Az ENSZ katasztrófákkal foglalkozó ügynöksége, az UNISDR tanulmánya szerint ez a szám kizárólag a közvetlen katasztrófakárokat jelöli, és jóval pontosabb, mint hagyományos becslések. Az összes, nemzetközileg bejelentett katasztrófát figyelembe véve, azokat is, amelyek nem ütik meg a nemzetközi média szintjét, akkor a károk nagysága akár 50%-kal magasabb lehet bejelentett károknál, és szintjük évrõl évre nõ – közölte az UNISDR.

MIvel a kormányok arra törekszenek, hogy korlátozzák a katasztrófák, így az árvizek, hurrikánok gazdasági és emberi hatásait – ami szakértõk szerint egyre súlyosabb lesz a klímaváltozás következtében – a cégek nagy része nem érzi fontosnak, hogy maga is csökkenteni próbálja a kockázatokat. A vállalozások közül sokan katasztrófáknak kitett területekre is telepítik tevékenységüket, anélkül, hogy a megfelelõ óvintézkedéseket megtennék, ami katasztrófa esetében hatalmas károkat okozhat számukra.

2011-ben például az esõzések több olyan gyárat is elárasztottak, melyeket Thaiföld ártéri területeire telepítettek, többek között egy globális autóipari beszállítóét is, amely az USA, Nagy-Britannia, Kína és India termelésében is fennakadásokat eredményezett.

A vállalatok az elmúlt 20-30 évben fokozatosan decentralizálták termelésüket olyan országokba, ahol olcsóbb munkaerõt találtak, vagy jobb hozzáférést az exportpiacaikhoz, megfelelõ infrastruktúrához.

Ez nyilván egy sor globális vállalkozás számára versenyképességet, profitabilitást, termelékenység növekedést eredményezett, ugyanakkor rettenetesen nagy tárgyi eszköz beruházást is eredményezett olyan területeken, melyek katasztrófák szempontjából igen veszélyesek, és a rajtuk keletkezett bármilyen sérülésnek igen hosszú hatása lehet.

Ez nem azt jelenti, hogy ezekbe a régiókba egyáltalán nem lett volna szabad gyártóegységeket telepíteni, azonban a kormányzati szerveknek és befektetési elemzõknek igen pontos információt kellene szolgáltatniuk a lehetséges kockázatokról, a cégeknek pedig minimum katasztrófa-biztos épületeket kellene ide építeniük.

Az ENSZ-jelentés azt is kimutatta, hogy még a kockázatkezelési-osztállyal rendelkezõ cégek is inkább csak politikai és piaci fenyegetések, árfolyam-ingadozások és lehetséges pereskedések oldaláról fogják meg a kérdést, a katasztrófákról való gondolkodást pedig meghagyják a biztosítóknak, ami nem szerencsés.

A biztosítások azonban csak a kockázatok egy szegmensére terjednek ki, ami tehát nem jelent megoldást a teljes problémára. A jelentés azt is megjegyzi, hogy míg az USA-ban akár 90%-os is lehet a biztosítási fedezet, addig a feltörekvõ országokban gyakran a 10%-ot sem éri el.