Az Egyesült Királyságot gyakran mérsékelt éghajlatú, kiszámítható időjárású országnak tartják, a legfrissebb brit klímakockázati jelentés szerint azonban ez a kép gyorsan a múlté lehet. A brit kormány tanácsadó testületeként működő Climate Change Committee (CCC) szerint az ország infrastruktúrája, lakásállománya és közszolgáltatásai egy olyan klímára épültek, amely „már nem létezik”. A következő évtizedekben a hőhullámok, az áradások, az aszályok és az ellátási láncokat érintő zavarok egyszerre jelenthetnek társadalmi, gazdasági és biztosítási kihívást.

Egyre szélsőségesebb brit időjárás

A CCC „A Well-Adapted UK” című jelentése szerint 2050-re az Egyesült Királyság klímája alapvetően megváltozhat. A jelenlegi előrejelzések alapján a nyári hőhullámok rendszeresen meghaladhatják a 40 Celsius-fokot Dél-Angliában, sőt extrém esetekben a 45 fok sem kizárt. A jelentés szerint a ma rendkívülinek számító nyarak – például a 2018-as vagy a 2022-es – néhány évtizeden belül „új normává” válhatnak.

A hőség nem csupán kényelmetlenséget jelent. A CCC becslése szerint az éves hőhullámokhoz köthető halálesetek száma a jelenlegi 1400–3000 közötti szintről akár évi 10 ezerre is emelkedhet, ha nem történik gyors alkalmazkodás. Különösen veszélyeztetettek az idősek, a krónikus betegek és a rosszul szigetelt lakásokban élők.

A probléma súlyosságát mutatja, hogy a meglévő brit otthonok 92 százaléka túlmelegedhet 2050-re. Ez azért különösen kritikus, mert az Egyesült Királyság lakásállománya hagyományosan a hő bent tartására készült, nem pedig a nyári hőség elleni védelemre.

Árvíz, vízhiány és sérülékeny infrastruktúra

A felmelegedés másik fontos következménye az áradások és az aszályok erősödése lehet. A jelentés szerint a téli csapadék mennyisége nő, a folyók vízhozama szélsőségesebbé válik, így az árvízkockázat is emelkedik. Már most mintegy hétmillió ingatlan van árvízveszélyes területen, és a kockázat 2050-re akár 40 százalékkal is nőhet.

Ezzel párhuzamosan a nyarak szárazabbá válhatnak. A CCC szerint a vízhiány napi ötmilliárd literes szintet is elérhet a század közepére, ha nem épülnek új tározók és nem javul a vízhálózat hatékonysága.

A klímaváltozás így egyszerre jelenthet „túl sok” és „túl kevés” vizet: télen áradásokat, nyáron vízhiányt.

A veszélyek ráadásul láncreakciót indíthatnak el. Egy nagyobb árvíz vagy hőhullám nemcsak a lakosságot érintheti, hanem az energiainfrastruktúrát, a közlekedést, az egészségügyet és az élelmiszer-ellátást is. A jelentés külön kiemeli az úgynevezett „kaszkádhatásokat”, amikor egy rendszer problémája több másik ágazatra is átterjed.

Mennyibe kerül az alkalmazkodás?

A CCC szerint a megfelelő felkészülés évente mintegy 11 milliárd fontnyi beruházást igényelne az állami és a magánszektortól együtt. Ez jelentős összeg, ugyanakkor a testület szerint a befektetés többszörösen megtérülhet, mivel az alkalmazkodás hiánya sokkal nagyobb károkat okozna.

A lehetséges intézkedések között szerepel:

• az árvízvédelmi rendszerek fejlesztése,
• a városi zöldfelületek növelése,
• a lakások hővédelmi korszerűsítése,
• az egészségügyi intézmények hűtési rendszereinek fejlesztése,
• a víztározók és vízhálózatok bővítése,
• valamint a kritikus infrastruktúrák klímaállóvá tétele.

A CCC szerint az alkalmazkodást nem különálló környezetvédelmi kérdésként, hanem nemzetbiztonsági és gazdasági prioritásként kellene kezelni.

A biztosítók számára is új korszak jön

A klímaváltozás nemcsak a vagyonbiztosításokat érinti, hanem egyre inkább az élet-, egészség-, kritikus betegség- és jövedelembiztosítások működését, üzleti modelljét is alapjaiban írhatják át az új klímakockázatok – hívják fel a figyelmet brit biztosítási szakértők.

