Az EB által július 10-én kiadott új iránymutatás az állami támogatási szabályokkal kapcsolatban meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett az EU tagállamai az adófizetõk pénzét bankok és biztosítók megmentésére fordíthatják.
Az irányelv tartalmazza a hitelezõk és bajba jutott pénzintézetek közötti tehermegosztás minimális követelményeit, amely az állami támogatást megelõzõen alkalmazandó. Az egyik feltétel, hogy minden, tõkét érintõ intézkedést, beleértve a hátrasorolt kötelezettségek átalakítását ki kell meríteni, feltéve, ha azok a pénzügyi stabilitást nem veszélyeztetik.
Jogi szakértõk szerint ez azt jelenti, hogy a rendszerszinten fontos biztosítók alárendelt eszközeit a szabályozók kényszerûen részvénnyé konvertálják, vagy leírják, amennyiben a biztosító fizetõképessége megroggyan.
A Hogan Lovells, a világ egyik legnagyobb jogi M&A tanácsadó irodája szerint az iránymutatás értelmében, mielõtt egy állam kisegíthet egy bajba jutott biztosítót, a biztosítónak elõször át kell alakítania az alárendelt kölcsöntõkéjét. Ebbõl következik, hogy annak érdekében, hogy erre képes legyen, törvényileg, vagy az adott eszközre vonatkozó feltételeknek lehetõvé kell tenniük a részvényekké történõ átalakítást, vagy az eszköz leírását.
Ez arra ösztönözheti a biztosítókat, hogy inkább CoCo kötvényeket (meghatározott körülmények között részvényre átváltható kötvényt) bocsássanak ki. Más szakértõk szerint viszont az EB iránymutatásai nem ennyire elõíró jellegûek. A londoni székhelyû Norton Rose Fulbright ügyvédi iroda szakértõje szerint az iránymutatás nem tartalmaz implicit elõírást arra vonatkozóan, hogy minden egyes kötvénykibocsátásnál konverziós záradékot kellene alkalmazni. Szerintük inkább csak annyit állít az EB, hogy mielõtt egy tagállam bármilyen mentõcsomagot használna, a megmentésre váró intézmény köteles minden lépést megtenni annak érdekében, hogy átkonvertálja meglévõ eszközeit, de csak abban az esetben, ha az adott eszközre vonatkozó feltételek lehetõvé teszik ezt. A Bizottság nem tesz különbséget az iránymutatásban az alárendelt kötvények különbözõ típusai között a tehermegosztás vonatkozásában, habár ebben a részben kerülnek megemlítésre az „alapvetõ jogok”, amely azt is jelentheti, hogy a tagállamoknak be kell tartaniuk a meglévõ, hitelviszonyt megtestesítõ értékpapírok szerzõdéses feltételeit.
Az európai tagállamoknak jelenleg nem kell lépéseket tenniük, mivel az iránymutatások "mutatis mutandis" jellegûek, vagyis csak akkor kell hozzányúlniuk a hatályos joghoz, ha az valóban szükséges. A Bank of England szóvivõje szerint egyelõre azonban egyáltalán nem világos, hogy milyen változtatásokra lesz szükség a biztosítókkal kapcsolatban. A Szolvencia II életbe lépése elõtt igen nehéz lesz megmondani, hogy pontosan milyen szabályokat kell majd módosítani.
Egyes álláspontok szerint az új iránymutatás egy új európai szabály létrehozását vetíti elõre, amely kötelezõvé tenné az alárendelt kölcsöntõke átalakítását, ha a vállalkozás pénzügyi nehézségekbe kerül.
Az Európai Unió külön jogszabályt készül kidolgozni a bajba jutott pénzintézetek helyreállításával és szanálásával kapcsolatban, melynek hatására a bankoknak jogszabályi kötelességük lesz az alárendelt kölcsönöket leírni, függetlenül attól, hogy ez megengedett-e az adott eszköz szerzõdéses feltételei szerint.
Az EU konzultációt folytatott arról, hogy ugyanezen követelmények vonatkozzanak-e a biztosítókra is, amelyre a biztosítási ágazat részérõl egyértelmûen nem volt a válasz, egyetlen, a kölcsönös biztosítók kivételével, amelyek nem rendelkeznek részvényesekkel, így kevesebb eszköz áll rendelkezésükre, hogy tõkét szerezzenek. Ettõl függetlenül egyáltalán nem biztos, hogy a biztosítók nem kapnak késõbb hasonló szabályozást.
A Bizottság döntésére, hogy az iránymutatás tartalmazza a biztosítókat is, hatással lehettek a rendszerszinten fontos biztosítók kijelölésének és szabályozásának legújabb fejleményei. Az Európai Unió ugyanakkor mindig is azt mondta, hogy egységes szabályokat szeretne megalkotni a pénzügyi szektor számára.