A viszontbiztosító egy kétszobás lakásban, egy Zürich óvárosában található ház elsõ emeletén kezdte meg mûködését, mára egy több mint tízezer fõnek munkát adó, világszerte több mint 20 országban tevékenykedõ, 220 milliárd dollárt meghaladó vagyonnal rendelkezõ cég lett belõle.

Az elmúlt 150 évben a Swiss Re sikerének kulcsa maga a változás volt. Giuseppe Besso, a társaság elsõ vezérigazgatója 1865-1879 között igyekezett minél több részesedést szerezni az elsõdleges biztosítók üzleteiben, amely üzletek akkoriban kézfogással köttettek. Akkoriban az elsõdleges biztosítók inkább egymás között próbáltak üzletelni, ezért Besso csak alkalmanként kapott megbízást.

Érdekes látni, hogy a Swiss Re úttörõ napjaiban is milyen nagy szerepet játszott a sikerekben a kívülrõl érkezõ tehetség, amit Besso szimbolizált. Ebben a tekintetben nem sok változott napjainkig. Egy másik hagyomány, amely a korai idõkben alakult ki és amely azóta is töretlen, az a nemzetközi szintéren történõ gondolkodás, nem csak a kockázatok diverzifikálása érdekében, de azért is, mert alapvetõ fontosságú, hogy a cég ismerje azokat az országokat és kulturákat, ahol tevékenykedik.

Ami viszont mindenképp változott, az menedzserek munkája és képességei. A 20. század közepéig a viszontbiztosítási szakemberek olyanok voltak és úgy is viselkedtek, mint a jól öltözött diplomaták. Egy vacsora mellett általában mindent megbeszéltek a biztosítótársaságoktól érkezõ kollegákkal mûvészetrõl, politikáról, zenérõl, és csak ez után jöhetett szóba az üzlet. A viszontbiztosítási szerzõdések is sokkal kevésbé voltak bonyolultak, mint napjainkban, a várható veszteségeket meghaladó - excess of loss, XL – viszontbiztosítások fogalma például ismeretlen volt.

A különféle káresemények azonban változást hoztak a viszontbiztosítások életében is. Az 1906-os san franciscoi földrengés, a Titanic 1912-es elsüllyedése, vagy az 1918-as influenza járvány mind arra hívták fel a figyelmet, hogy professzionális kockázatkezelésre van szükség nem csak az iparágon belül, de a társadalom egészében.

Az 1920-as és 1930-as pénzügyi válságok üzletág eszköz oldalára vontak fokozott figyelmet. Az 1945-öt követõ hosszú gazdasági és technológiai fellendülés korszaka a lehetõségek és kihívások végtelen sorával állította szembe a viszontbiztosítókat: a kõolaj-finomítóktól az atomreaktorokig, a repülõgépektõl a mûholdakig szinte minden téren új szakértelemre és kockázatkezelésre volt szükség.

Az 1980-as és ’90-es években a kockázatok összecsomagáolása és áthárítása széles körben elterjedt, miután az élet- és egészség viszontbiztosítási mûveletek növekedésnek, a pénzügyi szolgáltatások pedig fejlõdésnek indultak. A vagyonbiztosítási mûveletek szintén sokkal globalizáltabbá váltak. Világossá vált az is, hogy egyedül a megfelelõ tõkével rendelkezõ, globális viszontbiztosítók lesznek képesek kiszolgálni az egyre összetettebb ügyféligényeket.

Ebbõl az idõbõl származik egy fontos innováció: a biztosításhoz kapcsolódó értékpapírok (ILS) kibocsátása, amelyet a Swiss Re 1996-ban kezdett meg. Ezzel a viszontbiztosítási vállalkozás harmadik fázisába lépett. Manapság az ILS-ek a kockázatkezelés egyik legfontosabb és leginnovatívabb megoldásai közé tartoznak: a Swiss Re Global Partnership programjaival segíti az országokat a természeti katasztrófa kockázatok áthárításában - nevezetesen katasztrófa kötvényeken keresztül.

