Az európai légteret és repülõtereket egyaránt fenyegeti a telítõdés kockázata. Már jelenleg is mintegy 800 millió utas fordul meg évente Európa több mint 440 repülõterén. Naponta közel 27 000 ellenõrzött repülésre kerül sor, ami azt jelenti, hogy a légi jármûvek évente körülbelül 9 millió alkalommal szelik át Európa légterét. A légi járatok 80%-át EU-n belüli légitársaság üzemelteti.
Ezzel a forgalommal még elbír az európai légiközlekedési ágazat, azonban a légi közlekedés volumene normál gazdasági feltételek mellett évente akár 3%-kal is nõhet. A légi járatok száma várhatóan 50%-kal fog emelkedni az elkövetkezendõ 10–20 év során.
Hacsak nem teszünk valamit, elhatalmasodik a zûrzavar. Azon túlmenõen, hogy Európa nem lesz képes kiszolgálni a kereslet jelentõs hányadát, a járatkésések és -törlések is soha nem látott méreteket ölthetnek. Ha a jelenlegi gyakorlat változatlanul folytatódik, a torlódásokból fakadó költségek 2050-re közel 50%-kal nõnek.
A probléma gyökere abban rejlik, hogy a légi közlekedés irányításának európai rendszerei nem egységesek és nem elég hatékonyak.
Az uniós légtér még ma is 27 nemzeti légiforgalom-irányítási rendszerre tagolódik, amelyek közel 60 légiforgalmi irányító központból nyújtanak szolgáltatásokat, míg a légteret több mint 650 körzet alkotja. Ez azt jelenti, hogy a légtér szerkezete jelenleg leképezi az országhatárokat, így a járatok gyakran nem tudnak közvetlen útvonalon haladni. A légtér széttagoltságából fakadóan Európában egy légi jármû átlagosan 42 km-rel nagyobb távot tesz meg, mint ami az úti cél eléréséhez feltétlenül szükséges lenne, s ezzel nõ a repülési idõ, a késések gyakorisága, az elfogyasztott üzemanyag mennyisége és a szén-dioxid-kibocsátás.
Arról nem is beszélve, hogy a jelenleg használt légiforgalom-irányítási technológiákat még az 50-es években tervezték. Mára ezek azonban igencsak elavultak.
A széttagolt európai légtér alacsony hatékonysága közel 5 milliárd EUR többletköltséget jelent évente. Ezt végsõ soron a vállalkozásoknak és az utasoknak kell megfizetniük. Ma egy repülõjegy árának 6–12%-a légiforgalom-irányítási költség.
A Bizottság az egységes európai égboltot (SES) megteremtõ négy rendelet aktualizálására, valamint az Európai Repülésbiztonsági Ügynökségre (EASA) vonatkozó szabályok módosítására tesz javaslatot. A SES2+ néven is ismert javaslatok kulcsfontosságú elemei a következõk:
Fokozottabb biztonság és felügyelet
Továbbra is a biztonság marad a fõ prioritás a légi közlekedés terén. Az EASA (Európai Repülésbiztonsági Ügynökség) által a tagállamokban végrehajtott ellenõrzések jelentõs hiányosságokra derítettek fényt a légiforgalom-irányító szervezetek felügyeletében. Jelenleg számos felügyeleti hatóság alulfinanszírozott, és azon szervezetek támogatásától függ, amelyeket felügyelnie kell.
A jövõben a légitársaságok szerepköre bõvülni fog: szerepet kapnak a légiforgalom-irányító szervezetek beruházási terveinek jóváhagyásában annak érdekében, hogy azok jobban összpontosítsanak az ügyfelek igényeinek kielégítésére.
A légiforgalom-irányítás teljesítményének javítása
Az európai légiforgalom-irányítási rendszer reformját négy fõ teljesítménycél vezérli: a biztonság, a költséghatékonyság, a kapacitás és a környezet. Ezek a célok a reformfolyamat lényegét jelentik, mivel változásra kényszerítik a légiforgalom-irányító szervezeteket, hogy alacsonyabb áron jobb szolgáltatásokat nyújtsanak.
Az elmúlt években a teljesítménycélok teljesítése jelentõs mértékben elmaradt a kitûzött célok szintjétõl. Ennek az az oka, hogy a jelenlegi rendszerben a tagállamok kezében van a végsõ döntés a célokat és – ha a célok nem teljesülnek – a korrekciós intézkedések elfogadását illetõen.
A Bizottság javaslata növeli a célmeghatározás függetlenségét, és szankciók alkalmazását teszi lehetõvé, amennyiben a célok nem teljesülnek.
Új üzleti lehetõségek a támogató szolgáltatások terén
A Bizottság új üzleti lehetõségek megteremtését javasolja a vállalkozások számára. A támogató szolgáltatásokat, mint például a meteorológia, a légiforgalmi tájékoztatás, a kommunikációs, navigációs vagy légtér-ellenõrzési szolgáltatások, külön kell választani, hogy a szokásos közbeszerzési szabályok szerint, nyílt és átlátható módon pályázati felhívást lehessen kiírni rájuk. A légiforgalom-irányítási alapszolgáltatások természetesen monopóliumok, ezekre az új szabályok nem fognak vonatkozni. Óvatos becslések szerint 20%-os megtakarítás várható a rendes közbeszerzési szabályok bevezetésétõl.
Az ágazati partnerségek elõsegítése
A funkcionális légtérblokkok célja, hogy a 27 nemzeti légiforgalom-irányítási tömb jelenlegi mozaikját nagyobb, regionális tömbök hálózatával váltsák fel. Annak ellenére, hogy 2012 decembere volt az a kötelezõ határidõ, ameddig a tagállamoknak létre kellett hozniuk a funkcionális légtérblokkokat, a kialakított 9 blokk egyike sem teljesen mûködõképes még. A hálózatirányító (Eurocontrol) szerepét is meg kell erõsíteni, hogy a központosított szolgáltatások sokkal hatékonyabbak legyenek Európában. A hálózatirányító megerõsítése különösképpen azt jelenti, hogy le lehet rövidíteni a járatokat, ami viszont csökkenti az üzemanyag-felhasználást és összességében a légszennyezõ anyagok kibocsátását.