A pénzügyi válság óta a nemzetközi és regionális döntéshozók egyaránt azon dolgoztak, hogy egy olyan szabályozói keretrendszert hozzanak létre, amely kezelni tudja a rendszerszintû kockázatokat. Elsõsorban a bankszektorra koncentráltak: legelõször 2011 novemberében határozták meg a rendszerszintû kockázatokat jelentõ bankokat, amely listát egy évvel késõbb átdolgoztak.
A szabályozók figyelme késõbb a biztosítók felé terelõdött. Az Biztosításfelügyeletek Nemzetközi Szövetsége (IAIS) kapta azt a feladatot, hogy dolgozzon ki egy módszertant a rendszerszinten fontos biztosítók azonosítására, továbbá határozzon meg olyan intézkedéseket, amellyel ezen biztosítók rendszerszintû jelentõsége csökkenthetõ.
A kidolgozott módszertanról 2012 májusában indított nyilvános konzultációt az IAIS. A szervezet álláspontja szerint igen kicsi a valószínûsége, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók rendszerszintû kockázatot jelentenének a gazdaság egészére nézve.
Az IAIS úgy definiálja a „nemzetközileg aktív biztosítási csoportot”, mint amely legalább három országban folytat üzleti tevékenységet, és legalább díjbevételeinek legalább 10%-át külföldrõl szerzi. A biztosítási csoportok mérlegfõösszegének legalább 50 milliárd dollárnak kell lennie, vagy a díjbevételüknek meg kell haladnia a 10 milliárd dollárt, három éves mozgóátlagot tekintve.
2012 októberében bocsátotta konzultációra az IAIS azokat a javasolt szakpolitikai intézkedéseket, amelyeket a G-SIIs-re dolgozott ki, amit az európai biztosítókat és viszontbiztosítókat tömörítõ szövetség, az Insurance Europe és a Geneva Association is megválaszolt.
Az FSB 2013 júliusában határozta meg, hogy melyek a "teljes pénzügyi rendszer szempontjából kritikus fontosságú biztosítók” (G-Siis). Ezek közé tartozik a német Allianz, az amerikai AIG, Prudential Financial és a MetLife, a francia AXA, a kínai Ping An Insurance, a brit Aviva és a Prudential, és az olasz Generali. A tervek szerint ezt a listát idén novemberben készül frissíteni a tanács, amely ezek szerint egybe fog esni a viszontbiztosítói lista közzétételével. Ezek a társaságok magasabb tõkekövetelményekkel és szigorúbb szabályozással néznek majd szembe.
Ezzel egy idõben az IAIS is közzétette a módszertant és a szakpolitikai intézkedéseket, továbbá úgy döntött, hogy külön kezeli a biztosítókat és a viszontbiztosítókat érintõ folyamatokat, amit azzal indokolt, hogy a helyettesíthetõség és összefonódás sokkal komplexebb a viszontbiztosítók esetében, ezért további vizsgálatot és elemzést igényelnek.
2013 nyarán az FSB még azt jelezte, hogy 2014 júliusában készül közzé tenni egy listát a viszontbiztosítókról is, ezt azonban most novemberre halasztotta a szervezet.
Az IAIS a közelmúltban indította el éves vállalati adatgyûjtését, amely segítséget nyújthat a rendszerszinten fontos intézmények azonosításában. A kapott adatok elemzése alapján fogja az FSB, a nemzeti hatóságokkal közösen frissíteni idén novemberben a listát.