Az intézményi befektetõk körében végzett felmérésbõl kiderül, hogy a több mint 100 válaszadó többsége növelni kívánja fejlett piaci infrastruturális befektetéseit. A 102 válaszadó összesen mintegy 1700 milliárd eurónyi vagyont kezel, melynek mindössze 1,9%-át tartja infrastrukturális eszközökben. Közülük néhányan ezt 5%-ra, sõt akár 10%-ra is növelni szeretnék a közeljövõben.

A válaszadók többsége, 52%-a az infrastrukturális befektetéseket részvény- és kötvénybefektetés kombinációjaként képzeli el, 43,8%-uk csak részvényben, 4,2%-uk pedig csak kötvénybefektetésben gondolkodik.

Annak ellenére, hogy a többség növelni szeretné infrastrukturális befektetéseit, a nyugdíjalapok nem mutattak különösebb érdeklõdést az értékpapírok másodlagos piaca iránt, nagyrészt a due diligencehez szükséges szakértelem hiánya miatt.

Mindössze 21,7%-uk mondta azt, hogy megfontolná infrastrukturális hitelek bankoktól történõ átvételét, 51%-uk teljes mértékben kizárja ennek lehetõségét. Ennek okaként egyharmaduk az árazást, 44%-uk a hitelminõsítés bizonytalanságát nevezte meg.

Míg a válaszadók 17%-a egyetértett azzal, hogy a szabályozói nyomás eltántorítja õket a banki hitelkönyvek megvásárlásától, ugyanakkor a Szolvencia II, vagy a felülvizsgált IORP irányelvet nem sorolták az intézményi befektetõk elé gördülõ legfõbb akadályok közé.

A megkérdezettek több mint 73%-a mondta azt, hogy az Európai Bizottság esetleges szabályozói reformjai nem valószínû, hogy befolyással lesznek infrastrukturális beruházási terveikre. Csupán 5%-uk véli úgy, hogy a szabályozási változások eltéríthetik õket befektetési szándékaiktól, további 5% pedig nagyon valószínûnek nevezte, hogy befolyással lenne befektetési stratégiájára.

A legvonzóbb befektetési területnek Nyugat-Európát tekintették a válaszadók, annak ellenére, hogy csaknem minden hatodik válaszadó Európán kívüli volt. Észak-Amerika némiképp lemaradva, a második helyen végzett a rangsorban, melyet a válaszadók 67%-a nevezett meg, mint lehetséges befektetési region, szemben Nyugat-Európa 93%-ával.

Mindössze a megkérdezettek 2,2%-a venne fontolóra beruházást kizárólag a feltörekvõ piacokon, szemben azzal a 27,5%-kal, akik a fejlett és feltörekvõ piacokon egyaránt befektetne, és azzal a 70%-kal, aki elsõsorban fejlett piacokat venne célba.

Az infrastrukturális beruházásoktól ódzkodó nyugdíjalapok közül 48,6% mondta azt, hogy az illikviditás igen nagy belépési korlátot jelent, közel egyhamraduk pedig azt állítja, túl kicsi az alapja ahhoz, hogy értelmezhetõ összeget fordítson belõle ilyen eszközökre.

A megkérdezettek 5,6% mondta azt, hogy a likviditás döntõ tényezõ, ezzel szemben több mint fele jelentéktelen, vagy lényegtelen tényezõnek tekinti ezt. A válaszadók 57%-a azt állította, hogy infrastrukturális eszközöket legalább 10 éves idõszakig tartan szívesen.

Ezzel szemben alig több mint 10% mondta azt, hogy 3-5 éves tartási idõszakban gondolkodik, és mindössze 1% tartana ilyen eszközöket 3 évnél rövidebb ideig.