Hiába bíznak abban sokan, hogy nyugdíjas éveikben is dolgozni tudnak majd, számos tényező rontja a magyar nyugdíjasok munkavállalási esélyeit. Márpedig hamarosan akár negyedszázadra is nőhet a nyugdíjban töltött élettartam, amire érdemes minél fiatalabb korban készülni. Sajnos a magyar nyugdíjrendszer áttekinthetetlensége is erősen rontja az öngondoskodási motivációt – állítja Dr. Farkas András nyugdíjszakértő, a Biztosítási Szemlének adott interjúban.

A november 21-i MABISZ konferencián előad Dr. Farkas András is, aki a nyugdíjtervezés kihívásairól fog beszélni. A MABISZ Konferencia a szakma egyik legfontosabb hazai eseménye. A konferencia fókuszában mindig az ügyfelek kiszolgálása, a legújabb trendek és kihívások bemutatása áll. Az idei, jubileumi rendezvény a pozitív ügyfélélmény, a digitalizáció, a gyorsabb és rugalmasabb ügyfélkiszolgálás lehetőségeit és kihívásait járja körül.

Mennyiben nevezhető a magyar nyugdíjrendszer átláthatónak és előre tervezhetőnek?

Semennyiben. A magyar nyugdíjrendszer áttekinthetetlen. Senki nem látja előre az élete során, hogyan nő a nyugdíja, hogyan épülnek a jogosultságai, mennyi járulékot érdemes fizetnie. Emiatt az állami nyugdíjrendszer motiváló ereje nulla, sőt, inkább negatív.

Az átláthatóság hiányát elsősorban az okozza, hogy a bruttó kereseteinkből nettó nyugdíjat számol a rendszer, emiatt olyan bonyolult számítás-sorozat szükséges a nyugdíj kiszámításához, amit földi halandó föl nem fog.

A megoldás egyszerű: a világ összes fejlett nyugdíjrendszerének példáját követve át kell állítani a rendszert a bruttó nyugdíjszámításra. A bruttó keresetekből számított nyugdíj így maga is bruttó összegű lenne, vagyis adó- és járulékterhet viselne - ezzel egyúttal azt a méregfogat is kihúznánk, hogy a nyugdíjasokat "el kell tartania" az aktív korosztályoknak.

A bruttó szemlélet révén egycsapásra átláthatóvá és követhetővé válna mindenki nyugdíjvárománya, s végre az egyéni nyugdíjszámla bevezetése előtt sem tornyosulnának akadályok.

Az összes fejlett nyugdíjrendszerben a nyugdíjak összege bruttó összeg, az utolsó mohikánok egyikeként a számunkra mindig is kiemelt példaként szolgáló Németország is fokozatosan átáll a bruttó-bruttó szemléletre.

Öregszik a társadalom, de ezzel együtt emelkedik a várható élettartam is, mint ahogy a nyugdíjkorhatárokat is mindenütt emelik. Hogyan érdemes kalkulálni ezek alapján? Hány nyugdíjban töltött évvel lehet számolni?

Magyarországon jelenleg egy hölgy átlagosan 21 évig, egy férfi közel 15 évig nyugdíjas (a nők kedvezményes nyugdíja miatt a hölgyek nyugdíjba vonulása korcentruma 62 év körül ingadozik, a férfiaknak meg kell várniuk a nyugdíjkorhatáruk betöltését, vagyis jövőre már a 64 év 183 napot).

A következő évtizedekben tovább nőhet a nyugdíjban töltött idő, miután az időskorban várható további élettartam is emelkedik, így az y generációnak és a náluk is fiatalabb z és alfa nemzedékeknek arra kell készülniük, hogy negyedszázadnál is hosszabb ideig nyugdíjasok lesznek - hacsak nem emelkedik a 2040-es évektől 67 évre vagy fölé a nyugdíjkorhatár, vagy más módon nem szabnak korlátot a nyugdíjban töltött élettartamnak.

Ennek a más módon történő korlátozásnak két sikeres európai példája figyelemre méltó: a svédek a várható további élettartamtól is függővé teszik a nyugdíj összegét (minden évben minden évjáratra újraszámolt életjáradéki osztók alkalmazásával), míg a britek nem engedik, hogy a 20 éves kortól rendszeresen újramért további élettartam egyharmadánál hosszabb időt tölthessen valaki nyugdíjban (ennek következtében a brit rendszerben nőhet először 70 évre a nyugdíjkorhatár Európában).