A Swiss Re szakértelmén és tudásán keresztül elõrejlezéseket tud készíteni azzal kapcsolatban is, hogy milyen kockázatokkal kell majd szembe néznie a jövõ generációinak, valamint, hogy miként tud ebben segítséget nyújtani.

A legfontosabb képesség, illetve tudás, amivel a biztosítók és viszontbiztosítók rendelkeznek, az a természeti katasztrófákkal szembeni pénzügyi védelem nyújtása. A társadalom mindig is ki volt téve ezeknek a fenyegetéseknek, azonban az éghajlatváltozás és a gazdasági növekedés nyomán ma már jóval több ember és vagyontárgy van kitéve a természeti katasztrófák kockázatának. A viszont/biztosítási szektor komoly elõrelépést jelent a jövõbeli kockázati forgatókönyvek feltérképezésében, sõt, új biztosítási piacokat építhet ki, akár olyan területeken is, amely jóval kiszolgálatottabb a többinél. Modellezéssel és egyéb tudományos módszerekkel az árazás pontosabbá tehetõ, így a természeti katasztrófák továbbra is biztosíthatók maradnak. Végül a viszontbiztosítók, együttmûködve a kormányokkal a köz- és magánszféra együttmûködésén alapuló biztosítási modelleket dolgozhatnak ki, valamint figyelemfelkeltõ kampányokat indíthatnak.

A fenntartható energetikai megoldások elõmozdítása szintén kulcsfontosságú kihívás. Az energia iránti globális kereslet ugyanis folyamatosan nõ, a ma eszközölt beruházások hatással vannak a kielégíthetõségre. Folyamatos és tudatos erõfeszítései révén a viszont/biztosítási szektor képes lehet az alacsony széndioxid-kibocsátású jövõ felé terelni az energiaforrásokat. Amenyiben a viszontbiztosítók hozzájárulnak a kockázatok megfelelõ menedzseléséhez, úgy a zöldenergia beruházások is könnyebbé, kockázatmentesebbé, kifizetõdõbbé válhatnak.

Az élelmiszer-biztonság szintén egyre égetõbb probléma. Az emelkedõ jövedelmek, az urbanizáció és az ízlésváltozás egyaránt nyomást gyakorolnak a véges erõforrásokra. Az agrárbiztosítások és viszontbiztosítások reformja, innovációja ugyanakkor megvédheti ezeket az erõforrásokat. Az éghajlatváltozás, a víz és az energia közötti összefüggésekkel kapcsolatos ismereteket is gyarapíthatják a viszontbiztosítók, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy az élelmiszertermelés és forgalmazás hatékonyabbá váljon.

Az életbiztosítások területén az egyre hosszabb várható élettartam jelenti a legnagyobb kihívást. Az átlagos élettartam nem csak, hogy emelkedett az elmúlt négy évtizedben, de olyan ütemben történt mindez, amit a biztosításmatematikai elõrejelzések folyamatosan alulbecsültek. Az idõsebb generáció hosszú távú egészségügyi ellátása is olyan probléma, amire még nem sikerült fenntartható megoldást találni. A viszont/biztosítók ezen a területen is segíteni tudnak különbözõ járadékok, egyéb hagyományos megoldások formájában, azonban a hosszú élethez kapcsolódó kockázatok tõkepiacokon keresztüli szétporlasztása még nagyobb segítséget jelenthet. Ehhez valóban innovatív partnerségekre van szükség, nem csak a biztosítási iparág és a kormányok, de a nyugdíjas generációk és a munkavállalók között is.

A Swiss Re, 150. évfordulóját kihasználva, valóban hozzá kíván járulni a fenti kérdések körüli párbeszéd és a szükséges változás elõmozdításához. Ennek érdekében augusztus 30-án, Zürichben szervez egy eseményt, ahova minden közép-kelet-európai ügyfelét várja.