A problémát az okozza, hogy a biztosítók hagyományosan múltbeli statisztikákból dolgoznak: korábbi halálozási, megbetegedési és káralakulási adatok alapján számolják ki a díjakat és a kockázatokat. A klímaváltozás azonban olyan gyorsan alakítja át az egészségügyi és környezeti viszonyokat, hogy a korábbi modellek egyre kevésbé használhatók megbízható előrejelzésre.

A hőhullámok például növelik a szív- és érrendszeri problémák, a kiszáradás, a légzőszervi betegségek és a vesebetegségek kockázatát. A légszennyezés emelkedése gyakoribb asztmás, COPD-s és tüdőbetegségekkel kapcsolatos kifizetéseket eredményezhet, míg az áradások utáni penészesedés és nedves lakókörnyezet hosszú távon szintén egészségkárosító hatású lehet.

A biztosítók számára különösen nagy kihívást jelent a mentális egészség romlása. A jelentés szerint az árvizek, az ismétlődő extrém időjárási események és az úgynevezett „klímaszorongás” növelhetik a depresszió, a szorongás és a poszttraumás stressz arányát. Ez pedig közvetlenül érintheti a jövedelembiztosításokat, hiszen a mentális problémák miatt hosszabb ideig kieső munkavállalók száma emelkedhet.

A klímaváltozás tehát nemcsak anyagi károkat okoz, hanem hosszú távon a lakosság egészségi állapotát és munkaképességét is befolyásolja.

A szakértők szerint emiatt a biztosítóknak teljesen új típusú kockázatelemzési rendszerekre lehet szükségük. Egyre fontosabbá válhatnak az úgynevezett geoadatok: például hogy az ügyfél árvízveszélyes területen él-e, erős légszennyezettségű városi környezetben lakik-e, vagy olyan régióban, ahol gyakoribbak a hőhullámok. A jövőben akár irányítószám szintű klímakockázati térképek is beépülhetnek az árazási modellekbe.

Ez azonban társadalmi feszültségeket is okozhat. Ha a magasabb klímakockázatú térségekben jelentősen nőnek a biztosítási díjak, egyes háztartások kiszorulhatnak a biztosítási piacról. A jelentés szerint a szektor egyik legnagyobb dilemmája az lesz, hogyan lehet egyszerre fenntartani a biztosítások megfizethetőségét és a biztosítók pénzügyi stabilitását.

A válasz részben az innováció lehet. A szakértők szerint megjelenhetnek olyan rugalmas biztosítási termékek, amelyek automatikusan reagálnak bizonyos klímaeseményekre. Ilyenek lehetnek például az úgynevezett paraméter alapú biztosítások, ahol egy extrém hőhullám vagy egy meghatározott árvízszint automatikus kifizetést indít el, hosszadalmas kárfelmérés nélkül.

A biztosítók működését ráadásul saját infrastruktúrájukon keresztül is érinti a klímaváltozás. Az extrém időjárás fennakadásokat okozhat az irodák, adatközpontok és ügyfélszolgálatok működésében, miközben az iparág befektetési portfólióit is veszélyeztetik az úgynevezett „beragadt” fosszilis eszközök és a klímakockázatok miatt leértékelődő befektetések.

A jelentés szerint emiatt a biztosítók szerepe is átalakulhat: a jövőben nemcsak kárrendezőként, hanem a társadalmi alkalmazkodást ösztönző szereplőként is működhetnek. Kedvezményeket adhatnak például az energiahatékony, klímaálló otthonokra, támogathatják a megelőző egészségprogramokat, vagy digitális figyelmeztetésekkel segíthetik az ügyfeleket a hőség és a légszennyezés idején.

Az alkalmazkodás már nem opcionális

A CCC üzenete egyértelmű: az éghajlatváltozás hatásai már most érzékelhetők, és a következő évtizedekben tovább erősödnek. A kérdés nem az, hogy szükség van-e alkalmazkodásra, hanem az, hogy milyen gyorsan és milyen mértékben sikerül végrehajtani azt.

A brit példa jól mutatja, hogy még a fejlett infrastruktúrával és erős pénzügyi rendszerrel rendelkező országok sem tekinthetik magukat biztonságban. A klímaváltozás ugyanis nem egy jövőbeli forgatókönyv, hanem egyre inkább a gazdasági működés, a lakhatás és a biztosíthatóság mindennapi realitása.