A magyar nyugdíjrendszer fenntarthatóságát biztosító hasonló eljárások bevezetése a közeljövőben elkerülhetetlen lesz.

A magyar fiatal és középkorú korosztályok emellett évről-évre élesebben szembesülhetnek a kötelező szülőtartás ma még elhanyagolhatónak látszó jogi kötelezettségével, amely igazi harapófogóba fogja az eltartó generációkat: a gyerekeik mellett a rászoruló szüleik részbeni vagy teljes eltartása is rájuk hárul, miközben a saját nyugdíjtőkéjük megteremtéséről is gondoskodniuk kell.

Emiatt a látszólag önkéntes nyugdíj-előtakarékosság valójában minden felelősen gondolkodó ember számára kötelező.

Sokan számolnak azzal, hogy nyugdíjas éveikben is dolgozni fognak. Mennyiben reális ez a várakozás? Hány nyugdíjas dolgozik ma?

Az öregségi nyugdíjban részesülő kicsivel több, mint 2 millió ember közül a legutóbbi statisztikai jelentés (2019. október) alapján 115 ezren dolgoznak, ami jelentős növekedés a tavalyi létszámhoz képest. Ennek oka, hogy 2019. januárjától a nyugdíj mellett munkaviszonyban történő továbbfoglalkoztatás nagyon kedvezővé vált: a nyugdíjas bérét csak a 15% szja terheli, miközben teljes járulékmentességet élvez (az aktív korúakhoz képest 18,5% megtakarítás), s emellett a munkáltatója is mentesül a szociális hozzájárulási adó (17,5%) és a szakképzési hozzájárulás (1,5%) fizetése alól. Persze látható, hogy még a valós növekedés ellenére is csak 5% körül ingadozik a nyugdíjuk mellett (bejelentett módon) dolgozók aránya a teljes nyugdíjas népességen belül.

Miután azonban a 65 év feletti magyarok arányszáma - ami pontosan tükrözi a lakosság öregedését - nagyon gyorsan nő (ma minden hatodik, 10 év múlva már minden negyedik, 2050 után pedig közel minden harmadik magyar 65 évesnél idősebb lesz), a munkaerő iránti égető igényt egyre nagyobb részben csak a nyugdíjasok köréből lehet majd kielégíteni. A valóságban egyébként még ennél is drámaibb a Magyarország területén tapasztalható demográfiai öregedés, hiszen a fiatalabb korosztályok tagjai közül több, mint 600 ezren tartósan külföldön dolgoznak, akiknek egyelőre eszük ágában sincs hazatérni, következésképpen a munkáltatóknak (a munkavállalás céljából engedélyezett ukrán, kínai, vietnami és hasonló migráció, valamint a nem dolgozó nők mellett) lassan valóban nem marad más toborzási forrása, mint a nyugdíjas társadalom.

A kényszerhelyzet nyilván egyre inkább ösztönözheti majd a nyugdíjasok felvételére a munkáltatókat, annak ellenére, hogy a munkaerőpiacon minden elvi tiltás dacára erősen rontja a nyugdíjasok esélyeit az alig leplezett életkori diszkrimináció. Emellett a legnagyobb munkáltató, az állam továbbra sem teszi lehetővé az állami alkalmazottak számára a nyugdíj mellett változatlan jogviszonyban történő további munkavégzést (a nyugdíj és az illetmény nem vehető föl együtt, a nyugdíj folyósítását mindaddig szüneteltetik, amíg valaki közalkalmazotti vagy hasonló jogviszonyban dolgozik a nyugdíja mellett - ha egyáltalán megkapja ehhez az előzetes kormányzati hozzájárulást).

Az sem mellékes tényező, hogy milyen egészségi állapotban éli meg valaki a nyugdíjas életkorát, és e tekintetben Magyarország különösen rosszul áll. Az időskorban várható további élettartamon belül ugyanis a várható egészséges élettartam tekintetében a legrosszabbak közé tartozunk az OECD tagállamai között (a nyugdíjkorhatár betöltésétől várható további élettartamunknak átlagosan csak az egyharmadát töltjük egészségben), s ez nyilván a legkeményebb korlátja a nyugdíj melletti munkavégzésnek, bármilyen elszántan állította is valaki korábban, hogy a leendő nyugdíja mellett tervezett munka révén győzi majd le a jövő anyagi nehézségeit.

Mindezek alapján az a sokak által hangoztatott megoldás, amely szerint az időskori anyagi gondokat majd a nyugdíj melletti munkavállalással oldják meg, a legtöbb esetben egyszerű önbecsapás, veszélyes illúzió.