbiztosítási vonalon.

Naren Persad, a Towers Watson igazgatója szerint a biztosítók új stratégiai kihívásokkal szembesülnek. Véleménye szerint a Szolvencia II. felhívás a vállalatok számára, hogy széles körben vizsgálják felül üzleti folyamataikat, mely egyes esetekben teljes folyamatok lecserélését teheti szükségessé,
Persad óva inti a biztosítókat a halogatástól: „a folyamat összetettsége miatt a közepes méretû vállalatoknak is jó két évre lesz szükségük, hogy a változtatásokat végrehajtsák, melynek teljesítése még akkor is ambiciózus feladat, ha a bevezetést 2014-re halasztják”.

Gunter Schwarz úgy látja: új ajtók nyílnak meg a tõkeerõs vállalatok elõtt. A teljes biztosítási piac átalakulási folyamaton megy keresztül, amely ideális lehetõséget nyújt a szektor vezetõinek, hogy tovább bõvítsék piaci pozícióikat.