Tavaly az Európai Bizottság az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégiát terjesztett elõ, kísérõ intézkedésként pedig zöld könyvet fogadott el a természeti és az ember okozta katasztrófákra köthetõ biztosításokról. Ehhez kapcsolódóan nyilvános konzultációt is lefolytatott a biztosítások jelenlegi kínálatának megfelelõségérõl és hozzáférhetõségérõl.

A zöld könyv számos kérdést vetett fel a katasztrófabiztosítások megfelelõségére és hozzáférhetõségére vonatkozóan, azzal a céllal, hogy növelje a tudatosságot, és felmérje, hogy szükséges-e uniós szintû cselekvéssel fejleszteni az Európai Unión belüli katasztrófabiztosítások piacát.

Az európai biztosítókat és viszontbiztosítókat tömörítõ szövetség már a zöld könyv kapcsán megjegyezte, hogy nincsen egyetlen olyan megközelítés, amely alkalmas lenne az EU egészében a katasztrófákkal kapcsolatos kockázatok kezelésére.

Az Európai Parlament a zöld könyv és az arról folytatott konzultáció alapján 2014. február 5-én állásfoglalást adott ki a természeti és ember okozta katasztrófák biztosításáról. Ebben kijelenti, hogy semmi sem indokolja ezen kockázatok EU-szintû kötelezõ biztosítását. Az Insurance Europe üdvözölte a parlamenti jelentés azon megállapításait is, miszerint a megelõzésre, a kockázati tudatosság növelésére, az adatgyûjtés és az adatok megosztásának javítására van szükség a természeti és ember okozta kockázatok esetében.

Az EP szerint az emberek védelme és a váratlan események okozta károk elkerülése szempontjából a megelõzés a legfontosabb tényezõ. Az EU-nak fontos szerepe van az elõvigyázatossági intézkedéseknek kellõ figyelmet szentelõ, felelõsebb társadalom létrehozása és a megelõzés kultúrájának megteremtése terén.

A Parlament külön üdvözölte a biztosítási társaságok és a kutatóintézetek közötti partnerségeket, melyek célja a források, képességek és kockázattal kapcsolatos szakértelem egyesítése annak érdekében, hogy jobban fel lehessen készíteni a polgárokat és közösségeiket a természeti katasztrófákból adódó kockázatokra. A tájékoztatás érdekében külön fel is szólít az EP a tagállamok és a magánszektor közötti szorosabb együttmûködésre annak érdekében, hogy az állampolgárokat megfelelõ információkkal lássák el a kockázatok tekintetében.

Az állásfoglalás rámutat, hogy a helyi hatóságok és érintett felek bevonása a várostervezési és városfejlesztési döntéshozatalba javíthatja a természeti katasztrófák kezelését; továbbá a közszféra és a magánszféra közötti együttmûködés segíthet a tagállamoknak és a helyi hatóságoknak a magas kockázatú területek azonosításában, a megelõzõ intézkedésekre vonatkozó döntéshozatalban és az összehangolt fellépésre való felkészülésben.

A magánszférával történõ együttmûködésen túl az EP felkéri a kormányokat, hogy hozzanak létre válságreagálási egységeket az ilyen válságok következményeinek enyhítésére, továbbá osszák meg tapasztalataikat és alakítsanak ki egy információcsere-hálózatot, kössenek megállapodást a határon átnyúló együttmûködés és igazgatás tekintetében.

Nem mûködik a „one size fits all”

Az EP hangsúlyozza, hogy a természeti és az ember okozta katasztrófák esetére különbözõ típusú biztosítás szükséges, illetve e katasztrófák két különbözõ biztosítási piachoz tartoznak, ezért nem lehet együtt kezelni õket hiába igaz egyes esetekben, hogy az emberek döntései súlyosbítják a természeti katasztrófa kockázatának való kitettséget.

A legtöbb tagállamban létezik valamilyen formában biztosításalapú rendszer áradások és más természeti károk esetére; amely rendszert kiegészítheti állami alapokból fizetett kártérítés a magánúton nem biztosítható eszközök tekintetében. Továbbá egy tagállam viszontbiztosítás nyújtása révén is részt vehet a károk megtérítésében; ugyanakkor az EP szerint ezek rendszerek számos vonatkozásban eltérnek egymástól, ezért nem lenne helyénvaló vagy szükséges egységesíteni õket.

Azonban felhívja a figyelmet az erkölcsi kockázatra is, amennyiben a polgárok azt feltételezik, hogy az állam majd a nemzeti költségvetés terhére, közforrásokból fedezi az õ veszteségeiket. Éppen ezért az EP kritikusan szemléli azokat a fellépéseket és intézkedéseket, amelyek gátolhatják az állampolgárokat vagy a közösségeket abban, hogy lépéseket tegyenek saját védelmükre, vagyis a polgároknak viselniük kell a felelõsség rájuk esõ hányadát és a kártérítéseknek nem kell fedezniük minden kárt.

Összességében az Európai Parlament azt állapítja meg, hogy nem áll fenn a piac olyan mértékû torzulása, amely indokolná az európai szintû beavatkozást, és nem hiszi, hogy megvalósítható lenne bármiféle egyenmegoldás e kérdésben.