Az élelmiszerhulladékok kezelése állandó problémát jelent az áruházaknak, éttermeknek, mérettõl függõen akár többtonnányi mennyiség is termelõdhet naponta. Az elszállítás költséges, a szabályozás illetve az ellenõrzés hiányosságaiból adódó kiskapuk pedig roppant vonzó alternatívát jelentenek, akárhányszor csak felmerül a költségcsökkentés szükségessége. Nem hivatalos becslések szerint legjobb esetben is csak a kidobásra ítélt hulladékok fele jut el a hulladéklerakóig vagy feldolgozóig. A relatíve hosszadalmas folyamat gyakorlatilag minden egyes része lehetõséget ad a visszaélésre, gyenge láncszemnek bizonyulhat a vezetõ, az alkalmazott, a raktáros, vagy épp a sofõr, elég egy kihagyás és máris komolyabb mennyiségû, egészségügyi szempontból roppant veszélyes hulladék kerülhet ellenõrizhetetlenül és követhetetlenül vissza az élelmiszerláncba.

Nem segít a helyzeten az sem, hogy egy tavalyi enyhítés következtében olyan szereplõk is az élelmiszerhulladék piac szereplõivé váltak, akik hagyományosan nincsenek erre felkészülve. Az állatmenhelyek, állatkertek, vadasparkok ebbéli hiányosságait a jelek szerint úgy igyekeztek orvosolni a törvényalkotók, hogy mentesítették õket több olyan kötelezettség alól, amiknek a hulladékkezelõ szakcégeknek – tegyük hozzá: abszolút indokoltan – továbbra is meg kell felelniük. A gondolat ugyan nemes, élelmiszerbiztonsági okokból azonban erõsen megkérdõjelezhetõ az ilyen szintû ellenõrizetlenség. Szerencsére akad a piacon olyan is, aki jó példával jár elõl, az eredmény pedig éppen egy olyan ideális, minden résztvevõ számára, illetve társadalmi-élelmiszerbiztonsági szemszögbõl nézve is üdvös folyamat lesz, ami vélhetõen a törvényhozók eredeti elképzeléseiben is szerepelt.

A Zöld Menedék Állatvédõ Alapítvány heti rendszerességgel kap úgynevezett harmadosztályú mellékterméket (hús, csont, tej stb.) a nagy hipermarketekbõl, szigorúan a vonatkozó jogszabályok betartása mellett. Fontos tudni, hogy az állatmenhelyek csak bizonyos mennyiségû, és megfelelõ minõségû hulladékot vehetnek át, vagyis viszonylag friss hulladékot, amelyet az állat is biztonságosan megehet. „Elsõsorban a húsfélék, feldolgozott és nyers hústermékek azok, amelyeket minden további nélkül át tudunk venni, illetve hasznosítani tudunk az állatok ellátásában, a tejtermékekkel már óvatosabban kell bánnunk, hiszen ezek alapesetben is kockázatosabbak állategészségügyi szempontból” – mondja Sági Barbara, a Zöld Menedék elnöke. „Nyilván nagyobb odafigyelést igényel a részünkrõl az élelmiszerhulladékok felhasználása az etetésben, de több szempontból is bõségesen megéri ez az extra ráfordítás.” – teszi hozzá.

A Zöld Menedék heti egy alkalommal veszt át egy elõre, a szükségletek alapján meghatározott mennyiséget, hozzávetõlegesen 220 kutya etetésére mintegy 800 kg-1 tonna közti mennyiséget. Ebbõl a mennyiségbõl mindenképp lejön az összsúly 10-20 százalékát kitevõ csomagolóanyag, melyet a menhely a többi megtermelt hulladékával együtt szállíttat el. A nyers termékeket minden alkalommal hõkezelésnek vetik alá, és megfelelõ tárolásukról is gondoskodnak, így 3-4 napon keresztül kvázi ingyen tudják biztosítani az állatok ellátását. Ez havi szinten mintegy 80-100 ezer forintos megtakarítást jelent, ami nem kis összeg, fõleg ha a menhelyek hagyományos forrásszûkét vesszük alapul. „Az már csak ráadás, hogy a húskészítmények segítségével úgy tudjuk színesíteni a kutyák étrendjét, amire másképp nem lenne lehetõségünk, közvetve tehát az életminõségük javításához is jelentõsen hozzá tudunk járulni.” – teszi hozzá Sági Barbara.