A 10 éves szerzõdéseknél legfeljebb 4,25%, a 15 éveseknél 3,95%, a 20 éves, vagy afölötti lejáratú nyugdíjbiztosítások esetében pedig 3,5%-ban lesz meghatározva a TKM plafon. Ettõl eltérni, csak olyan egyedi esetekben lehet, ahol maga a termék ezt ténylegesen megindokolja.

Ilyen lehet például egy átlagosnál magasabb hozampotenciálú termék, amely olyan eszközalapokat tartalmaz, hogy a magasabb hozam valóban indokolná a magasabb költségeket. De ilyen lehet egy tõkegarantált termék is, ahol a biztosító garanciát vállal arra, hogy legalább a befizetett tõkénket visszakapjuk. Hozamgarancia esetén is alkalmazhatnak a biztosítók drágább TKM mutatókat, bár erre igen kis esélyt látunk, hiszen jelenleg egyetlen hozamgarantált termék sincsen a piacon. Bizonyos unit-linked alapú nyugdíjbiztosításoknál is lehet magasabb a TKM, a teljes eltérés azonban nem haladhatja meg a 2%-ot!

Mi a helyzet a járadékfizetéssel?

Fontos kiegészítése lesz az MNB ajánlásnak a lehetõség, hogy az összes nyugdíjbiztosítás fizethessen a lejáratkor járadékban, azaz ténylegesen használható legyen a termék nyugdíjkiegészítésre. Fontos tudni, hogy a jelenleg piacon lévõ nyugdíjbiztosítások nagy része a biztosítók tájékoztatása szerint már most is kérhetõ járadékban, más kérdés, hogy az ügyfelek valóban élni fognak-e ezzel a lehetõséggel. A jelenlegi statisztikák ugyanis erõsen megkérdõjelezik a járadékbiztosítások létjogosultságát.

A javasolt TKM plafon mindössze egy ajánlást jelent, nem pedig jogszabályt. Jogszabállyá az MNB elmondása alapján akkor fogják felemelni, ha elsõ körben a célját nem fogja elérni, azaz nem eredményez majd olcsóbb és használhatóbb nyugdíjbiztosításokat.