Az Európai Biztosítás-és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság (EIOPA) átmeneti intézkedésekrõl szóló konzultációjára, biztosítótársaságok és iparági érdekvédelmi szervezetek is arra szólították fel az EIOPA-t, hogy avatkozzon be azokba a javaslatokba, amelyek túlmutatnak a Szolvencia II jelenlegi tervezett szövegén.

Attól is óva intettek a biztosítók, hogy olyan intézkedések kerüljenek bevezetésre, amelyek a Szolvencia II azon szabályaihoz kapcsolódnak, melyek végsõ formája körül még mindig nagyfokú a bizonytalanság.

Az európai biztosítókat tömörítõ szövetség, az Insurance Europe szerint az irányítási rendszerekre vonatkozó iránymutatások szélesebb körûek, mint amit a Szolvencia II jelenlegi szövege lefed. Az EIOPA javaslatai ugyanis az olyan tevékenységekre vonatkozó outsourcing szerzõdéseket is érintenék, amelyek a legfontosabb funkciók listájára korábban nem kerültek fel.

Ennek teljesítéséhez ugyanis az Insurance Europe szerint a biztosítóknak külön személyt kellene kinevezniük, aki azért lenne felelõs, hogy a szolgáltató teljesítményét és a kiszervezés eredményét folyamatosan ellenõrizze. Bizonyos IT feladatok esetében azonban nem elvárható, hogy egy biztosítónál ilyen speciális ismeretekkel rendelkezõ személyt találjanak – állítja Yannis Pitaras, az Insurance Europe prudenciális szabályozásért felelõs vezetõje.

A javaslatok azt is megkövetelik, hogy a belsõ audit egyfajta whistle-blowing szerepet is betöltsön, és a feladattal megbízott személy rotálódjon – tette hozzá Pitaras.

Egyes esetekben az iránymutatások következetlenek és helytelenek is. Ilyen például a stressz tesztekre, a tõkemenedzsmentre és az alkalmazott kockázatcsökkentési technikák hatékonyságának elemzésére vonatkozó elõírások.

Az irányítási rendszerre vonatkozó elõírások egy része ráadásul a sajátkockázat- és szolvencia értékeléssel (Own Risk and Solvency Assessment-ORSA) kapcsolatos javaslatokban is szerepel – véli Piraras.

Az Insurance Europe szerint a javasolt iránymutatások nem tükrözik azok elõkészítõ intézkedés jellegét, a cégeknek pedig inkább „legjobb tudomásuk szerint” kellene végrehajtaniuk azokat, figyelembe véve prioritásaikat és forrásaikat. Amiatt is aggodalmukat fejezték ki, hogy az átmeneti intézkedések esetében mennyiben alkalmazzák az arányosság elvét. A Német Biztosítók Szövetsége (GDV) szerint az elv alkalmazásának a fennálló kockázat szintjétõl kellene függenie, nem pedig a biztosítótársaság jogi formájától vagy méretétõl.

Az irányelvek ráadásul túlságosan elõíróak, és nem hagynak teret a biztosítók szervezeti rugalmasságának – figyelmeztet a szövetség – mivel a javaslatok részletes leírást tartalmaznak az úgynevezett kulcsfontosságú funkciók szerepérõl és felelõsségérõl, mint amilyen a kockázatkezelés, a biztosításmatematikai funkciók, a compliance és a belsõ audit.

„Ha egy üzlet kisebb kockázattal jár, úgy a kockázat alapú megközelítés értelmében kevésbé szigorú elõírásokat kellene alkalmazni rá” – állítja a GDV. Az arányosság két jelentéssel is bír ez esetben: nem csak egyszerûbb és kevésbé megterhelõ követelményeknek kellene az alacsony kockázatú portfoliókra vonatkozni, de komplex kockázatportfoliók esetében kifinomultabb módszereket és technikákat is meg kellene követelni.

A biztosítók számára lehetõvé kell tenni, hogy az ORSA részét képezõ kockázatértékelés során egyszerûsítéseket hajtsanak végre a számukra lényegtelen kockázati elemek tekintetében, valamint azt is, hogy egynél több funkciót rendeljenek egyazon személy, vagy szervezeti egység mellé, ha az indokolt a kockázati profil alapján. Ez jelentõsen csökkentené a dokumentációs terheket és nagyobb szervezeti rugalmasságot eredményezne – állítja a GDV.

Az ideiglenes intézkedésekben javasolt jelentéstételi követelmények szintén nem megfelelõek. Az Insurance Europe érvelése szerint a biztosítóknak nem kellene jelentéseket készíteniük a Szolvencia II mérlegtételekrõl addig, amíg nem születik politikai megállapodás a hosszú távú garanciákra vonatkozó szabályokról, mivel ez fogja meghatározni az értékelési szabályokat.

A Szolvencia II-nek egyedül azon elemeire kellene felkészülnie a biztosítóknak és felügyeleteknek, amelyek a jogalkotási folyamat szempontjából elegendõen biztosnak tûnnek – fogalmazott Pitaras.

Az EIOPA hamarosan kiadja az ideiglenes intézkedésekhez kapcsolódó iránymutatásainak végleges változatát, melyet a nemzeti felügyeleti hatóságok várhatóan 2014 októberétõl hajthatnak végre. Az iránymutatások célja, hogy támogassa a nemzeti szabályozó hatóságokat és a biztosítókat a Szolvencia II-re való felkészülésben, továbbá intézkedéseket javasoljon az irányítási rendszerekre, a biztosítók saját kockázatának elõremutató értékelésére és a nemzeti szabályozó hatóságok felé benyújtandó információkra vonatkozóan.

A nemzeti szabályozó hatóságoknak várhatóan 2014-ben kell végrehajtaniuk az iránymutatásokat, vagy megmagyarázni, hogy miért nem tették meg azt.