2013-ban naponta több mint 45 olyan hamis kárbejelentés érkezett, amelyek együttes értéke meghaladta a 300 ezer fontot. Az Egyesült Királyságban a leggyakoribb csalás típus a gépjármûbalesetekhez kapcsolódó csalás, amely értékét tekintve az összes felderített csalás 54 százalékát alkotta. A beazonosított csalások igen sokszínûek voltak, azonban a felelõsségbiztosítások, balesetbiztosítások és a szervezett csalások tekintetében növekvõ tendenciát azonosított az Aviva.

Brit felnõttek körében végzett fogyasztói felmérések szerint az emberek 90 százaléka elfogadhatatlannak tartja a biztosítási csalásokat, több mint 60 százalékuk pedig azt várja biztosítóktól, hogy tegyenek többet a csalások visszaszorítása érdekében. Ennek ellenére mégis sok ember szemet huny a csalások felett a felmérés szerint. Kétharmaduk például nem tenne feljelentést, ha tudomására jutna, hogy egy ismerõse biztosítási csalást követett el. Ez az arány 2008-ban még csak 58 százalék volt.

Tízbõl mindössze egy fogyasztó hiszi ráadásul azt, hogy egy biztosítási csalás rá is hatással van, miközben a valóságban a csalások minden biztosítási ügyfelet érintenek, a magasabb díjakon keresztül. A brit biztosítók szövetsége (ABI) becslései szerint a csalások mintegy 50 fonttal növelik a biztosítási díjakat.

Emelkedett azon emberek száma is, akik azt mondták a felmérés során, hogy fontolóra vennék biztosítási kárigényük felülbecslését: minden nyolcadik válaszadóra igaz már ez az állítás.

Az Aviva a gazdasági környezettel, a biztosítási csalások iránti társadalmi attitûddel – egyfajta áldozat nélküli bûncselekménynek felfogva azokat – és a hatékony elrettentõ eszközök hiányával magyarázza a csalások számának növekedését.