A közeljövõben a biztosítási törvény új paragrafussal egészülhet ki, amely a biztosítás-közvetítõi jutalékfizetés módjáról rendelkezik. E szerint a megtakarítási jellegû életbiztosításoknál várhatóan olyan korlátok épülnek be a közvetítõi jutalékok kifizetésébe, amelyek célja, hogy a korábbinál szorosabb, illetve folyamatos kapcsolatot teremtsenek a jutalékok és az adott biztosítási szerzõdések keretében a biztosítóknak befizetett díjak között. „A tervezet komoly változást jelez, de a piac tényleges tisztulásához a szabályozói környezet változására is szükség lesz” – mondta Bartók János, a MetLife Biztosító vezérigazgatója. – „Tény viszont, hogy a szabályozás mindig kézzelfogható lehetõség arra, hogy egy-egy elvárást a teljes piacon egységesen lehessen érvényesíteni, így ha az átgondolt és szakmailag jól egyeztetett, a piacnak mindenképpen hasznára válik.”

Bartók János szerint mindez segíti majd az érintetteket abban, hogy együttmûködésük keretei között korrekt értékarányokat találjanak, hiszen javadalmazás szempontjából nem mindegy, hogy egy közvetítõ egy ûrlapot tölt ki, vagy komplex pénzügyi szakértõi tanácsot ad. A javadalmazási struktúra korábban kifejezetten a közvetítõnek kedvezett, miközben az értékesítés kapcsán valaha felmerült összes probléma a teljes iparág iránti bizalmat áshatta alá, pedig számos szereplõ mindig is szigorú és minõségi közvetítõi rendszert mûködtetett. Az új jutalékrendszer viszont a közvetítõnek hosszabb távon jelent elkötelezettséget; az éves díjakhoz rendszeres feladatok és természetesen bevételek kapcsolódnak. Ezzel a közvetítõk lehetõséget kapnak arra, hogy stabilabb portfóliót építsenek ki, élõ, aktív ügyfélkapcsolatokkal. Végül, a megújított szerzõdések olyan idõszakokban is komoly bevételforrások lesznek számára, amikor az új üzletszerzés a vártnál gyengébben alakul.

A közvetítõi szerep és érték újrafogalmazásához számos más tényezõ is hozzájárul. Ezek egyike az online értékesítés irányába történõ elmozdulás. A tudatos ügyfél ismérve egy évtizede még az lehetett, hogy a közvetítõt és annak érdekrendszerét „megkerülve” maga tájékozódik a lehetõségekrõl, a lehetõ legjobb döntést hozza, majd a terméket az interneten azonnal meg is vásárolja. Az ezt megkönnyítõ mai népszerû keresõk, kalkulátorok és összehasonlítók azonban a felhasználó számára nem átlátható algoritmusok alapján szelektálnak és irányítanak.

„A piac ennek mentén tehát világosan kettéválhat: az „egyszerû”, sztenderd termékeknél, mint amilyen például a kötelezõ gépjármû-felelõsségi biztosítás vagy az elõírt gyermekbiztosítás, az internetes döntés és személytelen vásárlás igen költséghatékony megoldás” – emelte ki Bartók János, a MetLife Biztosító vezérigazgatója. – „Viszont minél összetettebb, személyre szabást és finomhangolást igénylõ biztosítási terméket keresünk, annál jobb és hatékonyabb döntéshez tud minket segíteni a humán faktor, függetlenül attól, hogy pénzügyekben mennyire vagyunk otthon.”

A kettõ közötti szakadékot internetes chat-szolgáltatással vagy operátori felületekkel kiváltani igyekvõ szolgáltatásoktól azonban nem lehet elvárni, hogy a szabadságot, a hatékonyságot és a jó pénzügyi döntéseket magas szinten támogató tanácsadást sikeresen kombinálják; ezek a gyakorlatban csupán drágítják az értékesítést. A MetLife vezérigazgatója szerint a biztosítási piacon mindig él a törekvés, hogy a szereplõk minél több értékesítési csatornát mûködtessenek egyszerre: saját hálózatot és banki biztosítást, online és személyes kommunikációt. Erre jelentõs összegeket lehet elkölteni, de kérdés, mennyire érdemes, hiszen a hazai sajátosságok adottak: a magyarok lehetõség szerint a személyes visszajelzést keresik. Így jutunk el újra a közvetítõhöz – a kapcsolattartás ugyan idõt igényel, viszont cserébe az ügyfél képzett tanácsadót kap, aki nemcsak biztosítás vásárlásakor segít, hanem meglévõ biztosításait ismerve káresetnél felhívja a figyelmét a részletekre és a kárbejelentõ kitöltésében is segít.

A szakértõ azt is elképzelhetõnek tartja, hogy a tervezett szabályozás a termékek szintjén is éreztesse hatását. Vannak termékek, amelyek ár-érték arányát viszonylag könnyû meghatározni, mint például a baleset- vagy az egészségbiztosítások. Azonban újra lendületet vesznek a piacon azok – beleértve a befektetési egységekhez kapcsolt életbiztosításokat –, amelyek egyre egyedibb helyzetekre és igényekre kínálnak egyszerûbb vagy összetettebb konstrukciókat, és ez az irány a közvetítõkre épít. „Ahhoz, hogy a jövõben mind a közvetítõk, mind az ügyfelek a lehetõ legjobb, és egymás viszonylatában is a legkorrektebb megoldáshoz jussanak el, mindegyik fél részérõl nagyobb tudatosság kell” – összegzi a helyzetet Bartók János. – „Ebben az esetben, ami igaz egyetlen darab biztosításra, igaz az egész közvetítõi hivatásra: fontos, hogy felismerjük a megváltozott helyzetet, megkeressük benne a konkrét lehetõségeket, tudjuk, hogy mit várunk el, illetve mit kapunk a pénzünkért és a befektetett energiáért. Ennek piaci elõmozdításában pedig a közvetlen ügyfélkapcsolat révén kulcsszerep jut a közvetítõknek.”