A szabályozás azért égetõ, mert minden napnyi késedelem miatt ügyfelek járhatnak rosszul a rájuk sózott drága termékek miatt, a biztosítók pedig az új termékbe vetett bizalmat, a biztosítási szakma reputációját kockázatatják. 

A termék bevezetése elõtt a biztosítók jó része indokoltnak látta, hogy a piac önmérsékletet tanúsítson a nyugdíjbiztosítások költségeit tekintve – felmerült annak az ötlete, hogy a Mabisz keretein belül szabályozzák a TKM maximumot. A biztosítók ugyanakkor a kötelezõ Mabisz szabályozást amiatt vetették el, mivel a hazai pénzügyi piacon már több esetben elõfordult, hogy hasonló önszabályozást a Gazdasági Versenyhivatal utólag kartellnak minõsített és eljárt az abban részt vevõk ellen.

A problémát feloldandó kezdtek a biztosítók egyeztetésbe a Magyar Nemzeti Bankkal arról, hogy a felügyeleti szerv adjon ki szabályozást a nyugdíjbiztosítások esetén alkalmazható TKM-maximum értékére. Ezt már csak azért is indokoltnak látta a piac, hiszen az adójóváírás miatt ezen a területen költségvetési pénzek elköltésérõl is szó van.

Bár a biztosítók zöme magára nézve kötelezõnek tartja a Mabisz-tárgyalások során kialakított konszenzust, amely 3-5 százalék körüli TKM-mutatók alkalmazását tartja kívánatosnak, a legtöbb termék felsõ költséghatára még kilóg ebbõl a szintbõl.