Az iszlám biztosítás, az úgynevezett takaful iparág lassabban növekszik, mivel a cégeknek egyelõre nem sikerült elérniük a méretgazdaságos szintet és egyre erõsebb versennyel szembesülnek, azonban az ágazat továbbra is kétszámjegyû növekedést fog fenntartani – állítja legfrissebb jelentésében az Ernst&Young. A takaful iparág, amely tavaly 10,9 milliárd dollárnyi bevételt könyvelt el világszerte, legfõbb piacainak pedig az Öböl-menti országokat és Délkelet-Ázsiát tekinti, az iszlám pénzügyi termékek iránt növekvõ fogyasztói kereslet egyik meghatározó piacának számít.
A következõ években, nagyrészt Szaúd-Arábiának és Malajziának köszönhetõen, a takaful iparág globálisan várhatóan évi 16 százalékkal növekszik majd, szemben a 2007-2011 közötti 22%-os átlagos növekedéssel – állítja az E&Y iszlám pénzügyi szolgáltatásokért felelõs vezetõje, Ashar Nazim. Ezzel az iparág 17 milliárd dolláros piaccá nõheti ki magát 2015-re, melynek közel fele Szaúd-Arábiához kapcsolódna – derül ki az E&Y jelentésébõl.
A takaful cégek olyan szûk termékszegmensekben tudtak bõvülni, mint a gépjármû-biztosítás, amely alapvetõen egy telített piac, így csak az árversenybe történõ beszállással lehet piaci részesedést növelni – közölte Nazim, hozzátéve, hogy ez azonban jellemzõen csak a jövedelmezõség rovására tehetõ meg.
Az általános biztosítói modellrõl a jobban jövedelmezõ, életbiztosítási tevékenységre történõ váltás nem valószínû, hogy bekövetkezik az Öbölben, az állam által finanszírozott szociális védõháló megléte miatt. Éppen ezért a nem-életbiztosítások aránya Szaúd-Arábiában eléri a 96 százalékot a takaful piacon belül.
A takaful cégeknek nem sikerült kontroll alatt tartaniuk a költségeket, elsõsorban a bõvülõ munkaerõ miatt, ezért sok esetben piacot veszítettek a hagyományos versenytársaikkal szemben, akik szélesebb kockázatot és hatékonyabban képesek jelenleg lefedni.
Az E&Y szerint komoly problémát jelent az eltérõ eszközallokáció, különösen az Öbölben, Szaúd-Arábián kívül, ahol a cégek eszközeik mintegy 25%-át részvényekben tartják, és mindössze 2%-ot fektetnek a jóval stabilabbnak számító iszlám kötvénypiacba (sukuk). A szaúdi cégek ezzel szemben jóval többet fektetnek sukukba (25%), míg eszközeik 44%-át a szabályozói elõírások miatt, jóval alacsonyabb hozamú bankbetétekben tartják.
Ennek következtében a cégek profitja igen nagy szórást mutat. 2012-ben, néhány öböl-menti cégbõl vett minta alapján a ROE-mutató 0,4% volt, amely javulást mutat a 2011-es -7 százalékhoz, és a 2010-es -4 százalékhoz képest – olvasható a jelentésben. Szaúd-Arábiában ezzel szemben tavaly a ROE 4 százalékra ugrott, a 2011-es -6 százalékról.
Egy ilyen volatilitás még inkább megköveteli a viszontbiztosítás alkalmazását, amely ugyanakkor erodálja a nyereséget: a takaful biztosítók körében az Öbölben 38%, Szaúd-Arábiában 31 százalék, a malajziai cégek körében 14% a viszontbiztosítási arány.
A takaful fõ jellegzetessége, hogy a biztosítási védelmet igénylõ vásárlók, vagyis a biztosítottak megállapodnak abban, hogy a befizetett összeget egy közös alapként kezelik, s megosztják az egyes biztosított felelõsségét is egymás között. Amennyiben egy biztosítottnak ki kell fizetnie valamely kárt, úgy az a közös alapból történik.
A nálunk is ismeretes biztosítási egyesületekhez teljesen hasonló módon, az egyes biztosítottak részesednek a takaful biztosító által elért nyereségbõl, illetve esetleges veszteségbõl, azaz a teljes kockázatközösség viseli a kockázatot.
Ha nyeresége keletkezik a takaful társaságnak, azt felosztják a tagok között, amennyiben viszont veszteséggel zárja a pénzügyi évet, úgy azt a tagok által nyújtott kamatmentes kölcsönnel finanszírozzák, amit a következõ évi nyereségbõl törleszt a társaság.
Nehezen megy a nemzetköziesedés
Az egyik kiutat a földrajzi terjeszkedés jelenthetné, azonban egy igen nehéz, elsõsorban a költséges szabályozói követelmények, valamint a sharia-elõírások standard megközelítésének hiánya miatt. Nazim szerint ezek a legfõbb, még meg nem oldott akadályok.
Hacsak nem születik egyértelmû, határokon is átnyúló szabályozás, úgy a takaful iparág továbbra sem lesz képes nemzetközivé válni – állítja Nazer. Eltekintve néhány új takaful szolgáltatótól Szaúd-Arábiában és Malajziában, a legtöbb cég nem rendelkezik kellõ tõkével az olyan új piacok felé nyitáshoz, mint Indonézia, Törökország, Egyiptom és Katar, amelyek demográfiailag erõs potenciált jelenthetnének – derül ki a tanulmányból.
A méretgazdaságosság elérése ugyan elsõdleges prioritást kellene, hogy élvezzen a takaful piacon is, mégsem tartja valószínûnek az E&Y, hogy konszolidációs folyamat indulna be a 77 szolgáltatót számláló Öbölben, vagy a 36 piaci szereplõt számláló Afrikában.
A takaful és a hagyományos biztosítók közötti egyértelmûbb különbségtétel miatt a szektor átalakulás elõtt áll olyan országokban, mint Malajzia és Indonézia. Malajziában júliusban került bevezetésre egy, az iszlám pénzügyi szolgáltatásokról szóló törvény, amely szétválasztja az általános és az életbiztosítási üzletágakat. A kompozit cégeknek öt év áll rendelkezésükre, hogy szétválasszák üzletágaikat.
Indonéziában, ahol jelenleg 46 takaful szolgáltató mûködik, olyan törvényt vezetett be, amely megtiltja, hogy hagyományos biztosítókon keresztül értékesítsenek takaful szolgáltatásokat – állítja a jelentés.
Ezek a változások nagyobb átláthatóságot eredményeznek majd a takaful üzleti modellek tekintetében, amely kifejezetten elõnyére válhat az iparágnak. A komopozit szolgáltatókat pedig újrapozícionálásra késztetik az új szabályok – állítja Nazim.