Az 1967-ben, szovjet mintára elkészült munka törvénykönyve még részletesen tartalmazta a fegyelmi büntetések lehetõségére vonatkozó szabályokat, és ennek a kérdéskörnek komoly bírói gyakorlata is kialakult – derül ki a BALÁZS & HOLLÓ Ügyvédi Iroda legfrissebb jelentésébõl.

1989 után azonban a korábbi szabályok többségét fokozatosan megváltoztatták, 2002-tõl pedig teljesen megszûnt a fegyelmi büntetések munkaszerzõdésbe vagy fegyelmi szabályzatba foglalásának lehetõsége.

„Ez rendkívül furcsa helyzetet eredményezett, hiszen a munkáltató gyakorlatilag két lehetõség közül választhatott hivatalosan: vagy nem foglalkozott a kötelezettségszegéssel, vagy azonnal megszüntette a dolgozó munkaviszonyát” – állítja Holló Dóra, BALÁZS & HOLLÓ Ügyvédi Iroda partner-ügyvédje.

A szakérõ hozzátette: bár a munkáltatónak jogában állt kártérítést is kérni, sok esetben nem volt nevesíthetõ kár, a munkavállaló magatartását azonban minõsíteni kellett volna – már csak a többi dolgozó felé küldött üzenet miatt is.

Holló Dóra szerint a 2002-2012 közötti idõszakban a munkaadók teljesen elszoktak a munkahelyi fegyelmezés korábbi módszereitõl. Ezért hiába tette a tavaly nyáron hatályba lépett új Munka Törvénykönyv (Mt.) újra szerzõdésbe foglalhatóvá az erre vonatkozó feltételeket, csak elenyészõ számú munkáltató alkalmazza ezeket. „Valószínûleg ennek az egyszerû magyarázata, hogy nem is tudnak róla” – tette hozzá a jogász.

Számtalan lehetõség

Holló Dóra szerint a kirúgásnál jóval célszerûbb és gazdaságosabb a fegyelmi eszközökhöz nyúlni egy általában jól dolgozó, ritkán hibázó munkatárssal szemben, hiszen igen sok idõbe, energiába és pénzbe kerül egy új munkavállaló betanítása.

A megfelelõ fegyelmezési eszköz alkalmazása egyben üzenet neki és a többi dolgozónak is arra nézve, hogy hol vannak a tûréshatárok a munkáltatónál. Másfelõl a munkáltató is könnyebben megérti és elfogadja, hogy esetenként még az egyébként elkötelezett és precíz alkalmazottak is hibázhatnak. Ez a fajta munkáltatói szemlélet pedig növeli az alkalmazottak lojalitását.

„Amennyiben a munkáltatónál nincs kollektív szerzõdés – márpedig jelenleg ez inkább a jellemzõ –akkor érdemes a munkaszerzõdés részévé tenni a fegyelmi eljárásra és a büntetésekre vonatkozó szabályokat – javasolja Holló Dóra. Ezáltal a munkavállaló és munkáltató is tisztába kerül azzal, hogy, milyen vétség milyen következményekkel járhat.”

A BALÁZS & HOLLÓ jelentése rámutat: lehet vagyoni vagy nem vagyoni természetû szankciókat is alkalmazni, a vagyoni azonban – jogsértésenként – maximum a dolgozó egyhavi alapbérének összege lehet.

Nem vagyoni természetû fegyelmi büntetés lehet a szóbeli vagy írásbeli megrovás, vagyoni természetû lehet a jutalom megvonása, a munkabér csökkentése vagy a pénzbüntetés, vegyes pedig például a munkakör átmeneti megváltoztatása. A vagyoni hátrány egyébként nem terjedhet ki idõben a munkaviszony végéig, és mindenképpen csak meghatározott idõre alkalmazható. A kártérítés lehetõsége továbbra is fennmarad, ezt bármelyik megoldással, a felmondással vagy a fegyelmi büntetéssel együtt is alkalmazhatja a munkáltató. A fegyelmi büntetés egyhavi díján túl alkalmazható kártérítési felelõsség – gondatlan károkozás esetén – a dolgozó négyhavi távolléti díja, szándékos és súlyos gondatlanság esetén pedig a teljes kárt meg kell térítenie.

„A fegyelmi büntetések alkalmazásánál az egyetlen komoly korlát az, hogy a munkáltató nem élhet egyszerre a fegyelmezési és felmondási jogával. Ezek között választania kell! – hívja fel a figyelmet Holló Dóra.

Hozzátette: fontos tudni azt is, hogy a hátrányos jogkövetkezmény, avagy a büntetés nem sértheti a munkavállaló személyhez fûzõdõ jogát és emberi méltóságát.

A buktatók

Bár a fegyelmi felelõsség alapja az új Mt. 56. § 1. bekezdése szerint a munkaviszonyból származó kötelezettség vétkes megszegése, azonban a törvény nem szabályozza, mi számít pontosan munkaviszonyból származó kötelezettségnek.

„Ebbõl számos probléma adódhat, mert a munkáltató – bizonyos feltételek mellett – tavaly nyár óta jogszerûen ellenõrizheti munkavállalóját munkaidõn túl is. Ennek következtében, túl tágan értelmezve ezt a kitételt, fegyelmi büntetést alkalmazhat olyan magatartás miatt, amely bírói szemszögbõl nézve semmilyen összefüggésben nem áll a munkaviszonyból származó kötelezettségekkel” - mutatott rá Holló Dóra.

Erre volt példa az az amerikai Coca-Cola alkalmazott, aki munkaidején kívül, munkahelyétõl távol Pepsit ivott, és ezért felmondtak neki, de végül a bíróság jogellenesnek tekintette a felmondást.

Ugyanakkor egy adott cégen belül a munkavállaló státuszától függõen rendkívül eltérõ lehet egy-egy cselekmény megítélése.

„Jelentõs különbség adódhat egy konkrét eset megítélésében az alapján is, hogy milyen pozíciót tölt be a dolgozó a munkáltatónál. A „cég arca” nyilván kevesebbet engedhet meg magának, mint egy háttérben dolgozó munkatárs” – tette hozzá Holló Dóra.