A víz igen gyakori témája legújabban a híreknek. Idén nyáron Észak-India az elmúlt 80 év egyik legsúlyosabb monszun idõszakán esett át, több mint 800 halálos áldozattal és százezernyi otthonát elhagyni kényszerülõ emberrel. Eközben Kelet-Közép-Európában a heves esõzések nyomán kiáradtak a nagyobb folyók, így az Elba és a Duna is. Az USA közel felén továbbra is szárazság pusztít, másutt a heves esõzések döntöttek rekordot súlyos mezõgazdasági károkat okozva. A vállalkozások kezdik felismerni, hogy a víz – ha túl kevés, ha túl sok - igen komoly kockázatot jelent mûködésükre és így bevételeikre. Az idén Davosban megrendezett Világgazdasági Fórumon a szakértõk a négy legnagyobb kockázat közé a vizet is besorolták, amelyekkel a vállalkozásoknak a 21. században szembe kell nézniük. A Carbon Disclosure Project által megkérdezett vállalatok 53%-a szintén arról számolt be, hogy a víz komoly kockázatot jelent az általa okozott vagyoni károkon, a gyenge vízminõségen és az ellátási lánc fennakadásain keresztül.
A költségek ráadásul óriásiak. A Deutsche Bank Securities szerint a legutóbbi amerikai szárazság, amely az USA közel kétharmadát érintette, a GDP-t körülbelül egy százalékponttal fogja csökkenteni. A globális GDP mintegy 20%-át már így is víz-szegény területeken termelik. A Nemzetközi Élelmiszerpolitikai Kutatóintézet (IFPRI) adatai szerint fenntarthatóbb vízgazdálkodás hiányában 2050-re ez az arány akár 45%-a is nõhet, amely a világgazdasági termelés jelentõs részét veszélybe sodorhatja.
Pénzügyi kockázatok vonatkozásában hatalmas mennyiségû információ áll rendelkezésre, azonban a vízkockázatokra ez egészen mostanáig nem volt igaz. A washingtoni székhelyû World Resources Institute (WRI) a Goldman Sachs, a General Electric és a Shell cégekkel közösen egy online platform, az Aqueduct kidolgozására vállalkozott a víz-kockázatok feltérképezésének és mérésének elõsegítésére. Az Aqueduct a legújabb modellezési technikákkal és adatokkal igyekszik gazdag képet festeni a világ víz-kockázatáról. Ezen információk birtokában ugyanis a cégek jobb és megalapozottabb döntéseket képesek hozni.
Egy non-profit szervezet, az amerikai Ceres az Aqueduct víz-kockázati térképét az utóbbi évek egyik legnagyobb technológiai és energetikai áttörésének számító rétegrepesztési (hydraulic fracturing) adatokkal egészítette ki, amelybõl kiderült, hogy az Egyesült Államokban található pala olaj és gázkutak közel fele vízhiányos területen található.
Jövõre a Aqueduct már elõrejelzéseket is készíteni fog a legfrissebb tudományos elemzések alapján a várható vízhiányos állapotokról, valamint az éghajlatváltozás várható hatásairól. A nagyvállalatok közül többen is használják ezeket a víz-kockázati adatokat, a McDonald’s például az ellátási láncának 350 legnagyobb egységét szólította fel, hogy készítsenek jelentéseket víz-kockázati kitettségükrõl, az Aqueduct eszközei segítségével.
A H&M nemzetközi ruházati cég jelenleg a vízminõséggel kapcsolatos kockázatok csökkentésén dolgozik az ellátási lánca mentén. Ehhez bangladeshi és kínai civil szervezetekkel együttmûködve igyekeznek költségcsökkentõ fejlesztéseket végrehajtani, amellyel csökkenthetnék gyárak helyi vízminõségre gyakorolt hatását.
Hasonlóképpen, a SABMiller italgyártó cég is azt a célt tûzte ki, hogy 2008-2015 között 25%-kal kívánja csökkenteni sörgyártásának vízintenzitását, és fokozza globális mûveleteinek víz-ellenállását.
Az üzenet tehát egyértelmû: a víz-kockázat kezelése egyre inkább a mainstream üzleti gyakorlat részévé válik. Az ENSZ Globális Megállapodás CEO Water Mandate elnevezésû, vállalati vezérigazgatókat tömörítõ vízügyi kezdeményezését több mint 90 vállalat írta alá, akik ígéretet tettek arra, hogy víz-fenntarthatósági politikát és gyakorlatot dolgoznak ki és vezetnek be nem csak saját vállalatukon belül, de a beszállítóik körében is. A világ vezetõ vállalatai azt igyekeznek bemutatni, hogy a fenntartható vízgazdálkodás az összes érintett számára elõnyökkel jár.
A cégvezetõk jellemzõen alulbecsülik az éghajlatváltozás, az erõforrások pusztulásának kockázatát. A víz-kockázatok felmérése és azok minimalizálása csak egy lépés afelé, hogy a vállalatok beépítsék a természeti erõforrás menedzsmentet stratégiájukba és mûködésükbe. Az ennél is tudatosabb cégvezetõk olyan eszközökbe fektetnek, amellyel up-to-date adatokhoz juthatnak a természeti kockázatokkal kapcsolatban, hogy stratégiai válaszokat tudjanak adni rá.
Minél több cég lép erre az útra, a lemaradók versenyhátránya egyre nagyobb lesz, de még nekik is az elõtt cselekedniük kell, hogy a következõ nagy árvíz, vagy szárazság beüt.